Hibaüzenet

Deprecated function: The each() function is deprecated. This message will be suppressed on further calls menu_set_active_trail() függvényben (/home/mary/web/marypoppinsovi.hu/public_html/includes/menu.inc 2405 sor).

Pedagógiai Program

MARY POPPINS ÓVODA


Pedagógiai Program






„Az elfogadás olyan, mint a termékeny talaj, mely lehetővé teszi, hogy a kis mag olyan gyönyörű virággá fejlődjön, amilyenné belső lehetőségei csak
engedik. A talaj kioldja a mag fejlődési képességét, de ez a képesség maga benne rejlik a magban. Csakúgy, mint a magban, a gyerekben is tökéletesen benne
rejlik a fejlődés képessége."

(Thomas Gordon)




Hatályba lépés: 2014.szeptember 01.




Tartalomjegyzék




1. Bevezető..................................................................................................................................4

I.1. Bemutatkozás......................................................................................................4 I.2.
Helyzetelemzés....................................................................................................4

I.3. Gyermekek jogai 5


II. Alapító okirat tartalma.................................................................................................7


III. Gyermekképünk...........................................................................................................8


IV. Óvodaképünk................................................................................................................8


V. Az óvodai nevelés célja, alapelvei................................................................................ 9

V.1. Az óvodai nevelés célja.....................................................................................9

V.2. Általános alapelvek..........................................................................................10


VI. A tevékenységközpontú óvodai nevelésünk célja, feladatai....................................12

VI.1. A program törvényi háttere…………………………………………………..12

VI.2. A tevékenységközpontú óvodai nevelésünk célja............................................12

VI.3. A tevékenységközpontú óvodai nevelési program általános feladatai.............15


VII. Speciálisan a tevékenységközpontú óvodai programra jellemző feladatrendszer18

VII.1.a. Játék és tanulási tevékenység………………………………………………18

b. Játék és tanulási tevékenység sajátos nevelési igényű gyermekek esetén…20

VII.2.a. Társas és közösségi tevékenységek………………………………………...23

b. Társas és közösségi tevékenységek sajátos nevelési igényű

gyermekeknél………………………………………………………………24

VII.3.a. Munkatevékenység………………………………………………………...26

b. Munka jellegű tevékenységek sajátos nevelési igényű gyermekek esetén...27

VII.4.a. Szabadidős tevékenységek………………………………………………...28

b. Szabadidős tevékenységek sajátos nevelési igényű gyermekek esetén……28


VIII. A tevékenységközpontú óvodai program nevelési rendszere,

a fejlesztés tartalma és feladatai…………………………………………………...29

VIII.1.a. Az érzelmi nevelés feladatai……………………………………………….29

b. Az érzelmi nevelés feladatai sajátos nevelési igényű gyermekek esetén....31

VIII.2.a. Az egészséges életmódra nevelés………………………………………….32

b. Az egészséges életmódra nevelés sajátos nevelési igényű

gyermekek esetén………………………………………………………….33

VIII.3.a. Anyanyelvi és értelmi fejlesztés és nevelés………………………………...35

b.Anyanyelvi és értelmi fejlesztés és nevelés sajátosnevelésiigényű gyermekek esetén……………………………………………………………..36




IX. Az óvodai élet tevékenységi formái, a komplex foglalkozások rendszere…………...37

IX.1. A társadalmi érintkezést megalapozó komplex foglalkozások………………....38

1.a. Anyanyelvi nevelés………………………………………………………..38

Anyanyelvi nevelés sajátos nevelési igényű gyermekek esetén…………..39


1.b. Matematika………………………………………………………………...41

Matematikai nevelés sajátos nevelési igényű gyermekek esetén………….42

IX.2. A társadalmi gyakorlat belső összefüggéseit tükröző komplex foglalkozások…42

2.1. Természet-társadalom-ember……………………………………………...42

A természet-társadalom-ember hármas egységének megközelítése

sajátos nevelési igényű gyermekek esetén………………………………...43

IX.2.2. Művészeti tevékenységek…………………………………………………….46

2.a. Mese-vers-dramatizálás……………………………………………………..47

Mese-vers-dramatizálás sajátos nevelési igényű gyermekek esetén………..48

b. Vizuális tevékenységek……………………………………………………..48

Vizuális tevékenységek sajátos nevelési igényű gyermekek esetén………..50

c. Ének-zene, énekes játék…………………………………………………….52

Ének-zene, énekes játék sajátos nevelési igényű gyermekek esetén……….54

IX.3. Az egyén képességeit fejlesztő tevékenységek………………………………...56

3.1. Mozgás……………………………………………………………………….56

3.2. A mozgásfejlesztés területe…………………………………………………..57

a. Mozgásfejlesztés a szabad játékban………………………………………...57

b. Mozgásfejlesztés a testnevelés foglalkozásokon……………………………58

c. Mindennapi testneveléssel való mozgásfejlesztés…………………………..60

d. Óvodán kívüli mozgásfejlesztés…………………………………………….61

e. Mozgásfejlesztés a terápiás órákon…………………………………………61

Mozgásfejlesztés sajátos nevelési igényű gyermekek esetén……………………..61


X.A fejlődés várható jellemzői óvodás kor végén………………………………………….67

X.1. Normál fejlődésmenetű gyermekek esetén………………………………………67

X.2. Sajátos nevelési igényű gyermekek esetén………………………………………70


XI. Sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja............................................................71


XII. A nevelés tervezése és időkeretei 88


XIII. Kapcsolatok, együttműködések 92


XIV. Hátrányos helyzet 97


XV. Gyermekvédelem 98


XVI. Az óvodai nevelés esélyegyenlőségi elvei 99


XVII. Az óvodában folyó nevelőmunka ellenőrzési, értékelési rendszere 102


XVIII. Érvényességi nyilatkozat 105


XIX. Legitimációs záradék 106












  1. BEVEZETŐ




A mottónkban szereplő Thomas Gordon gondolatainak igazságát valljuk. Minden gyermek önálló, külön személyiség, akit olyannak kell elfogadnunk amilyen. A
gyermeket, mint fejlődő személyiséget, gondoskodás és különleges figyelem illeti meg.

Az elfogadás elősegíti, hogy fejlődhessen, előreléphessen, az érzelmi egészség irányába mozduljon el, és belső lehetőségeit jobban megvalósíthassa.


I.1. Bemutatkozás:


Óvodánk 1997. óta működik Szentendrén kertes, családi házban. Három kis létszámú (maximum 12 fős) csoporttal, életkor szerinti megosztásban. A
tevékenységközpontú pedagógiai programunk kiemelt fejlesztési feladatokat tartalmaz, amely egy gyerekközpontú elvet vall, érzelem gazdag szemléletet
sugározva. Az óvodai nevelésünk családias, derűs légkörben folyik, a gyerekek érdekeit, megfelelő fejlődését szem előtt tartva.

A gyerekek színvonalas ellátását a szakképzett pedagógusok és gondozónők mellett, a korszerű, és igényesen kialakított helységeink, és tárgyi feltételeink
biztosítják.

Pedagógiai munkánk egyéni fejlesztésen alapul, ennek alapvető feltétele a családokkal való együttműködés. Óvodánkba érkezéskor megismerkedünk a gyerekek
otthoni szokásaival, egyéni szükségleteivel. Szülői értekezlettel, napi személyes beszélgetésekkel törekszünk a jó kapcsolat megtartására.

A 3-6 éves gyermek alapvető tevékenysége a játék. Az óvodáskor végéig ez az a színtér, ahol a legeredményesebben, leghatékonyabban játszódik le a tanulás.
Mindennapi tevékenységeinket is ezen keresztül bontakoztatjuk ki, áthatja egész óvodai életünket.

A gyermekek kifejezőkészségét, erkölcsi értékeit, ítéleteinek alakulását, fogékonyságát fejlesztjük mesékkel, színházlátogatásokkal. Mozgásuk sokoldalú
fejlődését változatos tevékenységekkel, külön programokkal segítjük elő.

Az angol nyelvvel való játékos ismerkedés 3 éves kortól beépül a napi élet folyamatába, a foglalkozások rendszerébe, az óvónő irányításával.

Óvodánkban szakképzett logopédus, gyógypedagógus fejlesztő pedagógus, gyermekorvos kíséri figyelemmel a gyerekek egészséges életének fejlődését. Évente
fogorvosi-, és 4-5 éves kortól hallás- és látásvizsgálaton vesznek részt csemetéink.


I.2. Helyzetelemzés:


Programunk az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjára épül, hangsúlyozza a gyermekközpontúságot, az óvoda funkcióinak, szerepének, nevelési rendszerének
hatékonyságát. Nevelőtestületünk elkötelezett az iránt, hogy biztosítani tudja az óvodában az esélyegyenlőséget az egyenlőtlenséget okozó különböző
területeken: szociális hátránnyal rendelkező, sajátos nevelési igényű gyermekeknél illetve egyéb hátránnyal rendelkező gyermekek esetében. Mivel a sajátos
nevelési igénnyel bíró gyermekek ellátása speciális szakképzettséget, empatikus és elkötelezett szakembereket és nem utolsó sorban optimális
csoportlétszámot igényel, amivel óvodánk rendelkezik, ezért az alapító okirat módosítása után az óvoda programját is igyekszünk aszerint módosítani, hogy
ez a sajátos nevelési igényű gyermekek számára is megfelelő legyen. Ezen törekvésünket nem csak a térségben élő szülők hanem egyéb szakmai ellátó
intézmények is támogatják. Az inklúzív nevelés megvalósítása mellett kiemelt célunk a szülők megismertetése az inklúzív nevelés alapelveivel.


Valamennyi óvodapedagógus folyamatos feladata:

  • elősegíteni a hátrányos helyzetű, vagy különleges bánásmódot igénylő gyermekek óvodába kerülését, beilleszkedését,

  • biztosítani a gyermekeket megillető jogok érvényesülését az óvodában, szükség estén óvó- védő intézkedéseket tenni,

  • a gyermekeket és családjukat minél jobban megismerni,

  • a rendszeres óvodalátogatást figyelemmel kísérni, jelezni a tartós hiányzást, a megelőzést biztosító hatások minden gyermekre való kiterjesztését.


Az óvoda arculatát a nevelőtestületben együtt tevékenykedő óvónők alakítják, pedagógiai hitükkel, módszereikkel, közösen vállalt értékeikkel. Nevelési
programunkat a Tevékenységközpontú Óvodai Nevelési program alapján fogalmaztuk meg, melyet kiegészítettünk a Kompetencia alapú programcsomaggal, helyi
sajátosságainkat, céljainkat figyelembe véve. Egyes helyeken kiegészítettük, máshol módosítottuk ezt a választott programot, hiszen nevelőtestületünk
nyitott az innovációra.

Választásunkban megerősítettek bennünket azok a szülői vélemények, amelyek eddigi munkánkat elismerték. Elmondásuk szerint gyermekeik szívesen jönnek az
óvodába, jól érzik magukat itt. Az általunk szervezett programokat, foglalkozásokat sikeresnek tartják. Az óvodában folyó pedagógiai munkát a szülők
ismerik és a kötetlen, játékos formában folyó nevelés értékeit elismerik. A környezet adta lehetőségeket megpróbáljuk maximálisan kihasználni, megfigyeljük
a növények, állatok élőhelyét természetes környezetükben. A természet védelmét, szeretetét így már óvodás korban elsajátítják a gyerekek. Óvodánk udvarán
kiváló lehetőség nyílik gyermekeink számára a természetes mozgások gyakorlására. A nagymozgást fejlesztő játékeszközeinket úgy válogattuk össze, hogy
sokoldalúan fejlesszék a gyermekek mozgáskultúráját.

A szülők is fontosnak tartják, hogy az óvoda a gyermekük számára élmény teli, nyugodt légkört biztosítson, ahol megfelelő idő jut a legfontosabb
tevékenységre, a játékra.

Nevelőtestületünk a fentiek és a gyermeki jogok figyelembevételével biztosítja az érzelmi biztonságot, a kiegyensúlyozott, vidám óvodai életet.

I.3. A gyermekek jogai, az ENSZ által 1959-ben deklarált alapelvek alapján:


  1. : A gyermek élvezze a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokat. Ezeket a jogokat el kell ismerni minden gyermek részére, kivétel nélkül
    és megkülönböztetés nélkül, függetlenül fajtól, bőrszíntől, anyanyelvtől, vallástól, politikai, vagy egyéb meggyőződéstől, társadalmi
    hovatartozástól, vagy társadalmi eredettől, vagyontól, születéstől, vagy bármilyen egyéb helyzettől, akár magáról a gyermekről, akár családjáról
    van szó.


  1. : A gyermeket különleges védelem illeti meg, és a törvény és más eszközök által nyújtott lehetőségek, hogy fizikailag, szellemileg, erkölcsileg,
    lelkileg és társadalmilag egészségesen és normálisan tudjon fejlődni, szabadságban és méltóságban. Az erre a célra hozott törvényekben a gyermek
    felsőbb érdeke legyen a döntő és a meghatározó szempont.


  1. : A gyermekeknek születésüktől fogva joguk van arra, hogy nevük és nemzetiségük legyen.


  1. : A gyermeket megilleti a társadalombiztosítás joga. Egészségesen kell tudni nőnie és fejlődnie: ennél fogva speciális segítséget és védelmet kell
    biztosítani számára és anyja számára, különösen megfelelő születés előtti és utáni gondozást. A gyermeket megilleti a megfelelő élelmezés, lakás,
    szabadidő és orvosi ellátás.


  1. : A fizikailag, szellemileg vagy társadalmilag hátrányos helyzetű gyermeknek meg kell kapnia az állapota és helyzete által megkövetelt kezelést,
    nevelést és speciális gondozást.


  1. : Személyisége harmonikus kibontakoztatásához a gyermeknek szeretetre és megértésre van szüksége. Amennyire csak lehet szülei őrizete, és
    felelőssége alatt nőjön fel, de mindenképpen erkölcsileg és anyagilag biztonságos, szeretetteljes légkörben. A kisgyermeket kivételes
    körülményektől eltekintve ne válasszák külön anyjától. A társadalomnak és a közhatóságoknak kötelessége, hogy különleges gonddal foglalkozzanak
    azokkal a gyerekekkel, akiknek nincs családjuk, vagy nincs meg a létfenntartáshoz szükséges anyagi eszközük. Kívánatos, hogy a sok gyerekes
    családok állami vagy egyéb pótlékot kapjanak a gyermek eltartásához.


  1. : A gyermeket megilleti az oktatás, amelynek legalábbis elemi fokon ingyenesnek és kötelezőnek kell lennie. Olyan nevelést és oktatást kell kapnia,
    mely növeli általános műveltségét, és lehetővé teszi, hogy egyenlő eséllyel fejleszthesse képességeit, személyi ítélőképességét, erkölcsi és
    társadalmi felelősségérzetét, és hogy a társadalom hasznos tagjává válhasson. A gyermeknek legyen meg minden lehetősége, hogy játszhasson és
    szórakozhasson, ezek a tevékenységek feleljenek meg a nevelés által kitűzött céloknak, a társadalom és a hatóságok igyekezzenek előmozdítani ennek
    a jognak az élvezetét.


  1. : Minden körülmények között a gyermek az elsők között legyen, aki védelmet és segítséget kap.


  1. : A gyermeket meg kell védeni az elhanyagolás, kegyetlenség és kizsákmányolás minden formája ellen. Nem lehet emberkereskedelem tárgya semmilyen
    formában sem. A gyermeket tilos munkába állítani, amíg a megfelelő minimális életkort el nem éri. Semmilyen esetben sem lehet kényszeríteni vagy
    megengedni, hogy olyan munkát végezzen, amely árt az egészségének, vagy oktatásának, akadályozza fizikai, szellemi, erkölcsi fejlődését.


  1. : A gyermeket meg kell védeni minden olyan gyakorlattól, amely faji, vallási, vagy egyéb megkülönböztetésre vezethet. A megértés, a türelem, a
    népek közötti barátság, az egyetemes béke és testvériség szellemében nevelkedjék, és abban az érzésben, hogy az ő feladata, hogy erejét és
    képességeit embertársai szolgálatába állítsa.

  1. AZ ALAPÍTÓ OKIRAT TARTALMA


Az óvoda neve: Mary Poppins Óvoda


Az óvoda címe: 2000. Szentendre Hold u.3/b


Alapító okirat kelte:2012. szeptember


Az intézmény létesítője, és fenntartója:

Kerner-Bodócsi Annamária egyéni vállalkozó 1997-2004 ig

2004 től, a Mary Poppins Óvodai Alapítvány mint jogutód


A fenntartó székhelye:2000.Szentendre Hold u.3/b






Nevelési program: átvett Tevékenységközpontú pedagógiai program


Érvényességi ideje 1999 szept.1 től – folyamatosan


Intézményvezető: Kerner-Bodócsi Annamária


Az intézmény alaptevékenysége:

óvodai nevelés, iskolai életmódra való felkészítés, intézményi étkeztetés, SNI gyermekek integrált nevelése


Az óvoda alapításának éve:1997.jan.07.


Férőhelyek száma:30 fő


Csoportok száma:3


Egyéb szolgáltatások: idegen nyelv, úszás, néptánc, zeneovi, sakk, mozgásterápiák, gyógypedagógia, logopédia




















  1. GYERMEKKÉPÜNK


Napjainkban, amikor a szülők igen elfoglaltak, az anyagi biztonság megteremtése miatt, szinte alig marad idejük a családra, a gyereknevelésre. Ilyenkor az
óvodától várják a segítséget. Igyekszünk pótolni, de nem teljesen átvenni a családtól a gyermeknevelés gondját.

A gyermekek itt töltik a nap nagy részét, igyekszünk tehát, hogy ezt az időt érdekessé, biztonságossá, szeretetteljessé tudjuk tenni.

Olyan gyermeket szeretnénk nevelni, aki kiegyensúlyozott, örül a közös élményeknek, kötődik az irodalmi alkotásokhoz, a zenéhez, szívesen vesz részt
alkotótevékenységekben. Kialakul óvodás tartása, önálló, nyitott az új ismeretek befogadására. Tud nevetni, felfedezni, csodálkozni, és jól érzi magát az
óvodában. Olyan gyerekek nevelésére törekszünk, akik együttműködők, toleránsak, önbizalommal, önbecsüléssel rendelkeznek, vidámak és nyitottak, kreatívak
és tevékenyek. Belső igényük van a szépre, a jóra. Bizalommal van a világ, és társaik felé; megismerési vágy ösztönzi. Egészében véve pozitív életérzés
jellemző a gyermekre, számukra természetes a másik emberhez való természetes odafordulás, segítségnyújtás és a társak feltétel nélküli elfogadása. Ennek
érdekében próbáljuk meg az integrációt minél magasabb szinten megvalósítani.

Ám ez önmagában nem elég. Elengedhetetlen egy olyan nevelőközösség, amely gyermekközpontú, befogadó, és ennek megfelelően a gyermeki személyiség
kibontakoztatására törekszik úgy, hogy biztosítja a gyermek számára az egyenlő hozzáférést. Nem ad helyet az előítéletek kibontakozásának sem társadalmi,
sem nemi, sem egyéb értelemben.” A nevelőközösség és a gyermekek munkája szülői együttműködés nélkül azonban eredménytelen. Külön hangsúlyt fektetünk a
szülőkkel való kapcsolattartásra, a szülők felkészítésére az inklúzió alapelveinek megismertetésére, fontosságára, előnyeire, ezzel is elősegítve és
megtámogatva a társadalomban és a közoktatásban folyó pozitív irányú szemléletváltást, a fogyatékkal élőket illetően. A program módosítását is ez az igény
hívta életre.






  1. ÓVODAKÉPÜNK


Az óvoda a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője a gyermek (2,5) 3 éves korától az iskolába lépésig.

Az óvodás kor meghatározó az ember életében. Az óvodás gyermekek vonzódnak az új élményekhez, a mesékhez, zenéhez, az alkotó tevékenységekhez. Alapvető
személyiségvonásai ezeken keresztül formálódnak, alakulnak ki. Ezeket az értékeket mi közvetítjük a gyerekek felé, így az, hogy milyen lesz a jövő
nemzedéke, jórészt a nevelőkön múlik. Óvodánk a családdal együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyerekek fejlődését.

Szakmai tudásunkat folyamatosan megújítva készülünk az előttünk álló feladatokra. Testületünket mindig egységes nevelési koncepció jellemezte, mely a
módszertani szabadságnak, kreativitásnak köszönhetően sokszínű, mégis egységes pedagógiai munkán keresztül valósul meg.

Óvodánk nevelőtestülete a tevékenységközpontú óvodai nevelés elkötelezettje. Úgy gondoljuk, hogy a gyermekek tevékenységek útján sajátítják el azokat az
alapvető normákat, melyek később beépülhetnek személyiségükbe, s mely által hasznos emberévé válhatnak a társadalmunknak. Mindez a játékos tevékenységekre
épül, melyben érvényességre jut az eltérő fejlődésű gyerek felzárkóztatása és az egyéni bánásmód is.

Az óvodai értékrendünk és az abból kialakított célunk, feladatunk és tevékenységrendszerünk kompetenciaalapú, hisz az egyéni képességfejlesztés az
eredményességet abban méri, hogy a gyermekek legkülönbözőbb képességei sikeres tevékenységvégzésben manifesztálódnak-e.


Nevelési programunk, vagyis a tevékenység által történő fejlesztés nem más, mint kompetenciafejlesztés.

Olyan óvodát szeretnénk, mely szeretetteljes, biztonságérzetet adó, s melyben a gyermekközpontúság érvényesül. Minden gyermek a saját képességrendszerének
figyelembevételével nevelhető, fejleszthető, nevelik, fejlesztik a társas kapcsolatok, az óvoda összes dolgozója. Legfontosabb személyiségfejlesztő
eszköznek a játékot tekintjük, elsősorban a szabad játékot. A gyermek tanulási-formája az utánzás. Ezért az óvónő, dajka szerepe modell jellegű.






  1. AZ ÓVODAI NEVELÉS CÉLJAI, ALAPELVEI


Az óvodai nevelés célja:

  • Az óvodai nevelés célja, a 3-7 éves gyermekek életkori és egyéni sajátosságainak, eltérő fejlődési ütemének, érési jellemzőinek szem előtt
    tartásával sokoldalú, harmonikus személyiségfejlesztés, a sikeres iskolai beilleszkedéshez szükséges testi, lelki és szociális érettség
    kialakítása.

  • Az iskolai potenciális tanulási zavarok megelőzése, az óvodai nevelési feltételek sajátos megszervezésével, a gyermek környezettudatos
    szemléletének és magatartásának megalapozása.

  • A sajátos nevelési igényű gyermekek integrálásával esélyegyenlőségük biztosítása, az inkluzív nevelés megvalósítása érdekében: a hátrányos,
    halmozottan hátrányos helyzetű, SNI és a migráns családok gyermekeinek befogadó nevelése, a multikulturális eljárások szükség szerinti
    alkalmazásával.

  • Az óvoda-iskola átmenet erősítése érdekében együttműködési rendszer kidolgozása

  • A jelzett területeken történő fejlesztés értelmezésünk szerint a gyermek érési folyamatához igazított, életkori sajátosságainak megfelelő, ahhoz
    messzemenően illeszkedő eszközökkel történő támasznyújtás, amely az éppen fejlődő szomatikus és pszichés funkciók kibontakoztatásához biztosít
    szociális és tárgyi környezetet. Ebben meghatározó a 3-7 éves kor alapvető sajátossága: az érzelmi biztonság alapszükséglete, az érzelemvezérelt
    megismerés, az élmény fonalán haladó gondolkodás.

  • A testi-lelki szükségletek kielégítése a gyermek alapvető joga, melyre programunk messzemenően törekszik.

  • A tudás alapú társadalom és gazdaság létrejöttéhez szükséges a kompetenciaalapú oktatás, képzés elterjesztése.

  • Cél a kompetencia alapú óvodapedagógiai elmélet és gyakorlat meghonosítása az óvodában.

  • Tevékenységközpontú óvodai nevelési programunk a gyermeki tevékenységre épülő nevelést állítja középpontba. Ezt az elvet a teljes nevelési
    folyamaton keresztül kiemelten kezeli.

Az óvodai nevelés alapelvei:


  • A gyermeknek joga van ahhoz, hogy megkapja a neki megfelelő gondoskodást és nevelést. Olyan nyitott és rugalmas rendszerben fejlődhessen, mely
    igazodik egyéni szükségleteihez, életkori- és egyéni sajátosságaihoz, fejlődési üteméhez.


  • Óvodás életkorban a nevelés eszközei közül a játék a gyermek legelemibb pszichikus szükséglete. Ebből következően a gyermek 7-9 óra napi
    játékszükségletét ki kell elégíteni és meg kell hagyni a játék semmi mással nem helyettesíthető szerepét, funkcióját a gyermek életében. A 3-6-7
    éves gyerek létformája a játék. Ezen keresztül tapasztalja meg a körülötte lévő világ sokszínűségét. Ezen keresztül szerzi ismereteit, tanul, jut
    örömökhöz, sikerélményhez. A játék a gyermek számára a legfőbb élményforrás, a személyiség fejlesztésének színtere, a tanulás, a készség-,
    képességfejlesztés leghatékonyabb módja.


  • A munkajellegű tevékenység is tartalmaz játékos elemeket. Az önként vállalt feladatok, munkafolyamatok végzése során megéli a gyermek a közösségért
    való tevékenykedés örömét is, mely normák, értékek, szabályok kialakulásához vezet.


  • A valódi tudás az, amit a gyermek maga fejt meg és cselekvésen keresztül sajátít el, amelyet képes alkalmazni képességi, készségei által. Ennek
    érdekében fontos, hogy minél több tapasztalathoz jusson, élményeket élhessen át, és természetes kíváncsiságát kielégíthesse, ezért a játékba
    integrált önkéntes és cselekvéses tanulás az óvodai tanulás útja. Ebben az életkorban az igazi ismeret az, amit a gyermek önmaga szerez meg.
    Mindennek az alapja, hogy a gyermek érdeklődésére és cselekvésére, előzetes tudására, tapasztalataira épüljön az ismeretanyagot is tartalmazó
    tevékenységrendszer.


  • Az óvodában komplex nevelés folyik. A nevelési területek elméletileg differenciáltak, elkülönültek, a gyakorlatban azonban, a tárgyi koncentráció
    elvének megfelelően, egységet alkotnak. Nevelési cél: a gyermeki aktivitás, motiváltság, kíváncsiság ébrentartása és kielégítése, a kreativitás
    előtérbe helyezése és a kompetenciaérzés kialakítása, fenntartása.


  • Az óvodapedagógus az ismeretek tapasztalati úton történő megszerzéséhez segíti hozzá a gyermeket. Megteremti annak a lehetőségét, hogy a gyermek a
    játékon, a művészeteken, az alkotómunkán, saját tevékenységén keresztül szerezhesse meg azokat az élményeket, amelyek megnyitják, és ébren tartják
    benne a vágyat a környező világ megismerésére, a tanulás örömének átélésére.


  • A gyermek fejlődésének alapja, hogy féltő, óvó, gondoskodó szeretet, folytonos, stabil biztonság vegye körül.


  • Egyéni, differenciált bánásmód szükséges a személyes, bensőséges kapcsolat kialakításához, amely minden gyermeket megillet.


  • A sajátos nevelési igényű gyermek is teljes értékű ember. Joga, hogy megfelelő, elfogadó, ugyanakkor fejlesztő hatású környezetben éljen,
    fejlődjön.


  • A gyerekek őszintén elfogadják, tolerálják a sajátos bánásmódot igénylő társaikat, a gyengébbekhez való közeledés és segítőkészség természetes
    számukra.


  • Az óvodáskorú gyermek magatartását érzelmei befolyásolják. Ezért fontos, hogy a vele kapcsolatba kerülő gyermekekkel és felnőttekkel pozitív,
    kedvező hatások, élmények érjék.


  • Nevelési cél, hogy a gyermek az óvodapedagógusokban és az óvodában dolgozókban társra, ha kell, természetes támaszra találjon.


  • A társas kapcsolatok alakulásának legfőbb eszköze elsősorban a játék, ezt követik a közös tevékenységek, a közösen végzett feladatok, a különböző
    szervezeti keretekben megvalósuló tanulási formák.


  • A közösségi nevelés alapelve, hogy a gyermek, mint egyén találja meg helyét a közösségben.


  • Nevelési cél, hogy igényévé váljék a csoporttal való együttműködés, ugyanakkor, ha arra van igénye, egyedül is tevékenykedhessen. Ilyenkor a
    többiek alkalmazkodjanak hozzá.


  • A gyermek számára biztonságot nyújt a megalapozott és következetes, ám rugalmasan kezelt szokásrendszer. Segít neki abban, hogy a körülötte lévő
    szűkebb és tágabb környezetben az emberi érintkezés alapvető szabályait elsajátíthassa. A szokásrendszeren és az együttélésből fakadó interakción
    keresztül fejlődik normarendszere, amely a további fejlődési szakasznak, az iskoláskornak az alapja, s egyben a felnőtté válás feltétele is.


  • Jelentős alapvetés a megfelelő életvitel, egészséges életmód iránti igény kialakítása. Nevelési cél a gyereknek adekvát és rendszeres életritmus,
    megfelelő napirend kialakítása. A helyes tisztálkodási- és táplálkozási szokások kialakításában fontos szerepe van az óvodapedagógusnak és a
    dajkáknak. A felfokozott mozgásigény a gyermek életkori sajátosságai közé tartozik. Ennek kielégítése az óvodapedagógus feladata.


  • A tágabb- és szűkebb környezet közvetlen, tapasztalati úton történő megismerésével lehet elérni, hogy a gyermek tisztelje a környezetét, és bátran
    alakítsa azt anélkül, hogy kárt okozna benne. Nevelési célunk, hogy az óvodáskorú gyerekek környezettudatos viselkedését megalapozzuk.

  • Meghatározó a gyermek személyiségének alakulásában, hogy milyen nevelési hatások érik a családjában. A megfelelő módon kialakított szokások és
    viselkedési formák a gyermek számára megkönnyítik az óvodai közösségbe való beilleszkedést. Ezért nagyon fontos a családok nevelési szokásainak a
    megismerése, közelítése az óvodai nevelési szokásokhoz. Nevelési célunk a családokkal való együttműködés, a családok segítése, erősítése. Az
    óvodapedagógusok napi kapcsolatban állnak a szülőkkel, ezáltal az együttnevelés, az együttműködés érdekében a folyamatos párbeszéd
    feltételrendszere biztosított.


  • Az anyanyelvi nevelés áthatja az óvodai nevelést, tartalma a nevelés eszközeinek és a gyermeki tevékenységrendszernek, ezért kiemelt jelentőséggel
    bír.


  • Nevelési cél, hogy óvodáskor végére, iskolai tanulásra alkalmas gyerekeket bízzunk a szülőkre.






.VI. TEVÉKENYSÉGKÖZPONTÚ NEVELÉSÜNK CÉLJA ÉS FELADATAI


VI.1. A program törvényi háttere:

Programunk az alábbi törvényi előírások figyelembevételével készült:

  • 363/2012. (XII. 17.) Kormány rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramja;

  • A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény,

  • 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról,

  • A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet,

  • 32/2012. (X. 8) EMMI rendelet a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelvéről,

  • 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről,

  • 1997. évi XXXI. tv. a gyermekek védelméről, és a gyámügyi igazgatásról


VI.2. Tevékenységközpontú óvodai nevelésünk célja


A 3-7 éves korú gyermekek társadalmi gyakorlatra való általános felkészítése, amely magában foglalja:

  • a teljes gyermeki személyiség fejlesztését a tevékenységek által és a tevékenységeken keresztül.

  • az életre való felkészítést a tevékenységek által és a tevékenységeken keresztül.

Pedagógiai programunk megvalósítása során - az óvodás gyermek szociális életképessége növelése érdekében - fejlesztő hatásokban gazdag nevelési alaphelyzet
teremtünk. Valljuk, hogy a gyereket minden életkori szakaszban orientálni kell valamire, vezetni kell valahová. Az életre való felkészítés csak valóságos
tevékenységek, csak a tevékeny életre alapozott nevelőmunka útján valósítható meg.




A nevelési cél elérésének feltételei:

Programunk kitűzött nevelési célját a gyermek szükségleteinek, tevékenységeinek és képességeinek figyelembevételével, a gyermek egyéni adottságaiból
kiindulva valósítjuk meg. A gyermek fejlődő személyiség, ezért a gyermeknek sajátos, életkoronként, életkori szakaszonként és egyénenként változó testi,
lelki szükségletei vannak. A szükségletek kielégítésében, a gyermeki személyiség alakulásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezetnek
meghatározó szerepe van. A környezeti hatások közül a család szerepe igen jelentős, hiszen a család az első szocializációs szintér, amely a kisgyermeket
formálja. A családi hatások a legtöbb esetben nem tudatosan tervezettek, sokkal inkább jellemző rájuk, hogy spontán módon valósítják meg a "társadalomba
való bevezetés" feladatait.

A családi nevelés mellett az óvodának igen nagy szerepe van az elsődleges szocializáció során. Ennek megfelelően tudatosan alakítjuk, építjük, kombináljuk
azokat a nevelő hatásokat, amelyekben az együttműködés és a társas érintkezés elemi formái integráns egységet, szerves, kölcsönös kapcsolatot alkotnak.


A tudatos fejlesztés feltételei:

A 3-7 éves korú gyermek fejlesztése a nevelési céloknak megfelelően a nevelési folyamatban valósul meg. A nevelési folyamat a környezettel való állandó és
szoros kapcsolatban zajlik. A nevelési folyamatban a gyermek spontán fejlődése, érése és a nevelési céloknak megfelelő tudatos fejlesztése egymást
kiegészítve érvényesülnek. A tudatos fejlesztés az óvodapedagógus által irányított, befolyásolt, de nem kizárólagosan tőle függő folyamat. A társadalmi,
gazdasági környezet, a helyi lehetőségek, a gyermekcsoport életkora, összetétele, a szülők igényei mind befolyással vannak a fejlesztés tartalmára. A
tudatos fejlesztést az objektív és szubjektív feltételek ugyancsak jelentősen befolyásolják.

Az objektív ( külső ) feltételek, mint az óvoda épülete, berendezései, az óvoda udvara a gyermeket körülvevő környezet biztosítottak. Alkalmas arra, hogy
játszó és beszélgetőhelyek legyenek a gyermekek számára, lehetővé tesszük az egyik csoportból a másikba történő átjárást, a kisebb és nagyobb gyerekek
egymás közötti kommunikációjának és kooperációjának elősegítése érdekében.

A tudatos fejlesztés szubjektív feltételei:

a, Az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése

Az aktív nevelés tevékenységközpontú és tevékenységre alapozott nevelés. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyermeknek éppúgy lehet véleménye,
elképzelése, ötlete, javaslata, mint a felnőttnek. Ezt komolyan kell venni és beépíteni a fejlesztési elképzelésünkbe. A gyermeket ugyanis saját
környezete, saját tapasztalatai, élményei befolyásolják, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni a nevelés folyamatában, hanem éppen ellenkezőleg ezekre az
élményekre, tapasztalatokra szükséges ráépíteni, megtervezni a gyermeki tevékenységeket. A fejlesztés során abból indulunk ki, ami a gyermeket körülveszi,
foglalkoztatja és érdekli. Lehetővé tesszük ezzel a gyermek aktikvitását a nevelés folyamatába.

b, Az óvodapedagógus modell szerepe

A tevékenységközpontú óvodai nevelés az óvodapedagógust kulcsfontosságú szereplőnek tekinti a nevelési folyamatban. A gyermek utánzási hajlamából
következően az óvodapedagógusnak kiemelt azonosulást indukáló szerepe van. Óvodáskorban, de későbbi életkorban is a példa a leghatásosabb nevelő erők
egyike. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mit és hogyan mondunk, miként viselkedünk, hogyan öltözködünk, stb. Különösen 3-4 éves korban meghatározó a
pedagógus személyisége, hiszen kezdetben a gyermek teljesen kritikátlanul, válogatás nélkül utánoz, kizárólag a szeretett és érzelmileg hozzá legközelebb
álló felnőtt kedvéért. Sok múlik tehát azon, milyen értékeket perferálunk.

Az óvodában még 6-7 éves korban is igénylik a gyermekek a gyakori simogatást, szeretgetést, ölelést. A gyermek és az óvodapedagógus aktív együttműködése a
felnőttől is másfajta beállítódást, viselkedést igényel. El kell fogadnia, hogy nemcsak ő irányíthatja a gyermeket, hanem a gyermek is hat rá. Kapcsolatuk
aktív és kölcsönös. Ez a pedagógusi magatartás feltételezi az önállóság, rugalmasság, döntési képesség, helyzetfelismerő képesség meglétét. Tudomásul kell
vennünk, hogy olyan nevelő képes a gyermeket az életre, az önálló gondolkodásra serkenteni, aki maga is rendelkezik ezekkel a képességekkel. Minden, a
csoportot érintő kérdésben, legyen az napirend, vagy tartalmi kérdés, szervezési probléma vagy az életadta szituáció nemcsak lehet, de kell is a
lehetőségekhez mérten a döntésekbe bevconni a gyermekeket is.


Az óvodapedagógus és a dajka együttműködése:

A tevékenységközpontú övodai program működésének elengedhetetlen feltétele, az óvodapedagógus és a dajka együttműködése.

A tevékenységközpontú óvodai program megvalósítása során a dajkák munkája az óvodapedagóguséval összehangolttá válik. Óvodánkban a dajkákat a pedagógiai
munka közvetlen segítőjének tekintjük. Valamennyien szakképesítést szereztek, igazi segítő társak. Részükről a segítség még tudatosabb, szakszerűbb. A
dajka egyike a gyermeket nevelő felnőttnek, aki éppúgy, mint az óvodapedagógus magatartásával, teljes lényével, beszédstílusával, öltözködésével, hatást
gyakorol a kisgyermekre. Ahhoz, hogy a nevelési folyamatban a dajka közvetlenül és tevékenyen részt vehessen, elsősorban arra van szükség, hogy megfelelő
szinten tájékoztatva legyen az óvoda és az adott óvodapedagógusok nevelési elképzeléseit, módszereit illetően. Tudnia kell, milyen célok érdekében, hogyan
kívánják az óvónők a gyermekcsoport fejlesztését megvalósítani.

Az óvodában a nevelés eredményességéhez a dajka munkája is hozzátartozik. Célunk az óvónői és a dajkai munkakör összehangolása a pedagógiai munka
hatékonysága érdekében, és a dajkák nevelőpartneri rangra emelése.

Programunkban konkrétan körülhatároljuk azokat a feladatokat, amelyeknél számíthatunk a segítségükre egyértelművé tesszük a számukra, hogy mely pedagógiai
kérdésekben van véleményezési, mely pedagógiai kérdésekben van döntési jogkörük.

A dajka kompetens szerepköri feladatai:

  • Az óvoda óvó-védő funkciójának teljesítése.

  • A gyermekekről kapott információk felettesei felé való továbbítása.

  • Névre szóló, hitelesített munkaköri leírások önálló, szakszerű alkalmazása, teljesítése.

  • A megszerzett ismeret és tudásanyag gyakorlati munkájába való beépítése.

  • Saját elfogadó, befogadó attitűdjének kiépítése.

  • Lelki egészségének védelme.

  • Az óvónő útmutatása alapján alkalmazza az egyéni bánásmód elvét és a differenciált módszereket.

  • Segítse a gyermekek tevékenységét, de ne csinálja meg helyettük.

  • Válják igényükké a rendszeres, folyamatos továbbképzésen való részvétel.

  • A továbbképzéseik anyagát alapvető mentálhigiénés ismeretekkel, önismereti, személyiség fejlesztő elemekkel bővítjük.

  • Gyakorlati képzésben is részt vesznek, meglátogatnak más óvodát és tapasztalatokat szereznek az ott folyó nevelőmunkáról.


A dajka jelenléte és a szerepe az óvodai nevelésben a tevékenységközpontú óvodai program megvalósítása során az óvodapedagóguséval összehangolttá válik. A
dajkát a pedagógiai munka közvetlen segítőjének tekintjük. A dajka egyike a gyermeket nevelő felnőttnek, aki éppúgy, mint az óvodapedagógus,
magatartásával, teljes lényével, beszédstílusával, öltözködésével hatást gyakorol a kisgyermekre. Ahhoz, hogy a nevelési folyamatban a dajka közvetlenül és
tevékenyen részt vehessen elsősorban arra van szükség, hogy megfelelő szinten tájékoztatva legyen az óvoda és az adott óvodapedagógusok nevelési
elképzeléseit, módszereit illetően. Tudnia kell, milyen célok érdekében, hogyan kívánják az óvónők a gyermekcsoport fejlesztését megvalósítani. Ez a tudás
megsokszorozhatja a felnőttektől kiinduló nevelőhatásokat.


VI.3. A tevékenységközpontú óvodai program általános feladatai:

Kompetencia fejlesztés:

Nevelési programunk fő törekvése, hogy a tanulási képességek és kompetenciák célzott fejlesztésével minden gyermeket lehetőségeihez mérten közvetetten
felkészítsük a zökkenőmentes iskolakezdésre, az iskolai közösségbe történő beilleszkedésre. A gyermek fő tevékenységi formájára a játékra alapozva
szervezzük a főbb nevelési területeken végzendő pedagógiai és pszichológiai feladatokat. A programunk nevelési keretét egyfelől a gyermekek természetes
megnyilvánulási formái, másfelől az óvoda kultúraátadó hatásrendszerének együttese, kölcsönössége és harmóniája határozza meg.


A tevékenységközpontú óvodai nevelés a gyermek középpontba helyezését és az óvoda nevelési funkciójának kiteljesítését tekinti alapvető feladatának.
Gyermekeink fejlesztését az inkluzív nevelési elveknek megfelelően végezzük. Ennek alapján minden növendékünk számára biztosítjuk az egyéni képességeinek
és fejlődési ütemének megfelelő fejlődést.

Óvodapedagógisaink a pedagógiailag segített, ösztönzött szocializáció minél teljesebb megvalósítására törekszenek. A kisgyermeknek ahhoz, hogy boldoguljon
meg kell tanulnia beszélni, közlekedni, a környezetadta keretek között tevékenykedni, az eszközöket használni, a társakkal együttműködni, el kell lesnie a
mindennapi élet adta szerepeket, magatartásmintákat. Ez, akárhogyan is nézzük, komplex életfeladat, a szociális tanulás intenzív formája. Ennek egy részét
- eltérő kulturális szinvonalon - a családok teljesítik. Az óvoda azonban nem csupán kiegészítő szerepet játszik az elsődleges szocializáció folyamatában,
hanem arányos fejlesztését, intenzitásának fokozását, magasabb szinvonalra emelését is vállalja, azaz: kiegészíti, kiterjeszti, felerősíti a szociális
tanulást.


Az átmenetek megkönnyítése:


A családból az óvodába történő befogadás alapelvei:


  • Kompetens személyek rögzítése: szülő, óvodapedagógus.

  • Szerepelvárások tisztázása a szülőkkel.

  • A lassúbb pszichés fejlődés ne legyen az óvodai felvétel gátja.

  • A befogadás előkészítése az óvodába később kerülő gyermekeknél is érvényesül.


Az óvoda szem előtt tarja, hogy az óvoda elfogadása függ a családtól (mennyire készítették fel a gyereküket, milyen az anya-gyerek kapcsolat), az óvónők
személyiségétől, a gyerek személyiségétől, a gyerek előzetes elválási élményeitől, a gyerek önállósági fokától

Az óvoda figyelmemmel van arra, hogy az elválás nehézségeit nem tudja teljesen kiküszöbölni! Ennek a nehézségnek a megjelenése törvényszerű, és a gyermek
önállósági törekvésének a kielégítését szolgálja.


Feladatok


  • Az óvodáskor életkori sajátosságainak mélyreható ismerete

  • Az élménypedagógiai elveinek követése

  • A befogadási időszak folyamatos és fokozatos megszervezése

  • Befogadási terv készítése minden egyes gyermekre

  • Minden egyes gyermek szülőjével kapcsolatfelvétel, a gyermekek otthonukban történő meglátogatása az óvodai élet megkezdése előtt.

  • A beiratkozáskor a csoportszoba, az udvar megismertetése

  • Szülők előkészítő munkájának támogatása szülői értekezlet keretében: napi óvodai élet bemutatása, átadás, búcsúzás körülményeinek
    megbeszélése, alapvető feladatok, az óvodai nevelés törekvései

  • A csoport feltöltésének ütemezése: először a bölcsődéből, majd a családból érkező gyermekek fogadása.

  • Apás-anyás beszoktatás lehetőségének biztosítása

  • Az óvodában töltött időtartam fokozatos növelése

  • Kedvenc játék, holmi behozásának lehetősége

  • Kiemelt feladat: biztonsággal, szeretettel, megértéssel, odafigyeléssel fordulni a gyerekekhez

  • Az óvodapedagógusok fő törekvése a befogadás folyamatában, hogy a gyermekek elfogadják

  • A szülőtől való elválás, az új környezethez való alkalmazkodás segítése az érzelmi bázis megteremtésével

  • Olyan mértékű segítségnyújtás, amilyenre a gyermeknek valóban szüksége van, nehogy az önálló gyerek kezdeményezése akaratlanul is
    gátlásra kerüljön a túlzott gondoskodással.

  • A gyermekek múltjának, élettörtének fejlődési és nevelési körülményeinek folyamatos megismerése, pedagógiai-pszichológiai elemzése
    a fejlesztéséhez szükséges legmegfelelőbb módszerek megválasztásához.


  • A gyermek megfigyelése a befogadás időszakában: miként szokta meg az új környezetet, hogyan reagált a szülőtől való elválásra, magára talált-e a játékban,
    hogyan alakult a kapcsolata az óvónőkkel, hogyan illeszkedett be az óvodai élet ritmusába, mi okozott számára örömet vagy nehézséget, hogyan reagált a sok
    gyerekre. A gyermekcsoport, ezen belül az egyes gyerek játékának megismerése. A gyermek játékfejlettsége, jelzésül szolgál személyiségének általános és
    aktuális állapotáról. Ez alapot ad a gyerek további fejlesztésének előkészítéséhez (megfigyelések írásbeli rögzítése).

    Nyugodt, tényleges aktivitást mutató játék elérése minden gyereknél, a fejlődés, fejlesztés biztosítása.

    A gyermekek játékszükségletének kielégítése, miközben a játék örömforrása és személyiségfejlesztő hatása egyaránt megmarad.

    Az óvodai nevelésre épül a közoktatási rendszer következő lépcsőfoka, az iskolai tanulás megkezdése. A jó iskola – az óvoda folytatásaként – játszva
    tanítja a gyermeket. Cselekvésre, tapasztalatokra építi a tanulást, figyelembe véve a gyermek életkori sajátosságait, érdeklődését.


    Óvoda – iskola átmenet:

    Az óvoda–iskola átmenet hosszú évek óta komoly pedagógiai – elvi és gyakorlati – problémakör. Kérdés, hogy az átmenet milyen módon valósuljon meg. Az
    átmenetek rendszerének felállításával ez a programcsomag az óvoda részéről olyan lehetőségeket kínál, amelyeket majdnem teljesen vagy kis átalakítással
    átvehetnek az iskolák. Az óvoda ily módon megteszi az átmenet megkönnyítéséhez vezető szemléleti és módszertani kezdő lépéseket.

    Az élethosszig tartó tanulás megalapozása már az óvodában elkezdődik.


    Elvek:

    • Az óvoda az óvoda-iskola átmenet megvalósításának feladatait az átmenetek rendszerének elfogadásában értelmezi.

    • A nevelési, fejlesztési feladatok meghatározásában az óvoda figyelemmel van a gyermekek által korábban átélt átmenetek jellemzőire, az ebből adódó
      egyéni különbségekre.

    • Az óvoda az óvoda-iskola átmenet sikeres megvalósítását a következő folyamatban éri el: a gyermekek befogadása, nevelés, személyiség-,
      képességfejlesztés, az iskolai befogadás támogatása.

    Az óvoda teendői az átmenet megkönnyítése érdekében:

    Az óvoda-iskola átmenet problémakörben elsődleges célunk a fejlesztés és hogy a kompetenciákra, az ismeret, attitűd, képesség hármas egységére helyezzük a
    hangsúlyt.

    A kompetencia alapú nevelésünkben az egész személyiség, és benne a pszichikus funkciók, fejlesztését hangsúlyozzuk, amelyek alkalmassá teszik a gyermeket
    az alapvető kultúrtechnikák elsajátítására. Mindezt játéktevékenységbe ágyazva, a mozgás elsődleges funkcióját szem előtt tartva, inkluzív pedagógiai
    szemlélettel végezzük. A gyermek személyiségfejlesztésének érdekében arra törekszünk, hogy óvodánk óvodapedagógusai működjenek együtt a tanítókkal annak
    érdekében, hogy a gyermekekről egyféleképpen gondolkodjunk. A gyermekeknek saját képességüknek megfelelő ütemben kell haladniuk, életkoruknak, fejlettségi
    szintjüknek megfelelő ismeretet kell kapniuk. Nevelésfilozófiánk szerint, ha együttműködik az óvoda és az iskola, akkor a gyermekek számára ez a váltás nem
    lehet trauma, hiszen a környezetük ugyan megváltozik, de a pedagógiai légkör, és a tanulás módja sem lesz ismeretlen a számukra.

    Célunk, a kisgyermekek szuggesztibilitásából kiindulva az átmenet zökkenőmentessé tétele, az új életformához való pozitív érzelmi viszonyulás kialakítása
    („kedvcsinálás” az ovihoz). Feladatunk a gyermekek óvodába kerülésének előkészítése.

    Az óvodapedagógus még az óvodába lépés előtt felveszi a kapcsolatot a családdal a zökkenőmentes átmenet biztosításához.


    Az átmenet megkönnyítése érdekében:


    • Az óvodapedagógusok meglátogatják az óvodába készülő gyermekeket.

    • A gyermekek már kialakult szokásrendszerét figyelembe vesszük.

    • A kisgyermeket az óvodába érkezése előtt meglátogatjuk a saját otthonában, a saját szobájában.

    • A családlátogatásra alaposan felkészülünk (benyomásainkat nem a helyszínen rögzítjük).

    • Az óvodapedagógusok és a dajka egyeztetik a nevelési módszereiket.

    • Érvényesítjük az egyéni bánásmód elvét.

    • Megtervezzük a folyamatos befogadás ütemezését úgy, hogy sem az óvodai csoport, sem saját magunk számára ne okozzon megterhelést.

    • Segítjük a szülőket az óvodai beszoktatás időszakában, amennyiben úgy tapasztalják, hogy ez valamelyik szülő számára nehézséget okoz.


    VII. Speciálisan a tevékenységközpontú óvodai programra jellemző feladatrendszer:

    Meggyőződésünk, hogy a tevékenységek által nevelődő gyermek felnőve aktív részese lesz saját természeti és társadalmi környezete kialakításának. Éppen
    ezért a tevékenységközpontú óvodai nevelés tartalma a tevékenységeken keresztül jut érvényre és a nevelési folyamat négyes feladatrendszerén keresztül
    valósul meg. A négyes feladatrendszer elemeit a nevelés foglalja keretbe. A feladatrendszer elemei a gyakorlatban nem különülnek el egymástól.

    A feladatrendszer elemei:

    a, Játék és tanulási tevékenység

    b, Társas és közösségi tevékenység

    c, Munkatevékenység

    d, Szabadidős tevékenység


    A feladatrendszer elemei egymást átszőve érvényesülnek és valamennyien együtt jelentik az óvodáskorú gyermek nevelésének tartalmát. Ezt azért is szükséges
    hangsúlyozni, mert a gyermek életmegnyilvánulásaiban sohasem különülnek el a különböző tevékenységek, azok komplex módon, egymást kiegészítve jelennek meg.
    Természetes tehát, hogy a feladatrendszer elemei mereven nem választhatók el egymástól, mint ahogy a tevékenységek is összefüggenek egymással. A gyermek
    számára egy adott tevékenység éppúgy lehet játék és munka is, mint ahogy beletartozhat a közösségi tevékenységek körébe, hiszen másokért, másokkal
    együttműködve végezheti. Pontosan ez az oka annak, hogy a nevelés tervezésekor nem szedhetjük szét a feladatrendszer elemeit, hanem egységben gondolkodva a
    tervezett tevékenységekből kiindulva kell a tervezést átgondolnunk. Miután a tanulást a nevelés részének tekintjük, ezért a nevelés és a tanulás
    tervezésében is a komplex gondolkodásmód, az egymáshoz való kapcsolódás és nem a nevelési területek szétdarabolásának szándéka vezeti gondolatainkat.

    VII.1.a. Játék és tanulási tevékenység

    A játék a 3-7 éves korú gyermek alapvető, mindennapjait átszövő tevékenysége. A játék nemcsak azért kitűnő talaja a fejlesztésnek, mert általa szinte
    észrevétlenül tanul a gyermek, hanem azért is, mert a játékban kiélheti, kipróbálhatja, feldolgozhatja és gyakorolhatja az életben előforduló szituációkat,
    az őt érő élményeket. Ugyanakkor megoldási módokat kaphat bizonyos élethelyzetekben való viselkedésre, megnyugodhat, kiélheti szorongásait, problémáit és
    újraélheti kellemes élményeit. A környező világról sőt a világegyetem egészéről is a játékon keresztül közvetítjük a legtöbb ismeretet a kisgyermek felé.

    A játék tehát olyan komplex tevékenységforrás, melyet óvodapedagógusainknak tudatosan kell felhasználni a nevelés folyamatában. A játéktevékenység tág
    értelmezése lehetővé teszi, hogy nemcsak a tárgyi, manuális, vagy mozgáshoz kapcsolt tevékenységeket ismerjük el, hanem a "szellemi alkotást" is
    tevékenységként fogjuk fel a játék során. A gyermek gondolatban megalkotja, kitalálja a játék szereplőit és bármilyen eszközzel vagy tárggyal helyettesíti
    azokat. Minden gyermeki tevékenység - beleértve a játékot is - felosztható spontán és az óvodapedagógus által irányított tevékenységre. Nagyon fontosnak
    tartjuk olyan hangulatok, ingerek tárgyi lehetőségek megteremtését, melyeknek hatására a gyermekek spontán játéka, tevékenysége önmagától alakul. Ez
    természetesen nem jelenti azt, hogy nincs szükség a pedagógus által kezdeményezett vagy irányított játéktevékenységre, hiszen köztudott, hogy 3 éves kor
    táján még kifejezetten igényli a gyermek a felnőttel való együttjátszást. A játékon belül meghatározott eredmény elérését célzó öntevékenység a legfőbb
    biztosíték arra nézve, hogy az öntevékenység az önfejlődés, az önfejlesztés motívumait, képességeit és készségeit is létrehozza.

    Jót és jól játszani - ez a gyermek dolga az óvodában. Az óvodapedagógus feladata megfigyelni a gyermek játékát, felhasználni azt saját nevelési céljai
    elérése érdekében és szükség esetén indirekt módon befolyásolni. Minél több időt, alkalmat és lehetőséget biztosítunk a gyermekeknek az elmélyült játékra.
    A játéktevékenységhez szükséges feltételeket, ötleteket és eszközöket óvodapedagógusaink biztosítják. Külön szót érdemel az élmények szerepe a gyermek
    játékában. Az élmény, legyen az a gyermek egyéni élménye, melyet a családból a környezetéből hoz az óvodás, vagy legyen az az óvodai társakkal átélt
    élmény, rendkívüli jelentőséggel bír az életre való felkészítés folyamatában. A különböző szituációk megteremtése, az élménynyújtás, az óvónő tudatos,
    átgondolt munkáját feltételezi. Indirekt módon így lehet a gyermeki világot befolyásolni. Természetesen a gyermek spontán élményszerzése éppen olyan
    fontos, mint a pedagógus által irányított, megtervezett. A lényeg, hogy a gyermekek élményeiket tevékenységekben éljék meg, kellő figyelmet kapjanak a
    gyermek spontán szerzett élményei és tapasztalatai.

    A játék tehát, mint az óvodáskorú gyermek alaptevékenysége olyan lehetőséget jelent az óvodapedagógus számára, amit tudatosan felhasznál a gyermekek
    fejlesztése érdekében. Legfőbb célkitűzéseinket szem előtt tartva olyan tulajdonságok fejlődhetnek ki a gyermekben a játék folyamatában, ami később a
    társadalomba való beilleszkedésüket nagymértékben elősegítik. Például a társakkal való együttjátszás kialakulása, a játékon belüli önállóság, a másik
    gyermek játékának tiszteletben tartása, a kezdeményezőkészség kibontakoztatásának lehetőségei. Olyan tulajdonságok szükségessége, mint a mások
    mozgósításának képessége vagy az alá-fölé-rendeltségi viszonyok önkéntes kialakítása egy-egy játékszituációban. A játékon belül kialakuló szerepelosztások,
    melyek a szerepjátékot a társadalmi gyakorlatban tapasztalható szituációk előzményei.

    Az óvodapedagógus feladatai a játékkal kapcsolatban:

    • Nyugodt légkör biztosítása, az elmélyült játék feltételeinek megterteremtése

    • A napirenden belül elegendő idő és hely biztosítása a játék számára

    • A játékhoz szükséges eszközök folyamatos biztosítása

    • Ötletek, lehetőségek, helyzetek teremtése a sokszínű játék kialakulásához

    • Az egyéni élményeken túl, közös élményszerzési lehetőségek kihasználása a játék fejlesztése érdekében

    • A gyermeki játék önállóságának tiszteletben tartása

    • Szükség esetén bekapcsolódás a játékba, együttjátszás a gyermekekkel


    A játék és a tanulás teljes mértékben összekapcsolódik óvodáskorban. A gyermek esetében a tevékenységi vágy ösztönöz a tapasztalatszerzésre, a cselekvésre
    és közben minden pillanatban újabb és újabb felfedezéseket tesz, azaz tanul. Játék közben, játékosan szinte észrevétlenül tanul, tehát a játék az óvodai
    tanulás egyik legfontosabb szintere, de nem kizárólagosan az. A játékon belül a motoros, a szociális és a verbális tanulás összefonódik, komplex formában
    jelenik meg. Az óvodai tanulás azonban szélesebb értelmű annál, hogy csupán a játékkal való összefüggésein keresztül értelmezzük. A nevelési folyamat
    egésze, azaz valamennyi pillanata alkalmas arra, hogy erőltetés nélkül spontán vagy irányított módon tanuljon a kisgyermek. A tanulás természetesen csupán
    része a nevelési folyamat egészének. Legfőbb célkitűzésünk, hogy egyszerre, egyidőben kevesebbet, de minőségben és használhatóságában mégis több ismeretet
    kapjanak a gyermekek. A több érzékszervet igénybe vevő tapasztalás és a sokoldalú cselekedtetés mindennél fontosabb a 3-7 éves korú gyermek fejlődésének
    szempontjából. Ezt nem lehet kiváltani, vagy helyettesíteni az egyoldalú intellektuális fejlesztéssel, aminek jelentőségét elismerjük, ám mértéke és hatása
    alatta marad a tevékenységek általi fejlesztésnek. A közvetlen környezet folyamatos megismerése, az érzékelés és a többoldalú tapasztalatszerzés központi
    kérdése a tanulási folyamatnak.

    Miután a gyermek a világot komplex módon érzékeli, észleli és éli meg, ezért a tanulás során is ebből kivánunk kiindulni. Ez az oka annak, hogy komplex
    foglalkozások rendszerén keresztül jut el a gyermekhez az, ami számára a világból megismerhető, befogadható ismeretet, tapasztalatot jelent. Egyáltalán nem
    mellékes az a szempont sem, hogy azok a tanulási tapasztalatok, melyeket óvodáskorban szereznek a gyermekek hatással lehetnek az iskolai tanuláshoz való
    viszonyukra is. Képes lesz saját motiváltságból kiinduló erőfeszítésre a tanulás során. Ennek a belső motiváltságnak a kialakítását kezdjük meg az
    óvodában. A tanulási tevékenység esetén is azt szeretnénk elérni, hogy örömmel és önként vegyen részt ebben a folyamatban a gyermek. Természetesen minden
    gyermek esetében képességeinek megfelelő feladatokról van szó. A követelményeket az egyéni teljesítőképességhez mérjük. A sikerélmények erősítik a gyermek
    önbizalmát és bátorságot adnak neki az újabb, nehezebb problémák megoldásához. Az óvodapedagógus feladata, tudatosan tervezni, hogy milyen feladatot ad az
    egyes gyermekeknek, mennyire képes megismerni és fejleszteni a gyermekek egyéni adottságainak figyelembevételével. A program keretjellege biztosítja az
    óvodapedagógusok számára a gyermek igényeihez, egyéniségéhez, teherbíró képességéhez igazodó tanulási kereteket és formákat. A nevelés egészén belül
    megvalósuló tanulás kötött és kötetlen kezdeményezések, foglalkozások, beszélgetések, tapasztalatszerző séták stb. formájában egyaránt megoldhatók a napi
    élet bármely mozzanatában. Ez teljes egészében az óvodapedagógus kompetenciájába tartózik.

    Az óvodapedagógus feladatai a tanulással kapcsolatban

    • Értelmi képességek fejlesztése (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás)

    • A gyermek megismerési vágyának, kíváncsiságának sokoldalú érdeklődésének kielégítése

    • Lehetőséget kínálni a gyermek számára olyan szituációk átélésére, ahol megismerhetik a felfedezés, a kutatás örömeit

    • A gyermekek egyéni érdeklődésének megfelelő tevékenységek biztosítása

    • A gyermekek önállóságának, figyelmének, kitartásának, pontosságának, feladattudatának fejlesztése

    • Olyan tapasztalatok szerzéséhez nyújtson segítséget a gyermeknek, amelyben saját teljesítőképességét is megismerheti


    b, A sajátos nevelési igényű gyermekek játék és tanulási tevékenységei:

    A középsúlyos fokban értelmi fogyatékos óvodáskorú gyermekek az óvodába lépéskor igen heterogén képet mutatnak. Az eltérések az életkorban, fejlettségi
    szintben, a fogyatékosság súlyosságában, típusában, a gyermek előzetes életében, családi vagy előző intézményes nevelésében gyökereznek. Közös vonásuk
    azonban, hogy fejlődésük lelassult, s a mennyiségi eltérésen túl minőségi eltérés tapasztalható. Az alacsony pszichés aktivációs szint miatt minden
    területen nehezebben induló, lassabb fejlődést mutatnak. Gyakran motiváció szegények.


    Míg a problémamentesen fejlődő gyermek egyenletes tempóban nagyobb lépcsőfokokon át jut el a célig, addig az értelmi fogyatékos gyermek sok kisebb,
    alacsonyabb lépcsőfok megmászásával, kis lépésekkel, sok-sok gyakorlás után közelíti meg a célt, saját lehetőségeinek csúcsát.

    Szorosan együttműködve a családdal célzottan igyekszik a pedagógus kihasználni azokat az időpontokat, amikor bizonyos funkciók érése "szenzibilis fázisban"
    van.

    Az optimális fejlesztés a transzferhatás következtében az egész személyiségre hat, a gyermek pszichomotoros fejlesztését szolgálja. Így nem egymástól
    elkülönült funkció tréning zajlik, hanem egyidejűleg több funkció fejlődését segíti a komplex környezet.

    A szociális tanulás támogatása közben figyelembe veszi a program a különböző funkciók egymásra épülését, hogy sikerélményt biztosítson a gyermekeknek, s
    hogy a tanítási technikák könnyen érthetőek, elsajátíthatóak legyenek.

    A "tanulás" akkor hatékony, ha a gyermek érzi a biztonságot, ha tudja, hogy a környezete őt elfogadja, megérti.

    Miután a spontán tanulás is sérült, gyakran hiányzik a természetes kíváncsiság belőlük, tudatosan kell kiépíteni a tanulási helyzeteket.

    Meg kell tanulniuk az összes érzékszerv bevonásával a helyes érzékelést, észlelést, mint a magasabb mentális folyamatok kialakulásának első lépcsőfokát.

    Az észleléssel igen szoros kapcsolatban van a megismerés folyamatában az emlékezet és figyelem, hisz csak azt tudják felidézni, amire emlékeznek, az
    emlékezet pedig függ a figyelemtől.

    A gyermeki személyiség fejlődése szempontjából a legfontosabb tevékenységformára a játékra épülhet a pedagógiai munka, bármilyen képesség-fejlesztés legyen
    az mozgás, pszichomotoros vagy nyelvi-kommunikációs fejlesztés.

    A játék nincs ellentétben a tanulással. Játék közben a gyermek tanul: tanul szociális szerepet, érzelmeket, motívumokat, beállítódást, tanulja a környezet
    személyi és tárgyi világának elsajátítását.


    A játék helye az értelmi fogyatékos óvodások nevelésében:

    Az értelmi fogyatékos gyermek egész napos tevékenységének legfontosabb eleme a játék, az értelmes, örömszerző játékos tevékenység.

    Minderre alkalom nyílik a reggeli gyülekezés idején, a játékra nevelés foglalkozáson, a szabadban történő játék, illetve a délutáni irányított vagy szabad
    játék idején.

    Szervesen kapcsolódik az óvodai foglalkozásokhoz, amikor a tanult játékos tevékenységet, játékszituációkat felhasználva segíti az egyéb foglalkozások
    eredményességét. Miközben játszik, megismeri a környező világot és az emberi viszonylatokat. Egyben az ismeretek rögzítésének eszköze. Játék közben
    átismétli a látott, hallott dolgokat.

    Az értelmi fogyatékos gyermek játéka is fejlődésen megy át az óvodáztatás alatt, egy lassúbb, alacsonyabb szintű változáson.

    Kezdetben kizárólag a mozgásos játékok jellemzőek. Mozgássorozatokat próbálgat, ismételget a gyermek. Ez segít saját teste, a téri viszonyok
    megismerésében, segíti az alapmozgások összerendezését.

    A tárgyakkal való ismerkedés során a játékokat igyekszik egymással kapcsolatba hozni (ki-be pakol, egymásba rak, épít stb.). Az adott mozgásformák
    begyakorlását végzi kezdetben cél nélkül, csak a játék öröméért, amelyet a cselekvés vált ki. Később ehhez társul az alkotás öröme is, mint motiváló
    tényező. A siker újabb próbálkozásra, ismétlésre serkenti, megjelenik a szándékosság, pl. házat, kerítést épít.

    Már nem csupán a tárgy határozza meg a cselekvést, hanem a cselekvéshez keres játékot. Az utánzás, a pontosabb megfigyelés tökéletesedése, a szeretett
    személy mintája lassan előhívja az elemi szerepjátékot, ahol a látott, hallott dolgokat próbálja megismételni.

    Tevékenységét hangadással, majd beszéddel -- gyakran "hottentotta" beszéddel kíséri. Lassan játékában a különböző tárgyak alkalmanként más-más szerepet
    kapnak, pl. a karika hol kormány-kerék, hol tányér.

    A körjátékok, népi játékok segítik a beszédfejlesztésen, a ritmusnevelésen túl az elemi szabályok elsajátítását. E folyamat kezdete figyelhető meg csupán
    az óvodai életben. Pl. megtanulják azt, mikor kell a másik kezét megfogni, elengedni, körbe menni, kifordulni, de azt, hogy a fogónak kell megfogni a
    menekülőt, vagy a versenyhelyzetet még nem értik.


    Megtanulandó játékok:

    Finommotorikát fejlesztő játékok

    • ki-be pakolás

    • válogatás, csoportosítás

    • építés vízszintesen

    • építés függőlegesen

    • építés különböző formájú, anyagú, nagyságú elemekből

    • építés minta után

    • illesztés

    • fűzés

    • ujjak ügyesítése mondókákkal, mesékkel


    A megismerő tevékenységet fejlesztő játékok

    • képes lottó

    • szétvágott képek összeillesztése,

    • hasonlóság, különbség észrevételét segítő játékok

    • memori

    • képtörténet kirakása

    • sorozatok

    • hallási differenciálást fejlesztő játékok

    • tájékozódás a hang alapján

    • tárgyak felismerése tapintás útján


    Mozgásos játékok

    • köralakítás

    • körbejárás

    • párválasztás

    • körjátékok

    • páros játékok

    • egyensúlyozó játékok

    • célbafutás

    • egyszerű táncelemek


    Játék a szabadban

    • homokozás

    • hintázás

    • csúszdázás

    • mászókázás

    • pancsolás

    • labdagurítás, eldobás, elkapás

    • futkározás

    • ugrálás

    • körjáték a szabadban

    • hógolyózás, szánkózás, csúszkálás

    • húzás, tolás

    • építés.


    Szerepjáték elemei

    • babaringatás, etetés, altatás, sétáltatás, öltözetés

    • autó tologatás, szállítás, garázsépítés, közlekedési szőnyegen közlekedés

    • utazás

    • orvos, beteg

    • fodrász

    • főzés

    • takarítás

    • boltos

    • mese dramatizálása


    Barkácsolás

    • felnőttekkel közösen

    • ismerkedés a bábokkal


    A játékeszközök kiválasztásának szempontjai

    • a gyermek fejlettségi szintje

    • az adott feladat

    • az esztétikum

    • tartósság, könnyen tisztíthatóság

    • ne veszélyeztesse a gyermek testi épségét

    • legyen választási lehetőség

    • legyen a játék a gyermek számára könnyen elérhető

    • legyen a játéknak állandó helye

    • lehetőleg fejlesztő jellegű legyen

    • megfelelő számban álljon a csoport rendelkezésére.




    VII.2.a. Társas, közösségi tevékenység

    A gyermekkel szemben támasztott két fő követelmény: tanuljon meg másokkal érintkezni és együttműködni. A kooperációs és kommunikációs képességek pedagógiai
    szempontból sikeres formálásnak legfontosabb feltétele, hogy a tevékenység - társadalmi és egyéni - értéktartalma és hasznossága nyilvánvaló, felismerhető,
    tudatosítható, átélhető legyen.

    Pedagógiai programunk négyes feladatrendszere megfelelő bázist nyújt a kooperációs és kommunikációs képességek kifejlesztéséhez. A társas és közösségi
    tevékenységek állandó gyakorlás által történő kifejlesztése rendkívüli fontossággal bír a társadalmi gyakorlatra való általános felkészítés, azaz az életre
    nevelés szempontjából. Pedagógiai programunk a gyakorlat szükségleteiből kiindulva vezeti le a társadalmi követelmények rendszerét. Tudatosan törekszünk a
    közösségben zajló folyamatok, a társas kapcsolatok és a közös tevékenység kibontakoztatására, a közösségi élet szokásainak kialakítására, hagyományaink
    megőrzésére. Minden gyermek egyéniség, akinek lehetőséget kell biztosítani személyisége pozitív és széleskörű kifejlődéséhez. A társas és közösségi
    kapcsolatok kialakítása a tevékenység bázisára támaszkodva a teljes nevelési folyamatot átfogja.

    Az óvodában minden tevékenységnek a gyermek egyéni örömén túl a közös élményt is kell erősítenie. Fontosnak tartjuk, hogy a tevékenykedtetés sokszínű,
    változatos legyen. A csoportszokások kialakításával óvodapedagógusaink lehetővé teszik, hogy az egyik gyerek ne zavarja a másikat a tevékenység végzése
    közben, a szokásrendszerrel pedig a gyermekek közötti jobb együttműködést, egymás tevékenységére való odafigyelést, a közös tevékenység során kialakuló
    viták lerendezését stb. Feladatunknak tartjuk a tevékenységgel és az ahhoz szükséges hellyel, eszközzel segíteni a gyermekeket abban, hogy minél nagyobb
    önállóságra tegyenek szert óvodai életük során. A helyes szociális viselkedés megtanulásának szintere az óvodai csoportközösség. A közösség lehetőséget
    teremt az önálló kapcsolatok kialakítására, a különböző nézőpontok megismerésére, a konfliktusok kezelésére és megoldására. Ezek a folyamatok pedig a
    másokkal szembeni tolerancia kialakulásához vezetnek. A társas és közösségi tevékenységek a nevelőmunka egészét átszövik.

    Az óvoda nyitottsága nemcsak a beszoktatás ideje alatt, hanem óvodáskor végéig biztosítja a szülőknek a nevelőmunkába történő közvetlen betekintést. Ez
    mindkét fél számára (szülő-óvodapedagógus) megnyugtató és biztonságot jelentő lehetőség, amit a gyermek érdekében kétoldalúan lehet hasznosítani. Az
    óvodapedagógusnak éppúgy szüksége van a nevelőmunkában a szülőktől érkező információkra, javaslatokra, mint fordítva. Az óvoda nyitottságát hagyományok
    teremtésével, nyilvános, közös programok, ünnepek segítségével tovább növeljük.

    Az óvodapedagógus feladatai a társas, közösségi tevékenységgel kapcsolatban

    • Biztonságos, nyugodt, félelemmentes óvodai mindennapok biztosítása, amiben lehetőség kínálkozik a gyermekek közötti, valamint a gyermekek és
      felnőttek közötti minél gyakoribb kontaktusfelvételre

    • A felnőttekkel és a társakkal kapcsolatos viselkedési szokások kialakítása és gyakorlása természetes szituációkban

    • A gyermekcsoporton belül az együttműködés, az együttjátszás, együttdolgozás képességének kialakítása és gyakorlása

    • A konfliktusok kezelése

    • A társakért, a csoportért érzett felelősségérzet alakítása

    • A demokratikus szabályok betartásának gyakorlása

    • Arra nevelni a gyermekeket, hogy megértést és toleranciát tanúsítsanak a társaik irányában


    b, A szokások, hagyományok és a közösségi élet tevékenységeinek kialakítása sajátos nevelési igényű gyermekek esetében:


    Minden ember életében a rítusok, szokások jelen vannak. Lényegesen befolyásolják a személyiségfejlődést. Gazdaságossá teszik a cselekvést, tudatmentesítő
    szereppel is bírnak

    A szokásos cselekményeknél nincs szükség akarati erőkifejtésre, erős figyelemkoncentrációra. Jól begyakorolt szetereotípiákat kell kialakítani úgy, hogy a
    már kialakult jó szokásokat megerősítik – illetve a helyes szokásokat alakítják ki – egyben kiküszöbölik a rossz beidegződéseket kioltással.

    A szokás valamilyen művelet többszöri ismétlésének eredménye egy adott helyzetben. Ennek kialakulásához meghatározott számú gyakorlásra, ismétlésre van
    szükség, hogy a cselekvés vagy viselkedésforma szokássá váljon.

    A gyermek sérülésének, életkorának megfelelő élethelyzeteket kell teremteni, a kialakult feltételes reflexeket meg kell erősíteni.

    Szükséges, hogy a már kialakult szokásokat mindig, minden körülmények között azonos módon várják el a gyermektől. A szokások keletkezésekor a
    tudatosságnak, a szükségesség belátásának a cselekvés akarásának is lényeges szerepe van, megkönnyíti, meggyorsítja a szokásfejlődés folyamatát.

    Az értelmi fogyatékos óvodás még nem látja be helyes vagy helytelen viselkedésének következményét, itt az utánzásnak, modellkövetésnek van nagy
    jelentősége. A cselekvés hasznosságát kell hangsúlyozni elsősorban. A helyes viselkedést kell megerősíteni. A következetes elvárás mellett szükséges az
    állandó ellenőrzés. Figyelni kell a fokozatosságra, egymásutániságra, fontossági sorrendre.

    Igyekeznek kiküszöbölni azokat a cselekvési alkalmakat, amelyből a rossz szokások származhatnak. A szokások kialakításának alapvető feltétele tehát a
    pozitív példa. A preferált személy viselkedése utánzásra készteti a gyermeket. Ezért csak olyan szabályokat állítson fel a pedagógus – a gyermek számára
    érthetően, - amely betartása nem jelent túl nagy feladatot.

    A meggyőzés a gyermek szenzoros problémái értelmi állapota miatt csak óvatosan alkalmazható.

    A jól megválasztott napirend, a határozott, de szeretetteljes követelés, az értelmes rend segíti a szokások kialakítását.

    A nevelés során egyre nagyobb szerepet kap az önállóságra nevelés, amely azonban soha nem nélkülözheti az ellenőrzést, az ehhez kapcsolódó jutalmazást,
    büntetést.

    A gyermekek a pedagógusban, illetve a velük kapcsolatban levő felnőttekben érzelmi támaszt keresnek. Szavaikat, azok tartalmát, egész magatartásukat, annak
    minden összetevőjét úgy kell szabályozni, hogy érzelmeken alapuló, bensőséges személyes kapcsolat alakulhasson ki.

    Az óvodások családban élnek. Többségük meleg, szeretetteljes miliőből érkezik, de a családok nevelés attitűdjét gyakran meghatározza a túlzott féltés.
    Többségüket teljesen kiszolgálják, etetik, pelenkázzák, ölben cipelik. Többnyire autón utaznak – a nagy távolságok ezt indokolják – nem ismerik a
    tömegközlekedési eszközöket, néhány lépés után elfáradnak, rövid ideig tudnak csak sétálni. Egyedül nem tudják elfoglalni magukat. Már a 3-4 éves értelmi
    fogyatékos gyermek is képes "manipulálni" környezetét, ha a család ezt hagyja.

    Mindezek figyelembevételével kell a gyermek helyes szokásrendszerét kiépíteni, hatva a családra, azonos követelményeket állítva.

    A szoktatási idő arra szolgál, hogy fokozatos legyen az átmenet, de feltétlenül örömszerző a gyermek számára. A családban addig csak felnőttek között élő a
    vele való permanens anyai foglalkozást igénylő gyermek fokozatosan szokja meg az új miliőt.

    Fontos, hogy ne változtassanak meg radikálisan mindent a gyermek életében. Türelmes, de határozott követeléssel, speciális tréningekkel (pl. játék elrakás,
    csap kinyitása stb.) érik el, hogy szívesen alkalmazkodjon az elvárásokhoz minden gyermek.

    A napirend, a foglalkozások változatos ismétlődése, a pihenés, szabad játék számtalan lehetőséget ad az egymásra figyelésre, az együttes örömszerzésre, a
    másság elfogadásának segítésére.

    Megtanulják az elemi illemszabályokat, pl. köszönés, lábtörlés, kopogás, a csendes- és hangos helyzetek váltakozását.

    Az óvodai élet alkalmat nyújt a közlekedési eszközökön való utazásra, az egyre nagyobb séták megtevésére, közös vásárlásra, lépcsőzésre stb. Mindezek
    számtalan lehetőséget nyújtanak a szociális tanulásra, a derűs légkör, a jó munkaszervezés, sok-sok együttes élmény alapján.

    Hagyományok kialakítása:

    A hagyományok minden közösség életében nagy jelentőségűek. A készülődés, az ünnepi hangulat, majd a rá való emlékezés, fényképek, filmek nézése sok közös
    élmény forrása lehet. Erősíti az összetartozást, segíti az egymás figyelését, az egymásnak segítést. Fokozza önmaguk megismerését, önbizalmukat.

    A hagyományok egy-egy közösség sajátjai, csak rájuk jellemző apró mozzanatokkal, intimitásokkal bírnak. Hagyomány lehet pl. az alvás előtti rövid mese, a
    reggeli közös éneklés, névsorolvasás, a közösen megünnepelt születésnapok, névnapok, a játékház, táncház, akadályverseny egy-egy ünnephez kapcsoltan.

    Az ünnepek is a hagyományépítést szolgálják. A legjelentősebbek: Mikulás, Karácsony, Farsang, Anyák Napja, Gyermeknap, Tanévzáró ballagás.

    Ezek egy része csoportban zajlik, más része a szülők számára is nyilvános. Alkalmat nyújtanak arra, hogy számot adjanak arról, hogy mit tanultak a
    gyermekek, hogy mennyit változott figyelmük, emlékezetük, beszédállapotuk, mennyire váltak magabiztossá, mennyit ügyesedtek. Értik-e, hogy a szülő most
    néző, s nekik a "színpadon" van a helyük.

    Fontos, hogy az ünnepekre való készülődéskor a külsőségek, és a tartalom arányban legyen.


    VII.3.a. Munkatevékenység

    Az életre való felkészítés nem nélkülözheti a munkatevékenység lehetőségeinek kiaknázását. A munka az óvodás gyermek számára játékos jellegű, gyakran nem
    is választható szét a játék és munkatevékenység. A munkatevékenység fejlesztő hatását kétségtelen. Az értékteremtő munka pedagógiai funkciója a gyermek
    értékteremtő együttműködési képességeinek fejlesztése. Az erőfeszítés és az eredmény kapcsolata közvetlenül érzékelhető, belátható, átélhető a gyermek
    számára. Ez a folytonos visszajelzés a legnagyobb motiváló erő, ösztönző, megerősítő tényező. A munkajellegű tevékenységek megszervezésének módja fejti ki
    a nevelő-fejlesztő hatást. Feladatunk az önállóság, az öntevékenység lehetőségeinek megteremtése. Különböző munkafajták pl.: önkiszolgálás, naposság, a
    gyermekek saját személyiségével kapcsolatos munkák, a csoport érdekében elvégzett munkák vagy a kerti munka. Minden olyan munkát elvégezhetnek a gyerekek,
    amihez kedvük van és testi épségük veszélyeztetése nélkül képesek azt megvalósítani. Építünk a gyermek önkéntességére, nyitottságára, megismerési vágyára,
    aktivitására, érdeklődésére. Mindezeket tudatosan igyekszünk felhasználni nevelési céljaink megvalósítása érdekében. A gyermek éppúgy élvezi a
    munkatevékenységeket, mint a játékot, ha önkén végzi. Óvodánkban a munkatevékenység a felkínált lehetőségek közül önállóan választható és sohasem a
    gyermekre kényszerített feladat. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a munkavégzés ne időszakonkénti, hanem rendszeres, folyamatos tevékenység legyen, ami
    beépül az óvodai mindennapokba. A gyermekek magukkal kapcsolatban minden teendőt - testápolás, öltözködés, étkezés, környezetük rendbentartása - a lehető
    legkorábbi időtől kezdve próbáljanak önállóan elvégezni. Hagyjuk, hogy a gyerekek saját képességeik szerint, koruktól függetlenül akkor végezzék el az
    önkiszolgálással kapcsolatos teendőiket, amikor képesek rá, vagy kedvük van hozzá.

    A munka megosztása során fontos feladatnak tartjuk, hogy a gyerekek megtanuljanak önállóan dönteni, feladataikat egymás között megosztani. Pontosan olyan
    módon, mint amikor a szerepjáték megkezdése előtt elosztják egymás között a szerepeket. A nagyfokú önállóság és a döntési helyzetek, döntési képességek
    gyakorlásának lehetőségei együtt szolgálják a gyermekek életre való felkészítését.

    Az óvodapedagógus feladatai a munkatevékenységgel kapcsolatban

    • Minden gyermeknek biztosítson lehetőséget arra, hogy önkéntesen, önállóan, kedve és képessége szerint elvégezhesse az önmagával kapcsolatos
      önkiszolgáló tevékenységet, illetve a társai érdekében végzett munkatevékenységet.

    • Folyamatosan biztosítsa, bővítse a munkatevékenységhez szükséges, gyermekek számára megfelelő munkaeszközöket

    • A munkaeszközök számára biztosítson olyan helyet, ahol a gyermekek bármikor elérhetik és használhatják a szükséges eszközöket

    • Adjon lehetőséget a gyermekeknek bármilyen őket érdeklő munkatevékenység elvégzéséhez,

    • Arra törekedjen, hogy minden munkatevékenység örömöt jelentsen a gyermekeknek és teljes önállósággal végezhessék azokat.


    b, Munka jellegű tevékenységek, a sajátos nevelési igényű gyermekek esetében:

    A középsúlyos értelmi fogyatékos óvodások szívesen tevékenykednek, "segítenek". Sajnos a túl féltő környezet gyakran letöri a kezdeti próbálkozásokat.

    Ha a gyermek érzi munkája fontosságát – bármilyen kicsi is az – szívesen hajt végre egyszerű feladatokat önmaga ellátására, társai javára.

    Az egyszerű "add ide!", "hozd ide!" , "rakjuk el!" jellegű feladatoktól fokozatosan jutnak el a gyermekek az elemi “naposi” feladatokig.

    A felnőttet utánozva egymásnak is szívesen segítenek – gyakran elvégezve egymás helyett a feladatot – segítenek az eszközök kikészítésében, elrakásában,
    terem átrendezésben stb.

    Fontos, hogy a szülők is igényeljék az otthoni feladatvégzést, s a későbbi önálló életvezetés érdekében bízzák meg őket egyszerű feladatokkal.

    Önálló munkafeladatok:

    • saját hely felismerése (öltözőben, étkezésnél, alvásnál stb.),

    • székek helyre rakása,

    • játékok közös elrakása,

    • szőnyeg feltekerése (pl. mozgásfoglalkozáshoz),

    • közös teremrendezés,

    • eszközök bevitele, kiosztása,

    • egyszerű tárgyak kivitele (pl. konyhába),

    • egyszerű üzenet közvetítése óvodán belül,

    • társak segítése,

    • asztal letörlése,

    • szemét összeszedése,

    • székek felrakása,

    • saját ruhadarabok, eszközök felismerése, elrakása,

    • közös ágyazás, ágynemű, ágyak elrakása,

    • lépcsőn járás.


    Már szó volt róla, hogy kis lépések elvének e tevékenység során igen nagy szerepe van. Mindig az adott viselkedésformát, annak minden szakaszát kell magunk
    elé képzelve felbontani annak összetevőire.

    • Pl. zokni felhúzása: megfogni a zoknit,

    • sarkát alulra fordítani,

    • a zoknit "összeszedni",

    • a lábat felemelni,

    • belebújtatni a lábat a zokniba,

    • felhúzni a lábfejre, a sarokra, majd a bokára,

    • megigazítani, hogy a boka fölötti részt is takarja.

    Kezdetben a gyermekkel együtt végezzük a cselekvést, majd a könyökénél irányítjuk, aztán csak szükség esetén segítünk, míg önálló nem lesz.

    Ezzel a példával a felnőtt számára automatikusan végzett mindennapi tevékenységek összetett voltára akartuk felhívni a figyelmet.

    Értelemszerűen minden fejlesztést az adott gyermek fejlettségi szintjéhez mérnek, s arra építenek, amit már tud.

    Fontos, hogy az ügyetlen próbálkozást is értékeljék, jutalmazzák. Szociális megerősítés, de gyakran maga a feladat elvégzése is jutalomértékű a gyermek
    számára.




    VII.4.a. Szabadidős tevékenység

    A szabadidő igazi tartalma: a termékeny időfelhasználási lehetőségek közötti szabad választás. Ez is öntevékenység, ez is döntés. Különösen a kisgyermek
    számára az, aki eleinte a felkínált sokfajta tevékenység közül igazából nem, vagy csak nagyon nehezen tud választani. Egyszerre szeretne mindenütt ott
    lenni, mindennel játszani, mindent megfigyelni. A szabad, autonóm egyéniség által determinált öntevékenység egyenlő a döntéssel. Ennek közelébe kell
    eljuttatni a gyermeket. Az ilyen döntést ugyanis már nem befolyásolják természeti szükségességek, társadalmi kötelességek. A szabadidős foglalkozásoknak
    azért kell a saját, semmivel sem helyettesíthető helyüket és szerepüket kivívniuk a nevelési intézményekben, mert másképpen a gyermek sohasem tanulhatja
    meg, hogyan gazdálkodjon az önmaga számára felszabaduló, rendelkezésre álló idővel. Ebben a tevékenységi szférában sem képzelhető el, hogy a hosszú ideig
    szorosan irányított gyermek egyszercsak öntörvényei szerint cselekvő önálló egyéniséggé válik. A kívülről irányított ember, különösen, ha hozzászoktatták
    tartósan önállótlan helyzetéhez, nem lesz képes belülről, önmaga által irányított emberré válni.

    Elsősorban a délutáni időszakban jut idő arra, hogy a gyermekek az óvónők által felkínált lehetőségek közül (pl. bábozás, festés, rajzolás, zene-tánc,
    játéktanulás, sakk, társasjáték, filmvetítés, mese-vers, barkácsolás, stb.) közül szabadon választhassanak. A szabad választási lehetőség az egyik
    csoportból a másik csoportba való átlépést is lehetővé teszi. Természetesen nemcsak az épületen belül, hanem azon kívül az udvaron is megvalósítható az a
    sokfajta választási lehetőség, ami döntésre és természetesen újabb és újabb gyakorlásra készteti a gyermeket. Az óvodások napi életének ilyen formában való
    szervezésével nemcsak változatos, minden gyermek érdeklődésére igényt tartó keretet teremtünk, hanem a csoportnál nagyobb közösség megismerésére, sőt
    kialakítására is lehetőséget biztosítunk. Kitágítjuk a gyermek élet és mozgásterét, ami maga után vonja a gyermeki önállóság, kezdeményezőkészség és
    döntési képesség kifejlődését. Ugyanakkor mindezek mellett az egyéni képességek megmutatására, kibontakoztatására is igen hatásos eszköz, hiszen még
    nagyobb lehetőséget nyújt az azonos érdeklődésű gyermekek kiscsoportos foglalkoztatásához.

    Az óvodapedagógus feladatai a szabadidős tevékenységek megszervezésében

    • Törekedjen a zárt csoportszoba tereinek kiszélesítésére.

    • Keresse a lehetőséget arra, hogyan biztosíthatna nagyobb mozgás és tevékenységi teret a gyermekeknek

    • A választásra felkínált tevékenységek listáját bővítse, időszakonként gondolja át a változtatások lehetőségét és szükségességét

    • Egyszerű, saját maga és a gyermekek alkotta eszközökkel segítse elő a gyermekek fantáziájának fejlődését

    • Pihenőidőben és a délután folyamán keressen és kínáljon lehetőséget az egyéni képességek fejlesztésére, a differenciált gyakorlásra, a gyermekek
      egyéni kéréseinek teljesítésére


    b, Szabadidő szervezés tekintetében a sajátos nevelési igényű gyermekekkel az óvodapedagógus feladatai annyiban változnak, hogy esetenként ezek a gyermekek
    speciális foglalkozásokon, terápiákon vesznek részt, így feladatuk a terápiát megelőző felkészítéssel (étkeztetés, tisztálkodás, átöltöztetés, stb..)
    bővülhet. Egyebekben a fentiek az irányadók.




    1. A TEVÉKENYSÉGKÖZPONTÚ ÓVODAI NEVELÉSI PROGRAM NEVELÉSI RENDSZERE, A FEJLESZTÉS TARTALMA ÉS FELADATAI

    Az aktív nevelés tevékenységközpontú, és tevékenységre alapozott nevelés. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyermeknek éppúgy lehet véleménye,
    elképzelése, ötlete, javaslata, mint a felnőttnek. Ezt komolyan kell venni, és beépíteni a fejlesztési elképzelésünkbe, a gyermeket ugyanis saját
    környezete, saját tapasztalatai, élményei befolyásolják, azt nem lehet figyelmen kívül hagyni a nevelés folyamatában, hanem éppen ellenkezőleg. Ezekre az
    élményekre, tapasztalatokra szükséges ráépíteni, megtervezni a gyermeki tevékenységeket. A fejlesztés során abból kell kiindulni, ami a gyermeket
    körülveszi, foglalkoztatja és érdekli. Ezzel válik lehetővé a gyermek aktivitásának bekapcsolása a nevelés folyamatába.

    VIII.1.a. Az érzelmi nevelés feladatai:

    Az óvodánkban a gyermek egyéni igényeit megértéssel fogadjuk. Empátiával biztosítjuk az érzelmi nevelés, mint a kiegyensúlyozott, harmónikus alaphangulat
    kialakítását. Olyan óvodai atmoszférát teremtünk, amelyik sokoldalú érzelmi kifejezéseket és pozitív élményeket tesz lehetővé, hozzájárulhat a gyermek
    boldog alaphangulatának kifejlődéséhez és ezzel együtt a másik megértéséhez. Ennek jegyében, a játék-érzelem –erkölcs hármas egységében gondolkodunk.Óvodás
    életkorban a nevelés eszközei közül a játék a gyermek legelemibb pszichikus szükséglete. Ezen keresztül tapasztalja meg a körülötte lévő világ
    sokszínűségét, szerzi ismereteit, tanul, jut örömökhöz, sikerélményhez. A játék a gyermek személyiség-fejlesztésének színtere, a tanulás, a készség- és
    képességfejlesztés leghatékonyabb módja.

    Alapelvek:

    A gyermek spontán élményeiből fakadó játéka, az irányított tevékenysége, azaz a tanulás, valamint az erkölcsi érzék, a moralitás fejlődése a nevelési
    gyakorlatban összefüggenek. Az összekötő fogalom az érzelem.

    Az érzelmek áthatóan és befolyásolóan, motiválóan jelen vannak a kisgyermek életében, tetteinek „küszöbén”. Az óvoda gazdag, változatos
    tevékenységrendszerben olyan szituációkat teremt, amelyekben a gyermek választásaiban, döntéseiben, a helyzetmegoldásokban való tájékozódása során meg
    tanulja irányítani saját érzelmeit. A kisgyerek mind a direktebb (akár verbalizált), mind pedig a spontán értékközvetítést érzelmileg éli át. A belsővé
    válás folyamata spontán és látens. Az óvoda a polifónián alapuló harmóniára törekszik, amely türelmet, érdeklődést és olyan szabályozó erőt jelent, amely
    rendet teremt az értékek között egyfajta tendencia irányába. Az óvoda törekvése az eltérő szokások, nyelvek, kultúrák, életmódok, műveltségek, anyagi
    lehetőségek összeegyeztetése azon a szinten, amely szinten egy csoport (esetünkben egy gyerekcsoport) együtt kell, hogy éljen napi több órán át. Cél az
    együttműködés, a jó közérzet, a cselekvésre (játékra) késztető légkör megteremtése. Az óvodai erkölcsi nevelés alapja a szokásrend kialakítása, az azokhoz
    való alkalmazkodás támogatása. A normák kialakulása és alkalmazása nem egytípusú gyermeki tevékenységhez kötődik. Pl. nem korlátozódik csak a játékra vagy
    csak a tanulásra, vagy csak a munka jellegű tevékenységre, hanem a mindennapok része, áthatja magát a gyermeki életet. Óvodáskorban az erkölcsiség az
    egymásra figyelésben, az együttműködésben, segítségadásban nyilvánul meg, illetve még néhány együttélési szabály betartásában. Pl. köszönés, játékeszközök
    helyrerakása stb. Az óvoda biztosítja a gyermekként való élés lehetőségét, vagyis a folyamatos, önfeledt, szabad játék gazdag feltételrendszerét. A gyermek
    különböző tevékenységei (szabad játék, irányított játék, játékba ágyazott tanulás) különböző irányítási feladatokat igényelnek.

    Feladatok

    Az óvodapedagógusok az óvodás gyermekek játékjellemzőinek mély ismeretében teremtik meg a folyamatos, önfeledt, szabad játék feltételrendszerét. Az
    óvodapedagógusok a gyermekek játékban megjelenő élményének kiszámíthatatlanságából következően nem tervezik meg a (szerep) játékot, ugyanakkor segítik,
    támogatják a gyermekeket elképzeléseik megvalósításban. Az óvodapedagógusok élnek a szerepjáték tartalmának megfigyelésével, amely a legalkalmasabb a
    gyermek megismerésére: élmények, a fantázia, kreativitás, ismeretek, ügyesség, vágyak, az együttműködési készség, a figyelem tartóssága, feladat- és
    szabálytudat stb. Az óvodapedagógus a gyermekek életkorához és képességszintjéhez illeszkedő szabályjátékokkal ismerteti meg a őket, amelyeket direkt módon
    irányít. A szabályjátékon kívül minden más játéknál az indirekt játékirányítás elvárásai a mérvadóak: ötletadás, eszközbiztosítás, kérésre szerepvállalás,
    metakommunikációs eszközök alkalmazása stb.. A konfliktusok önálló megoldására törekedve nyújt segítséget a megoldásban. Az óvodapedagógus feladata az
    erkölcsi nevelés alapját képező szokásrend megtervezése. Figyelemmel van arra, hogy az egyes szokások, együttélési normák elfogadása, betartása nem azonos
    időben zajlik az azonos életkorú gyerekeknél. Az egyes értékek, szabályok felnőtt általi megítélése azonos kell, hogy legyen. A „kettős mérce” eleve
    ellentmond az erkölcsnek. Az óvodapedagógus kellő pedagógiai érzékenységgel, a gyermekek ismeretében dönti el, mely szokások illeszthetőek az egyes
    gyerekekhez, és mely differenciált bánásmód segíti fejlődésüket. Az óvodapedagógus az erkölcsi nevelés folyamatában arra törekszik, hogy a gyerekek
    önmagukat tudják értékelni, nemcsak a tanulás folyamán bekövetkező teljesítményeiket, hanem tetteik helyességét vagy annak tévedéseit is. A jó sorrend ez:
    önértékelés, majd mások tetteinek értékelése. Az erkölcsi nevelés folyamatában lehetőséget teremt a döntésre, választásra, dilemmázásra. Az érzelmi és
    erkölcsi nevelés háttérbe szorult a társadalmi, az értékrendi és az érzelmi válságok begyűrűzése miatt. Az érzelmi és erkölcsi nevelésnek komoly hangsúlyt
    kell kapnia, mert ez alapozza meg a személyiség szocializációját. Segít a családoknak az értékek mentén történő nevelésben, kapaszkodót nyújt a kusza
    világban. Fontos a családok nevelési szokásainak megismerése, és közelítése az óvodai nevelési szokásokhoz. Ehhez minden tőlünk telhető segítséget meg kell
    adnunk a családoknak.

    Konkrétan:

    • A szeretet és kötődés képességének fejlesztése

    • A mások iránti tisztelet, megbecsülés érzésének fejlesztése

    • Az élménybefogadás képességének fejlesztése

    • Az érzelmek kifejező képességének fejlesztése

    • Az ösztönök és az érzelem irányításának fejlesztése

    • Az érzelmi zavarok tompítása, leépítése


    Meggyőződésünk, hogy a fejlesztés azután kezdődik, miután a gyermek beilleszkedett a csoportba, jól érzi magát, alapvetően derűs, vidám légkör veszi körül,
    megismerkedett a felnőttekkel és a gyerekekkel, azaz bátran, biztonságosan mozog az őt körülvevő környezetben. A gyermekek gondozása az óvodai nevelőmunka
    alapvető feladata. Olyan sajátos nevelési feladat, melynek szinvonalas megvalósítása nemcsak a gyermek személyiségének fejlesztését alapozza meg, hanem
    lehetővé teszi annak a kedvező környezeti hatásnak a kialakulását, ami a gyermek további fejlődéséhez nagymértékben hozzájárul.

    Az óvodás korosztály számára meghatározó a gyermek és az óvodapedagógus kapcsolatának minősége. A felnőtthöz fűződő viszony nyújtja azt az érzelmi
    biztonságot a gyermek számára, amely jó közérzetet, nyugodt, harmonikus tevékenységet tesz lehetővé. Ezért fontosnak tartjuk az óvodapedagógus-gyermek,
    gyermek-dajka kapcsolatában a pozitív érzelmi töltés, a pozitív attitűd megnyilvánulásait.

    Óvodai nevelésünk messzemenően támaszkodik a családi nevelésre, a család és az óvoda szoros együttműködésére törekszik. Figyelembe vesszük a család
    sajátosságait, szokásait, az együttműködés során érvényesítjük az intervenciós kapcsolatot. Az óvónők a gyermek óvodába lépése előtt családlátogatáson
    vesznek részt, hogy a gyermek előéletéről képet kaphassanak. Ezek információt adnak az anya-gyermek, család-gyermek kapcsolatról. A későbbiek során - napi
    tapasztalatokkal kiegészítve - hasznosítja az óvodapedagógus a gyermek jobb megismerésének érdekében.

    Az óvodapedagógus – részben átvállalva az anya szerepét- empatikus, meleg, elfogadó, szeretetteljes kapcsolatot alakít ki a gyermekekkel.

    A gyermek „énközpontúsága” alapján elsősorban önmagára képes figyelni, azonban emocionális alapon fokozatosan kifejleszthetjük azokat a mechanizmusokat,
    amelyek segítségével képessé válik másokkal is törődni.

    Az együttéléshez szükséges erkölcsi normák és tulajdonságok csak akkor fejlődhetnek ki, ha a gyermek állandóan gyakorolja a társaihoz való helyes
    viszonyulást, ezt alapozzák meg a kooperatív megoldásra ösztönző páros és kiscsoportos tevékenységek.


    Célunk

    • Erkölcsi, akarati tulajdonságok kialakítása, erősítése, fejlesztése az óvodapedagógus és a dajka példaadásával és helyzetteremtésével.

    • A társadalmi beilleszkedést segítő szociális együttélés szabályainak értékközvetítése.

    • A különbözőségek elfogadására, tiszteletére nevelés.

    • A szülőföldhöz fűződő pozitív érzelmi viszony kialakítása.

    • A gyermeki figyelem ráirányítása a természeti és emberi környezetben megmutatkozó szépre és jóra.

    • Nehezen szocializálható, lassabban fejlődő, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, sajátos nevelési igényű, hátrányos- és halmozottan hátrányos
      helyzetű, elhanyagolt gyermekek esetében speciális fejlesztéssel az egyéni szükségleteknek megfelelő pedagógiai-pszichológiai eljárások
      alkalmazásával, valamint megfelelő szakemberek közreműködésével az esélyegyenlőség biztosítása.

    • Esélyteremtés a migráns gyermekek számára.

    • Toleranciára nevelés.




    b. Az érzelmi nevelés feladatai a sajátos nevelési igényű gyermekek esetében:

    Az óvodai élet tudatos szervezésével, a mindennapos szakszerű csoportos és egyéni képességfejlesztő munkával, az érzelmi biztonság megteremtésével, a
    gyermekek tevékenységszükségletének kielégítésével, a sokoldalú tapasztalat-szerzést, a szociális tanulás feltételeit biztosítva kell elérni, hogy az
    óvodások:

    • érezzék magukat biztonságban a szeretetteljes légkörű közösségben;

    • testi, szociális, értelmi képességeik egyaránt fejlődjenek:

    • tudjanak utánozni;

    • tudjanak egymás mellett és egymással tevékenykedni, a felnőtt irányítását elfogadni;

    • használják adekvátan a játékeszközöket, játékban legyenek kitartóak, vigyázzanak játékukra, ismerjék azok helyét;

    • értsék az egyszerű – alkalmanként gesztussal kísért – verbális utasításokat, azokat hajtsák végre.

    • fejlettségi szintjüknek megfelelően tudjanak kommunikálni;

    • kívánságukat, kérésüket, szükségleteiket tudják közölni;

    • használjanak nonverbális jelzéseket is.,

    • sokrétű tapasztalatokat szerezzenek közvetlen környezetükről, tudjanak abban tájékozódni,

    • ismerjék meg a környezet tárgyait, azok tulajdonságait,

    • tudjanak rövid ideig feladathelyzetben maradni, figyelmüket egy adott tevékenységre irányítani,

    • alakuljon ki önállóságuk az elemi tisztálkodás, öltözés-vetkőzés, étkezés, WC használat terén, ha kell, fogadjanak el és kérjenek segítséget,

    • mozgásuk legyen viszonylag összerendezett, harmonikus;

    • igényeljék a rendszeres mozgást, tevékenyen vegyenek részt mozgásos játékokban.

    • tudjanak különböző anyagokkal ügyesen manipulálni, alakuljon ki az ábrázolás igénye bennük,

    • szívesen hallgassanak rövid mesét, verset, tudjanak életkoruknak, fejlettségi szintjüknek megfelelő dalokat, verseket, mondókákat,

    • ismerjék az alapvető viselkedési szokásokat, tudjanak köszönni, kérni, kivárni,

    • tudjanak elemi szabályokhoz alkalmazkodni, elemi munkát végezni.


    VIII.2.a. Az egészséges életmód alakítása:


    A fejlődés korai szakaszában az egészséges életmódra történő felkészítés meghatározó, hiszen ebben az életkori szakaszban megszerzett ismeretek, készségek
    és szokások a későbbi életvitelt jelentősen befolyásolják. A gyermekek már bizonyos ismeretekkel, tapasztalatokkal érkeznek az óvodába. Ezekre alapozva,
    ezt tovább erősítve vagy kioltva alakítjuk a testápolás, táplálkozás, öltözködés, mozgás, pihenés, levegőzés és testedzés szokásrendszerét. Meghatározónak
    tartjuk a megfelelő napirend kialakítását, mely elegendő időt biztosít az egyes tevékenységekre, így megteremti a stressz mentes, kiegyensúlyozott,
    biztonságos, nyugodt légkört a gyermekek számára.

    Valljuk, hogy az egészséges környezet és az egészséges életmód kölcsönhatásban van, egymásra épül, egymást kiegészíti. Ezért létfontosságúnak tartjuk a
    környezettudatos szemlélet és magatartás megalapozását, melynek során kiemelten kezeljük a szülők szemléletformálását.


    Célunk:


    • Az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a betegségmegelőzés és egészségmegőrzés szokásainak alakítása, belső igénnyé
      fejlesztése

    • A gyermekek testi-lelki egészégének védelme, megőrzése

    • A gyermekek testi-lelki szükségleteinek, valamint mozgásigényének kialakítása

    • A gyermek fejlődéséhez szükséges egészséges, biztonságos környezet megteremtésével és megőrzésével a környezet megóvására irányuló szokások
      alakítása.

    • a teremben vagy szabad levegőn való tornázás, kirándulás, sok-sok mozgás legyen igénye minden gyermeknek.


    b. Az egészséges életmód kialakítása sajátos nevelési igényű gyermekek esetében:


    Az óvodai élet során törekedni kell arra, hogy a gyermekek egészsége, későbbi igényei megalapozása érdekében kapja meg szükségleteinek megfelelő gondozást,
    s egyre inkább legyen számára természetes igény az egészséges életmód.

    Ezek megvalósulási területei:

    Testápolás

    • Célja a tisztaság igényének felkeltése, a fokozatos önállóság: tudják a csapot kinyitni, elzárni, saját törölközőt felismerni, kis segítséggel
      kezet törölni, WC-használat után, étkezés előtt kezet mosni, segítséggel fogat mosni, tűrni a fésülést, kérjenek zsebkendőt, tudjanak orrot fújni,
      üljenek helyes testtartással.

    Étkezés:

    Esztétikus környezetben fokozatosan alakulnak az étkezési szokások az etetéstől az önálló kanalazáson át, megtanulják a villa használatát, a szalvéta
    használatát, a pohárból ivást, a rágást. Ügyesebb gyermekek segítenek teríteni, az asztalt leszedni, letörölni, szemetet kivinni, kancsóból tölteni stb.
    Fontos az étkezésnél a helyes mérték, a tempó megtanulása is. Étkezési szokásoknál feladat:

    • kanalazás megtanítása (merítés, szájhoz vitel, az étel megrágása, nyelés),

    • a poharazás: a pohár felemelése kortyolás, nyelés, a pohár letétele,

    • a szalvéta használata,

    • a villával való ismerkedés (felszúrás vagy merítés),

    • kérés, megköszönés,

    • ügyesebb gyermekeknél az ételből való szedés,

    • a rágás megtanítása,

    • a helyes tempó elsajátíttatása,

    • kenyér vagy kifli fogása, leharapás a kenyér és a rajta levő együttes elfogyasztása,

    • a terítés folyamatának megismerése (pl. szék, tányér, kanál, pohár, szalvéta egymáshoz rendelése).

    • az étel és a hozzávaló eszközök felismerése,

    • étkezés utáni teremrendezésben közreműködés.

    Öltözés-vetkőzés:

    A célszerű, könnyen le-felvehető kényelmes ruhadarabok segítik az önállóságra nevelést. Fontos, hogy igényelje a gyermek a tiszta, ápolt külsőt, a rendet.
    A fokozatosság elvét betartva tanulja meg az egyes ruhadarabok levételét, majd kis segítséggel az öltözködés fázisait, a saját ruhadarabok felismerését.

    Feladatok:

    • együttműködés az öltözésnél, vetkőzésnél,

    • sapka, sál levétele,

    • zipzár lehúzása,

    • egyszerű ruhadarabok levétele (cipő, zokni, nadrág stb.),

    • vetkőzésnél kis segítségnyújtás (kigombolás, kikötés, cipőfűző meglazítása stb.)

    • egyszerű ruhadarabok felvétele, pl. sapka, bugyi stb.,

    • kis segítséggel öltözés (ruha elejének megmutatása,jobb - bal oldalnál segítés, befűzés, gombolás stb.),

    • bizonyos ruhadarabok teljesen önálló felvétele

    WC használat, szobatisztaságra nevelés:

    A pelenka nélkül rendszeres ültetés mellett nappal "száraz maradjon" állapottól el kell jutni az utánjelzés, majd szükséglet jelzéséig. A bilitől a WC
    használatig, a WC- papír használatban segítséget igényelnek többnyire az óvodások.

    Feladatok:

    • rendszeres ültetés mellett a szükséglet megfigyelése,

    • a jelzés megtanítása (utánjelzés majd mutatás, hangadás stb.),

    • WC, vagy bili és a szükséglet elvégzése közti kapcsolat felismertetése

    • kérdésre jelezze szükségletét

    • önmagától jelzi szükségletét, képes visszatartani addig, míg a WC-re ér

    • a biliről a gyermek WC-re szoktatása

    • fiúk állva pisiltetésének megtanítása

    • WC papír használata segítséggel

    • "baleset" jelzése

    • a WC használatához szükséges ruhadarabok le-, felhúzása

    • WC használat utáni kézmosás megtanítása

    • ajtó nyitás-csukás megtanítása.


    Önkiszolgálásra nevelés:

    Mindennapos tevékenységi forma, nem külön órarendszerű foglalkozás. Fontos, hogy kellő időt adjunk a gyakorlásra, fokozatosan, kis lépések elvét alkalmazva
    végezzük a különböző részfeladatokat.




    formája

    • egyéni illetve mikrocsoportos


    ideje

    • értelemszerűen a WC használat, tisztálkodás, étkezés, öltözés, teremrendezéssel kapcsolatosan naponta


    célja

    • a gyermek szükségleteinek megfelelő komfortérzés biztosítása, gondozás, gondoskodás

    • nagyon apró lépésekkel az önállóság elérésének segítése

    • verbális utasítások a beszédmegértés, a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás fejlesztése

    • a testséma fejlesztés, tájékozódás a saját testen, a testrészek ruhadarabok viszonyának felismerése

    • alapvető higiénés szokások kialakítása

    • az ápoltság, tisztaság igényének felkeltése

    • helyes viselkedési formák elsajátítása

    • a rászorultság, kiszolgáltatottság helyett az "én is tudom" függetlenség érzésének segítése

    • a téri tájékozódás elősegítése.




    feladatok:

    • a vízcsap kinyitása, elzárása,

    • szappan használat, utána kézöblítés,

    • a saját törülköző felismerése,

    • a kéz, arc szárazra törlése segítséggel,

    • önálló kéz- és arcmosás,

    • fogmosásnál együttműködés (száraz, majd nedves fogkefe, fogkrémes fogkefe elfogadása, szájöblítés megtanítása), önálló fogmosás,

    • "baleset" vagy kirándulás esetén a zuhanyozáskor együttműködés (kéz, láb felemelése stb.),

    • a fésülés tűrése, önálló próbálkozás,

    • igény a tiszta, ápolt külsőre,

    • étkezés előtti, utáni, bizonyos munkafolyamatok (pl. festés) utáni kézmosás igényének felkeltése,

    • orrfújás megtanítása, zsebkendő használatának igénye, a piszkos zsebkendő szemétbe dobása.


    A gyermekek az önállóság terén is különböző fejlettséget mutatnak. Önállóságuknak gátja lehet az esetleges társuló fogyatékosság (pl. mozgáskoordinációs
    zavar). Ahhoz, hogy e téren eredmények szülessenek, alkalmat és időt kell adni a gyermeknek, s amit már önmaga el tud végezni, azt nem szabad helyette
    megtenni még akkor sem, ha sürget az idő, s a felnőtt gyorsabban, komfortosabban végezné el a feladatot.

    Az a gyermek vagy fiatal felnőtt lesz a társadalom számára elfogadható – azzal lehet elmenni nyaralni, barátokhoz,színházba stb. – aki birtokában van a
    társadalom által elvárt viselkedési formáknak. Ez az önállóság, helyes viselkedés az elfogadás szempontjából talán fontosabb, minthogy ismerje a színeket,
    vagy tud-e számolni.

    Az a gyermek, aki korai életszakasztól kellő alkalmat és segítséget kap, hagyják és elismerik próbálkozásait, felnőttként is természetesen tesz azért, hogy
    önmaga és környezete élete jobb legyen.

    Az óvodának tehát alapozó szerepe van e téren. Az önállóság bizonyos területei nemcsak a gyermek életkorától függnek, hanem fiziológiai érettségétől (pl.
    szobatisztaság), mozgásos ügyességétől (pl. öltözés), s nem utolsó sorban értelmi állapotától.

    A túl bonyolult, a gyermek pillanatnyi képességeit meghaladó feladat sikertelenséghez, elbizonytalanodáshoz vezet. Elbátortalanítja a gyermeket. Ezért
    fontos, hogy a gyermekek apró lépésekben, rövid gesztussal kísért utasítások, illetve utánzás alapján tanuljana


    VIII.3.a. Anyanyelvi, értelmi fejlesztés és nevelés:

    Az értelmi nevelés változatos tevékenységeken keresztül, a kultúraátadás hatásrendszerében az óvodai nevelési módszerek segítségével, elsődlegesen a
    gyermek szabad játéka által valósul meg. Az értelmi fejlesztés szoros kapcsolatban van a kommunikáció alakulásával. Az egyéni fejlődés biztosításához
    szükséges, hogy az óvodapedagógus személyes példájával (odafigyelés, meghallgatás, beszélgetés) kommunikációs helyzetek megteremtésével ösztönözze a
    gyermekek közötti kommunikációt, teremtsen lehetőséget a monologikus beszédre, ennek fejlesztésére, bővítse szókincsüket, gazdagítsa metakommunikációs
    ismereteiket (pl: érzelmeket jelző gesztusok, arckifejezések, testtartások).

    Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységforma keretében megvalósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése, és a kommunikáció különböző formáinak
    alakítása- beszélő környezettel, helyes mintaadással és szabályközvetítéssel (a javítgatás elkerülésével)- az óvodai nevelő tevékenység egészében jelen
    van. A gyermek beszéd- és kommunikációs képessége elsődlegesen függ a családi szocializációtól, mely előnyös vagy hátrányos helyzetet teremt a gyermek
    számára a közösségben.

    Célunk

    • A beszédkedv felkeltése és fenntartása.

    • Kognitív képességek fejlesztése.

    • A beszédhallás és szövegértés fejlesztése.

    • A gyermekek spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, célirányos bővítése.

    • Kapcsolatfelvétel támogatása, az információ eljuttatása, az információ eljuttatásának segítése a másikhoz, verbális és nonverbális eszköztár
      kialakításával.




    b, A sajátos nevelési igényű gyermekek jellemzői, az anyanyelvi és értelmi fejlesztést illetően:

    Az értelmi fejlődésükben középsúlyos fokban sérült gyermekek speciális beszédfejlesztését az teszi szükségessé, hogy beszédük minőségileg és mennyiségileg
    is eltér ép társaikétól. Később indul, lassabb ütemben fejlődik, s a szókincs, a mondatalkotás, illetve az artikuláció területén egyaránt sajátosságokkal
    bír. Nevelésüknek és oktatásuknak általánosan elterjedt komplex módszere, amely a fejlesztésnek, gyakorlásnak és a beillesztésnek többféle lehetőségével
    dolgozik, számol azzal, hogy az egyes funkciók terén sajátos és fokozott elmaradások vannak.

    Számol mindenekelőtt az érzékszervi - mozgásos koordináció sajátos és fokozott zavarával, az érzelmi éretlenséggel és az indítékszegénységgel.

    A beszéd-rendellenesség együtt járója az értelmi sérülésnek és egyben súlyosbítja is azt. A gyermek nehezen sajátítja el a beszédet és éppen a sérüléséből
    adódóan nehezebben tudja "asszimilálni a beszéd differenciált rendszerét".

    Speck meghatározását szem előtt tartva – miszerint "a kommunikáció az interperszonális kapcsolatteremtés rendszere és folyamata, amelynek során
    információkat cserélünk, jelentéseket, elvárásokat, szándékokat és normákat közlünk. A kommunikáció elindítja és befolyásolja a szociális interakciót, az
    emberek egymásra vonatkoztatott viselkedését" – az értelmi fejlődésükben közép-súlyos fokban sérült gyermekeknél kommunikációs igényű beszédnevelésről kell
    beszélni. Ez annak a törekvésnek a kihangsúlyozása, miszerint csak a kommunikációba való tudatos beillesztéssel és a kommunikációs képességre való
    ráneveléssel érhetők el a célok. A kommunikáció fejlesztésénél figyelembe kell venni mindazokat a nonverbális ismerethordozókat, amelyek az emberi
    kapcsolatrendszerben szerepet játszanak. Ilyen vizuális elemek pl. a mimika, tekintetváltás, gesztusok; taktilis elemek pl. érintés, simogatás; auditív
    elemek pl. a hang intenzitása, ritmusa, hanglejtés.

    Rá kell nevelni őket a környezetből jövő jelzések iránti érzékenységre, azok felismerésére és a megfelelő válaszadásra.

    Az értelmi fejlődésükben középsúlyos fokban sérült gyermekek, nem csak azért maradnak el a fejlődésben, mert a központi idegrendszer sérült, hanem azért
    is, mert beszéd útján lényegesen kevesebb tanulási, fejlődési impulzushoz jutnak, mint ép társaik.

    Minél kevésbé beszél a gyermek, annál kevesebb impulzus éri az emberek és dolgok felöl. Nem tudja feldolgozni a környezet jelzéseit, elsivárosodik, nincs,
    ami motiválja a kommunikáció fejlődését.

    A beszédfejlődés szoros összefüggésben van a mozgásfejlődéssel. A kezdetben mozgásfejlődésre fordított energiák a motorika megszilárdulása után
    felszabadulnak és a beszédfejlődés irányába hatnak.




    Az értelmi fejlődésükben középsúlyos fokban sérült gyermekek beszédfejlődési sajátosságai:

    Az értelmi fejlődési zavar egyik fő társuló tünete a különböző mértékű beszédfejlődésbeni elmaradás. A tünetek formái, jellemző jegyei összefüggnek a
    sérülés súlyosságával. Befolyásolhatja az idegrendszert ért károsodások formája, specifikus idegrendszeri sérülés is. Nemcsak a beszédfejlődés egyes
    fokozatai késnek, hanem a nyelvi differenciáltság is tökéletlen marad. A legtöbb esetben jelen van a beszédnek, mint kifejező tevékenységnek, az
    artikulációnak, a folyamatosságnak és a zöngének a zavara is.

    Az élmények diffúz és pontatlan átélése már önmagában is csökkent nyelvi adottságokat és képességeket eredményez, mert a nyelv megnevező és ábrázoló
    funkciójának minden teljesítményéhez hozzá tartozik az események differenciált feldolgozása.

    Gyakran évekig megrekedhetnek a preverbális kommunikáció szintjén, súlyos esetben nem vagy alig lépik ezt túl.

    Jellemző, hogy a beszéd felfogásához és létrehozásához szükséges érzékszervi apparátus működik, külső ingereket érzékelnek, de a tudati tartalom szűk
    korlátok között fejlődik, gondolkodási képességük (fogalomalkotás, absztrakció, elvonatkoztatás stb.) sérülése olyan fokú, hogy szavaik nélkülözik az
    általánosított jelentéstartalmat. Beszédszerveik innervációja következtében tagolt hangadásra képesek, szavaik elemi fonéma értékűek. Jellemző az
    artikulációs hibák nagy száma, ami részben működési eredetű, részben a beszédszervek fejlődési rendellenességeivel függ össze. A sérült gyermeket jellemzi,
    hogy kognitív, emocionális és szociális területen olymértékben gátoltak, hogy nehéz őket motiválni. Többségüknél nagyon megkésik a beszédfejlődés,
    legtöbbjüknél makacs pöszeség található.

    Nyelvük tartalmilag szegényes, tényleges szókincsük lassan bővül, az utánzott szavakat nem képesek adekvátan használni.

    A sajátos nevelési igényű értelmi sérült gyermekek fejlesztését az óvodai mindennapokon gyógypedagógus és/vagy más fejlesztést végző szakember (logopédus,
    fejlesztőpedagógus, óvodapedagógus) látje el kompetenciájának megfelelően, a fenti irányelveket szem előtt tartva.


    1. AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI, A KOMPLEX FOGLALKOZÁSOK RENDSZERE

    A tevékenységek, komplex foglalkozások keretében zajlanak.

    A komplex foglalkozások lényege:

    • Komplex rendszereket, folyamatokat értelmeznek az óvodásgyermek szintjén

    • A foglalkozásokat problémacentrikusság és egy-egy vezető szempont megléte jellemzi

    • A foglalkozásokon tudatosan és tervszerűen integráljuk az adott problémához tartozó ismereteket

    • A gyermek személyisége és a tevékenysége kölcsönösen egymásra hatva fejlődnek.

    Az óvodapedagógus feladatai a tevékenységek megszervezésében:

    • Biztosítsa minél változatosabb többfajta tevékenység egyidőben történő gyakorlásához a megfelelő feltételeket (idő, hely, eszközök, ötletek)

    • A tevékenységek megszervezésében támaszkodjon a gyermekek tapasztalataira, a gyermekek aktuális élményvilágára

    • Élmények nyújtásával segítse elő a minél sokrétűbb és minél komplexebb tevékenységformák kialakulását az óvodai csoportban

    A képességek szerepe a nevelési cél elérésében:

    A tevékenységközpontú nevelés olyan képességek kifejlesztését jelenti, amelyek a társadalomban létező, elképzelhető pozitív tevékenységek gyakorlásához
    szükségesek.

    A tevékenységszervezés és a képességfejlesztés kölcsönös kapcsolatban áll egymással.

    A nevelés a társadalmilag szükséges egyéni képességek intenzív fejlesztése. Ebben a minőségében egyszerre több részfunkciót teljesít.

    A tevékenység több szempontból is bázisa a képességfejlesztésnek:

    - a tevékenység a kifejlesztett képesség forrása (mivel a képességek tevékenység közben fejlődnek)

    - a tevékenység nemcsak forrása, hanem célja is a képességek fejlesztésének (a képesség, meghatározott tevékenységekre való alkalmasság)

    - a tevékenység a képességfejlesztés eszköze (az adekvát képességek csak konkrét tevékenységek által formálhatók)

    - a tevékenység a kifejlesztett képességek felhasználásának, kifejtésének szinhelye (a képességek csak meghatározott tevékenységekben nyilvánulnak meg).


    A kommunikációra és a kooperációra való képességet a gyermek a kommunikáció és a kooperáció egymással összefüggő folyamatában a kommunikáció és a
    kooperáció gyakorlása közben és által szerezheti meg. Ezek, nevelésünkben kitüntetett képességosztályok. Lényegi képességek, amelyek a tudatos emberi élet
    folytatásához elsőrendűen szükségesek.

    Az óvodapedagógus feladatai a képességek fejlesztésében:

    • Folyamatosan biztosítsa a gyermekek számára, a képességeik kibontakoztatásához szükséges tevékenységek gyakorlásának lehetőségeit

    • A folyamatos megfigyelés útján alkosson tiszta képet a gyermek meglévő képességeiről. Ennek ismeretében törekedjen a képességek fejlesztésére.

    • A kiemelkedő képességű és részképességek fejlődésében elmaradott gyermekre egyénre szabott fejlesztési terv alapján gyakoroljon hatást

    • Minden gyermek képességét önmagához - a saját lehetőségeihez - viszonyítva igyekezzen fejleszteni

    A személyiség felfogható az egyénre jellemző tevékenységhierarchiaként

    A gyermekek számára biztosítjuk a lehetőséget az önállóan megválasztott belsőből fakadó tevékenységekre. A gyermeki tevékenység szervezésekor figyelembe
    vesszük a 3-7 éves korú gyermekek tevékenységének jellemzőit. A 3-7 éves korú gyermeket tevékenységi vágy jellemzi. Bármilyen mozgás, cselekvés változás
    felkelti a gyermek figyelmét és utánzásra ösztönzi. A megismerési vágy a kíváncsiság életkori sajátossága az óvodáskorú gyermeknek. A gyermek tevékenysége
    gyakran változik; minél kisebb a gyermek, annál gyakrabban változtatja tevékenységi formáit. Ennek következtében egy adott tevékenység általában rövid
    ideig tart és nincs mindig összhangban a kitűzött céllal. Óvodapedagógusaink figyelnek arra, hogy az életkor és az egyéni adottság nagymértékben
    meghatározzák a gyermeki tevékenység minőségét és mennyiségét, tehát ezt figyelembe véve segíthetik elő a tevékenységek minél szélesebb kibontakoztatását a
    csoportban.


    IX.1. A társadalmi érintkezést megalapozó komplex foglalkozások

    1.1. Anyanyelvi nevelés

    Az anyanyelv a legfontosabb eszköze a szociális kapcsolatok kiépítésének és az emberek közötti kommunikációnak. A beszéd és a gondolkodás egymással szoros
    kapcsolatban áll. Az anyanyelvi nevelés feladatait kiemelten fontosnak tartjuk. Hangsúlyozzuk, hogy amikor a gyermeket nyelvi fejlesztésben részesítjük,
    tisztábban és jobban fog beszélni, valamint a gondolkodása is fejlődik. Az óvodai anyanyelvi nevelés komplex folyamat, ami a nevelési folyamat egészében
    jelen van. Minden feladatot, minden tevékenységet áthatva segíti a gyermek önbizalmának kifejlődését, szociális kapcsolatainak kialakítását. A fejlesztés a
    gyermek élményeihez kapcsolódva, tapasztalatszerzéssel egybekötve történik. Óvodapedagógusaink lehetőséget biztosítanak, hogy nyugodt légkörben életszerű
    helyzetekben minden gyermek beszélhessen arról, ami érdekli, ami foglalkoztatja. Az óvoda tevékenységgel gazdag élete, a kellemes, nyugodt légkör
    alapvetően meghatározza az anyanyelvi nevelés fejlesztését. Ilyen körülmények között a gyermekek szívesen és gyakran beszélnek.

    A környezet példamutató, tiszta és szép beszéde mintát nyújt, ösztönzést ad a kisgyermeknek a beszédre. Különösen fontos, hogy az óvodapedagógus ügyeljen
    beszédének stílusára, a hanglejtés, a dinamika, a hangsúly megfelelő alkalmazására. Beszéde legyen érthető és világos. Figyeljen arra, hogy a gyermekek
    mindig választ kapjanak kérdéseikre. Dícsérje és biztassa a bátortalanabb gyermekeket, serkentve őket a beszédre. A gyermekek anyanyelvi fejlettségét
    folyamatosan kísérje figyelemmel. Fokozottan figyeljen arra a gyermekre, amelyik beszédhibával, beszédgátlásossággal, beszédbeli elmaradással küzd.

    Az óvodapedagógus feladatai az anyanyelvi nevelés fejlesztésében

    • Beszélgetésre alkalmas nyugodt, kiegyensúlyozott légkör megvalósítása

    • A beszédöröm biztosítása: arra nevelni a gyermekeket, hogy bátran nyilatkozzanak meg, mondják el élményeiket

    • Lehetőséget teremteni minden gyermeknek a folyamatos beszéd gyakorlására

    • Képessé tenni a gyermekeket arra, hogy tudjanak másokat is meghallgatni

    • A gyermekek szókincsének folyamatos bővítése

    • A beszédszinvonal emelése olyan formában, hogy a gyermekek képesek legyenek a nyelvi kifejezés eszközeit használni

    • Beszédmegértés fejlesztése

    • Beszédtechnika fejlesztése, a helyes kiejtés gyakorlása

    • A gyermeki kérdések inspirálása, megválaszolása

    • A beszédhibák megfelelő módszerekkel történő javítása


    Az anyanyelvi nevelés feladatai sajátos nevelési igényű gyermekek esetén:

    Az anyanyelvi nevelés kettős feladata a beszéd megértés fejlesztése, az aktív beszéd indítása, fejlesztése, illetve speciális megközelítési móddal, kis
    lépésekkel, minden érzékszerv egyidejű bevonásával a szűkebb környezet megismertetése. Egyszerű mesék, versek, mondókák megtanítása.


    A beszédfunkciók fejlesztése és korrekciója:

    A beszédfejlesztés egyéni és csoportos formában zajlik. Természetesen egy-egy gyermek sérülésének súlyossága, milyensége nagymértékben meghatározhatja a
    vele való foglalkozás formáját. A beszédfejlesztés bizonyos elemeit csak egyéni foglalkozás keretében lehet jól begyakorolni. Ebben a munkában
    elengedhetetlen a logopédus aktív közreműködése.

    Fontos tudni, hogy az aktív beszéd elsajátításának alapja a nonverbális és verbális kommunikáció elemeinek egymásra épülése, ezek tudatos fejlesztése, a
    kommunikációs igény felkeltése. Vannak olyan gyerekek, aki egyáltalán nem figyelnek a beszédre, nehezen értelmezik a közléseket, nemegyszer saját nevükre
    sem figyelnek fel.


    A beszédindítást segítő gyakorlatok

    • a beszédre való figyelés fejlesztése,

    • a beszédszervek ügyesítése,

    • aktív szókincs bővítése,

    • a verbális és nonverbális jelzések megtanítása,

    • a grammatikai rendszer kiépítése,

    • a szerialitás gyakorlása, analógiák alkalmazása,

    • beszédmegértés segítése,

    • színek egyeztetése, megnevezése, osztályozás, válogatás,

    • csoportosítás, fő fogalom alá rendezés, jelzők megismertetése,

    • ritmikus sorok kialakítása.


    Mindezért a beszédfejlesztő munka igen fontos lépése a kommunikációs igény felkeltése, a hallásfigyelem fejlesztése, amit a következők segítenek:

    • a gyermek aktivizálása, motiválása ritmus, dal segítségével;

    • állathangok, állatmozgások utánzása;

    • az akusztikus figyelem felkeltése:

    • hosszú-rövid, gyors-lassú, magas-mély hangok megkülönböztetése;

    • felszólítások, felkiáltások élénk gesztussal, mimikával való kísérése;

    • a beszédszervek ügyesítése tornáztatással, játékos gyakorlatokkal (a beszédszervek passzív tornáztatása, ajak-, nyelv-, fúvó-, légző gyakorlatok);

    • a beszéd indítása, a passzív és aktív szókincs bővítése, játékos formában ismerkedés a tárgyakkal, ezek beépítése a szókincsbe;

    • a tárgyak mellett a képek megnevezése, mondatalkotás segítése.


    A foglalkozások időtartama az év folyamán változik, hiszen ahogy növekszik a gyermekek figyelme, koncentrációkészsége, egyre hosszabb ideig lehet velük
    együtt dolgozni. Kezdetben 5 - 10, később 20 - 30 percesek lehetnek ezek.


    A foglalkozások felépítése:

    Minden anyanyelvi foglalkozás azonos rítus szerint zajlik.

    A bevezető részben a gyermekek gyakorolják nevüket, jelüket, egymás nevét. Beszélgetés keretében számbaveszik a hiányzókat. Az időjárás megfigyelése is a
    mindennapi feladatok közé tartozik. A megfigyelteket minden alkalommal képekkel (szimbólumokkal) rögzítik.

    A fő részben az adott témakör feldolgozása történik, amelyek hetente változnak. A témakörök mélységének feldolgozását az adott csoport fejlettségi szintje
    határozza meg.

    A befejező részben az értékelés zajlik, de a gyermekeknek a foglalkozás egész ideje alatt folyamatos visszajelzést kell kapniuk.


    A kommunikációs készség fejlesztését, a közvetlen környezet megismerését segítő foglalkozási forma.



    formája

    • csoportos vagy egyéni, esetleg mikrocsoportos.


    ideje


    • 5-30 perc


    célja

    • a gyermek beszéd iránti érdeklődésének felkeltése, utánzó-képesség fejlesztése;

    • kommunikációs igény felébresztése, ösztönzése;

    • a verbális kommunikáció gazdagítása, a jelzések differenciálása;

    • a beszédszervek ügyesítése;

    • a beszéd indítása, a passzív illetve aktív szókincs bővítése;

    • a hallási figyelem, hallási diszkriminációs képesség fejlesztése;

    • a grammatikai rendszer kiépítése;

    • a közvetlen környezet tárgyai, élővilága, cselekvései,

    • történéseiről tapasztalatok, ismeretek szerzése;

    • a kognitív funkciók, a figyelem, az emlékezet fejlesztése.

    1.2. Matematika

    Programunk az ismerettartalmak komplex kezelésére a komplex óvodai foglalkozások keretén belül megvalósuló fejlesztésre kívánja a hangsúlyt helyezni. Az
    óvodában a gyermek életkori sajátosságait figyelembe véve a matematikai tanulás több formája valósulhat meg:

    • utánzásos, minta-modellkövető,

    • spontán játékos tapasztalatszerzésre, az óvodapedagógus által irányított megfigyelésre épülő tapasztalatszerzés

    • gyakorlati problémafelvetés és feladatmegoldás,

    • a gyermeki kérdésekre, válaszokra adott magyarázatok,

    • az óvónő által kezdeményezett foglalkozások.


    A gyermek már az óvodába kerülés előtt felfigyel a dolgok mennyiségi és minőségi összetevőire. Érdeklődéssel fordul a matematikai információk felé. Óvodai
    nevelésünk épít ezekre a korai tapasztalatokra.

    • Az első szint: bevezetés a matematikába, - általában a gyermek 5. életévéig tart.

    Feladata: a matematikai kíváncsiság és érdeklődés kibontakoztatásának segítése, a matematikai beállítódás, szemlélet megalapozása.

    • A második szint: az intenzív fejlesztés szakasza, - az 5-6-7 életévben.

    Feladata: az iskolai alkalmassághoz szükséges tapasztalatok megszereztetése, részképességek, gondolkodási műveletek, szokások elsajátítása. Eligazodás a
    gyakorlati életben a tevékeny élet megkedveltetése.


    A tevékenységek végzése, a folyamatos cselekedtetés rengeteg szituációt hoz felszínre, melyekre építve természetes környezetben folyhat a matematikai
    tapasztalatok szerzése. A perceptuális, a motoros, a verbális és a szociális tevékenységek aktív átélése együttesen nyújt lehetőséget a matematikai
    ismeretek és összefüggések megláttatására. A komplex foglalkozások alkalmat adnak arra, hogy a korábban mozaikszerűen megszerzett benyomásokat
    rendszerezzük, a megfigyelések, tapasztalatok körét szélesítsük és mélyítsük, a spontán tanultakat rözgítsük. Az óvodapedagógus mobilizálja a gyermek
    tanulási teljesítményét, tudását, viselkedésének és magatartásának tartalékait a játékidőben szerzett benyomásokkal is.

    A matematikai nevelés tartalmának szoros kapcsolatban kell lennie az életre neveléssel. Természetes napi szituációkban megfigyeljük a gyermeket körülvevő
    környező valóság mennyiségi és térbeli viszonyait, formáit. Tevékenykedés közben a megismerő képességek (érzékelés, észlelés, megfigyelés, emlékezés,
    tapasztalás, megértés, problémalátás, problémamegoldás) fejlesztése szinte észrevétlenül megvalósítható. Játék és szabadidőben folyamatosan létrejönnek
    olyan szituációk, melyek alkalmasak matematikai tartalmak közvetítésére. Óvodapedagógusaink képesek az adódó lehetőségek felismerésére és felhasználására.






    Az óvodapedagógus feladatai a matematikai nevelés terén

    • Az óvodapedagógus feladata olyan eszközök, és tevékenységek biztosítása, ami felkelti a gyermekek érdeklődését és természetes élethelyzetekben
      teszi lehetővé számukra matematikai tapasztalatok és ismeretek megszerzését.

    • A komplex matematika foglalkozásoknak vagy kötetlen kezdeményezéseknek minden esetben támaszkodnia kell a gyermekek ötleteire, igényeire, aktuális
      élményeire. A matematikai képességek fejlesztését játékosan, játékba építetten valósítjuk meg.

    A matematikai nevelés feladatai sajátos nevelési igényű gyermekek esetén:

    Egyéni sajátosságaik értelmi képességeik figyelembe vételével célunk a szemléletes-cselekvő gondolkodás felé közelítés. Egyes esetekben a tehetséggondozás
    is kiemelt szerephez jut. A gyógypedagógus törekszik a játékosságra, a gyermek életkori, fejlődésbeli különbségeinek figyelembevételére már a tervezés
    idején is.

    A fejlesztés során folyamatos ellenőrzéssel győződik meg az eredményességről.

    Lehetőséget biztosít az elmélyült tevékenységre, biztosítja az értő figyelmet, differenciált feladat adással, sokoldalú megközelítéssel, sok gyakorlással
    segíti az ismeret elsajátítást.

    Ez cselekedtető tanulásirányítás.

    További feladatok:

    • a figyelem, megfigyelőképesség fejlesztése,

    • a figyelem tartósságának fokozása, a lényeges – lényegtelen dolgok megkülönböztetése, késleltetett figyelem kialakítása,

    • az emlékezet fejlesztése, a felidézés segítése az azonosság - különbség felismerése, összehasonlítás,

    • a rész - egész viszony érzékeltetése,

    • hiány felismerése, változás észrevétele,

    • analizáló - szintetizáló készség fejlesztése,

    • fő fogalom alá rendelés,

    • analógiás gondolkodás fejlesztése,

    • a szerialitás fejlesztése.


    IX.2. A társadalmi gyakorlat belső összefüggéseit tükröző komplex foglalkozások


    1. Természet - társadalom - ember


    Ez a komplex foglalkozás, mint elnevezéséből is kitűnik, szeretné egységben megmutatni és érzékeltetni azt, ami a valóságban is teljes egységben
    érzékelhető. A tevékenységközpontú program célja az, hogy a gyermeknek segítséget nyújtson ahhoz, hogy a világot megismerje és megértse a maga egészében. A
    gyermeket körülvevő világ megismerésében a közvetlen megfigyelésre és a tapasztalatszerzésre építünk. A természet szeretetére kívánjuk nevelni a
    gyermekeket, természetközeli élettel, a természet, a környezet szeretetének bizonyításával, példát mutatva a gyermek számára. Megerősítjük bennük az
    összefüggéseket.

    A tapasztalatszerzés mindig a valódi környezetben történik, ezért a komplex foglalkozások legtöbb esetben a szabad természetben vagy az óvoda
    környezetében, udvarán zajlanak. Legfontosabb feladatunknak tartjuk megismertetni a gyermeket azzal a természeti környezettel, amelyben él, felhívni a
    figyelmet annak értékeire és szépségeire. Ez képezi majd az alapját a később kialakuló természetszeretetnek. A fák, a virágok, az apró kis állatok megannyi
    ismeretet, feladatot jelentenek a kisgyermekeknek. A séták, kirándulások, az óvoda udvarán és kertjében vagy az élősarokban végzett tevékenységekkel
    tanulási, tapasztalási lehetőséget kínálunk a gyermeknek. A komplex foglalkozásokkal komplex tapasztalatszerzési lehetőségeket biztosítunk a gyerekeknek.
    Az önálló és csoportos megfigyelések révén értékes tapasztalatokhoz jutnak a természetben végbemenő folyamatokról és összefüggésekről.


    Születéstől-felnőttkorig

    A természet-társadalom-ember fogalomkörhöz szorosan kapcsolódnak és a nevelés egészében jelen vannak azok a mozzanatok, amikor a gyermekek újrajátsszák
    életüket. Újraélik az óvodában mindazt, amit a mindennapokban a családban, az óvodában vagy tágabb környezetükben tapasztalnak, látnak, hallanak. A
    környezettel való szoros kapcsolat az életfolyamatok újrajátszása nemcsak arra ad lehetőséget a gyermeknek, hogy a benne lévő feszültségek feloldódjanak,
    hanem elősegíti számára a társadalomba való későbbi bekapcsolódást, szocializálódást. A születéstől-felnőttkorig címmel megfogalmazott komplex
    foglalkozások magukban foglalják a testápolástól, a közlekedésig, a családtól a helyes viselkedésig mindazt, ami a gyermekeknek támpontot nyújthat a
    környezetében meglévő szabályok megismeréséhez és gyakorlásához. A szokások elsajátítása, a társadalomban való beilleszkedéshez szükséges magatartásformák
    kialakítása valósulhat meg játékosan, a gyermek érdeklődésének és igényeinek figyelembevételével.


    Az óvodapedagógus feladatai a foglalkozások megszervezésében

    • Olyan feltételek megteremtése, amely lehetővé teszi minél több tapasztalat szerzését a természetben

    • Tudatosan törekedjen az óvodapedagógus arra, hogy minél több élményt gyűjtsenek a gyerekek saját természeti és társadalmi környezetükből

    • Biztosítani minden eszközt és lehetőséget a gyermekeknek természetben való folyamatos tevékenykedtetéshez

    • A foglalkozásokat lehetőség szerint a szabad természetben szervezzük meg

    • Biztosítsuk a feltételeit annak, hogy az óvodában élősarok, konyha és/vagy virágoskert működjék


    A természet-társadalom – ember hármas egységének megközelítése sajátos nevelési igényű gyermekek esetében:


    A környezet megismerésének feladata, hogy a gyermekek képességeihez mérten minél több tapasztalatot szerezzenek (bekapcsolva a mozgást és a különböző
    érzékszerveket) az őket körülölelő természeti és társadalmi környezetből. Ehhez inspiráló, segítő, megértő, befogadó környezet kell. A gyermekek
    tapasztalataira, élményeire, a már meglévő ismereteire kell támaszkodni ahhoz, hogy új ismereteket tudjanak elsajátítani, illetve a meglévőket bővítsék.
    Ehhez egy sokat beszélő, megértő környezet megteremtése szükséges, amely a gyermek minden rezdülésére, közölni akarására azonnal reagál és megfogalmazza
    azt.

    Fontos a pedagógus -- mint modellértékű személy -- érdeklődése, empátiás készsége, színes egyénisége, hiszen ez biztosítja a gyermekkel való

    jó érzelmi kapcsolat kialakulását, a családdal való együttnevelés olyan pozitív élményeket nyújt, ami biztosítja a környezetében való biztos eligazodást
    is. A környezetismeret témakörei szoros kapcsolatban vannak a többi nevelési területtel, pl. a “testünk” témakör kiemelten szerepel a mozgásfoglalkozáson
    és minden nap jelen van az önkiszolgálásban is.

    A környezet megismerésére szolgáló témakörök lehetőséget nyújtanak a pedagógusnak arra, hogy a gyermekcsoport fejlettségi szintjének, életkori
    sajátosságainak megfelelő tartalommal töltse meg.




    Speciális feladatok:

    • az érdeklődés felkeltése;

    • a kérdés, kijelentés rövid, egyszerű megfogalmazása;

    • nonverbális elemek támogató alkalmazása;

    • a beszédmegértés fejlesztése;

    • az otthonról hozott közlési formákra támaszkodás;

    • az ismeretek tevékenységbe ágyazott nyújtása;

    • a környezet megismerése érdekében a kognitív funkciók célzott fejlesztése az észlelés (látás, tapintás, szaglás, hallás, ízlelés), a figyelem, a
      megfigyelőképesség, az emlékezet, a gondolkodás fejlesztése;

    • a figyelem tartósságának, terjedelmének, akaratlagosságának növelése;

    • a gondolkodás és a nyelv fejlesztésének összekapcsolása.


    Témakörök a környezet megismerésére

    • óvodások lettünk:

    • nevek, jelek, felnőttek neve

      • tájékozódás az óvoda helyiségeiben


    • testünk

      • saját név, jel tudatosítása

      • saját test részei

      • testrészek másokon


    • a család:

      • a család tagjainak felismerése, megnevezése,

      • a szülők, testvérek munkája

      • a család otthoni tevékenysége


    • az ősz:

      • az őszi természet megfigyelése (gyűjtés)

      • őszi időjárás

      • őszi gyümölcsök (befőzés)

      • őszi zöldségek

      • őszi öltözködés, testséma fejlesztés


    • a tél:

      • a téli természet megfigyelése, téli örömök

      • a téli időjárás

      • a téli öltözködés, testséma fejlesztés

      • a téli ünnepek (Mikulás, Karácsony, Farsang, sütés)






    • a tavasz:

      • a tavaszi természet megfigyelése, (növényültetés)

      • a tavaszi időjárás

      • a tavaszi virágok, gyümölcsök, zöldségek

      • a tavaszi öltözködés, testséma fejlesztés

      • a tavaszi ünnep: Húsvét, Anyák Napja


    az óvoda:

    • csoportszoba

    • öltöző

    • fürdőszoba

    • konyha

    • udvar


    otthoni tevékenységek:

    • mosás

    • takarítás

    • főzés

    • terítés

    • mosogatás

    • ágyazás


    a közlekedés:

    • a járművek felismerése

    • közlekedés a járműveken

    • helyes viselkedés a járműveken

    • elemi közlekedési szabályok elsajátítása


    az állatok

    • a ház körül élő állatok

    • állatkertben élő állatok


    az utca:

    • üzletek

    • vásárlás

    • (járművek, járókelők)


    foglalkozások.

    • fodrász

    • orvos

    • boltos


    játékok:

    • szobai játékok

    • játékok a játszótéren.


    A megismerő tevékenység fejlesztését szolgáló gyakorlatok


    • az érzékelést, észlelést fejlesztő gyakorlatok (modális, intermodális, szeriális észlelés fejlesztése),

    • a figyelem, megfigyelőképesség fejlesztése,

    • a figyelem tartósságának fokozása, a lényeges – lényegtelen dolgok megkülönböztetése, késleltetett figyelem kialakítása,

    • az emlékezet fejlesztése, a felidézés segítése az azonosság - különbség felismerése, összehasonlítás,

    • a rész - egész viszony érzékeltetése,

    • hiány felismerése, változás észrevétele,

    • analizáló - szintetizáló készség fejlesztése,

    • fő fogalom alá rendelés,

    • analógiás gondolkodás fejlesztése,

    • a szerialitás fejlesztése.

    1. Művészeti tevékenységek

    A művészet ismerete, szeretete, esetleg valamely művészeti ág művelése az egyetemes emberi kultúra megismerése már óvodáskorban elkezdődik. Az esztétikum
    már nagyon korai életkorban hat a kisgyermekre. Az óvodapedagógus mindennapi feladatai közé tartozik megismertetni a gyerekeket a világ szépségeivel.
    Megcsodálni egy madár énekét, megvizsgálni az őszi falevél színeit, a virágzó fákat vagy egy szép színes mesekönyvet kezünkbe venni ugyanazt az esztétikai
    élményt jelentheti. Nagyon fontos a művészeti nevelés szempontjából az, hogy esztétikus, egyszerű, átlátható, nyugalmat árasztó környezet vegye körül a
    gyermeket. A szépen berendezett csoportszoba, az óvoda esztétikussága és harmóniája komoly hatást gyakorol a gyermekre. A művészet nem más, mint a világ
    megismerése sajátos nézőpontból, egyéni szűrőn keresztül. Mindez azt jelenti, hogy a művészeti nevelés mindenek előtt az egyéniség színeinek
    kibontakoztatását jelenti. Mindig arra törekszünk, hogy ő maga találja ki és valósítsa meg elképzeléseit, csupán akkor nyújtunk ehhez segítséget, ha azt a
    gyermek maga kéri és igényli.

    A kreativitás az alkotó gondolkodás és cselekvés kialakítása a művészeti tevékenységek legfontosabb feladata. Akinek van fantáziája, vannak ötletei, aki
    problémák megoldásán dolgozik, aki gondolatait és érzéseit ki tudja fejezni, aki önmagát új, másfajta módon éli meg, az kreatív ember. Óvodánkban ehhez
    kívánunk lehetőséget biztosítani. Az újat alkotás, a változások elindítása, az önálló egyéniség kifejezése szintén a kreatív emberek sajátossága.
    Óvodánkban a gyermekek kreativitásának megnyilvánulását elsősorban az oldott légkör, a nagy mozgás és szabadságtér, valamint a megfelelő eszközök
    biztosításával segítjük elő. Minél több alkalmat adunk arra, hogy a gyermekek érzéseiket, gondolataikat, ötleteiket a játékban, az ének-zenében, a
    bábozásban, a rajzolásban, stb., kifejezésre juttassák. A tapasztalatszerzés biztosítása, itt is alapvető fontosságú feladatunk. Minél több eszközzel
    ismerkednek meg a gyermekek, minél biztosabban kezelik azokat, annál több lehetőségük adódik önmaguk kifejezésére. Az óvodapedagógus felelőssége igen nagy,
    hiszen a gyermek fogékony mindenre, mindent befogad, minden érdekli, mindent utánoz, mindent válogatás nélkül kedvel. Az óvodapedagógus véleményét -
    különösen akkor, ha szeretetteljes kapcsolatban van vele - szinte fenntartás nélkül elfogadja. Amit az óvónéni szépnek lát, az neki is tetszeni fog. Ezért
    fontos, hogy jó ízlésű, művészetet kedvelő ember foglalkozzon a kisgyermekkel.

    A művészeti tevékenységek fogalom rendkívül sokrétű, összetett és komplex jellegű. Ebbe a fogalomkörbe a mese-vers, az ének-zene, a bábozás, a tánc, a
    játék, a dramatizálás, a festés, az agyagozás, a rajzolás, a barkácsolás éppúgy beletartozik, mint a környezet esztétikája. A művészeti tevékenységek tehát
    nem egy foglalkozást jelölnek, hanem olyan tevékenységeket, melyeket játékidőben vagy a szabadidőben éppúgy gyakorolhatnak a gyermekek, mint a nap folyamán
    bármikor. A komplexitás itt nem jelent mást, mint az életben egyébként előforduló jelenségek megörökítését valamilyen formában. Az ősszel lehulló falevelet
    színezhetjük, festhetjük, lerajzolhatjuk, énekelhetünk és mesét,verset mondhatunk róla, bábokat készíthetünk belőle. Ez így együtt jelentkezik a valóságban
    is és ennek kell visszatükröződnie a tevékenységek során is.


    Az óvodapedagógus feladatai a művészeti tevékenységek megszervezésében:

    • Úgy alakítsa ki a gyerekek bevonásával a csoportszobát, hogy ott a különböző tevékenységet kereső gyermekek nyugodtan, kényelmesen dolgozhassanak

    • Biztosítson minél több eszközt, időt és helyet a művészeti tevékenységek gyakorlásához, ezzel is ötletet adva a gyermeki fantáziának

    • Nyújtson lehetőséget a vizuális és kommunikációs tevékenységek összekapcsolására

    • Segítse elő a gyermekek önálló elképzeléseinek megvalósítását

    • Adjon lehetőséget a gyermekeknek arra, hogy minél több élményt átélve megvalósíthassák elképzeléseiket

    • Az óvodapedagógus a mindennapi mesélés, verselés, mondókázás biztosításakor ügyeljen a gyermekkel való szoros érzelmi kapcsolat, a meghitt légkör
      megteremtésére.

    1. Mese-vers, dramatizálás, bábozás

    Nézetünk: mesélni minden nap szükséges az óvodában.

    Nem teszünk különbséget a kezdeményezés vagy az elalvás előtti mese között. Mindkettő fontos a maga helyén és idején. A lényeg csupán az, hogy minden nap
    meséljünk vagy verseljünk valamilyen formában, reggel vagy délben, elalvás előtt vagy délután. A mese-vers kezdeményezések anyaga változatos legyen,
    gerincét a magyar népmesekincs megismertetése adja.

    Arra törekszünk, hogy teremtsünk lehetőséget a gyermekek önálló szöveg és mesemondásához. Segítsük elő, hogy megfelelő eszközökkel el is játszhassák a
    gyermekek a nekik tetsző meséket. A gyakori ismétlést, a mese többszöri feldolgozását kedvelik az óvodások, erre legyünk tekintettel. Kedvelt tevékenysége
    az óvodásoknak a bábozás és a dramatizálás. Mindkettő szorosan kapcsolódik a meséléshez, mondókázáshoz, verseléshez. Az irodalmi élmények feldolgozását
    segítsük elő különböző eszközök, anyagok, barkácsolási lehetőségek biztosításával.

    Az érzelmi biztonság megadásának s az anyanyelvi nevelésnek egyaránt fontos eszközei a többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók,
    versek. Ezek ritmusukkal, a mozdulatok és szavak egységével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket adnak.

    A magyar gyermekköltészet, a népi hagyományok gazdag és sok alkalmat, jó alapot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. A mese a gyermek
    érzelmi-értelmi és erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese - képi és konkrét formában - tájékoztatja a gyermeket a külvilág
    és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatairól, a lehetséges, megfelelő viselkedésformákról.

    A mese életkorilag megfelel az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének.

    Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál. A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja és az ehhez
    társuló, a szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe, csodákkal és átváltozásokkal ráébreszt a mélyebb értelemben vett pszichikus
    realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvésekre. A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát, s a
    játéktevékenységhez hasonlóan a mesehallgatás elengedett intim állapotában eleven, belső képvilágot jelenít meg. A belső képalkotásnak ez a folyamata a
    gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája.

    A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme.

    A mese- vers kezdeményezésének anyaga változatos legyen, gerincét a magyar népmesekincs megismertetése adja, azonban az óvodában a népi, a klasszikus és a
    kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van.

    A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja. Lehetőségeket teremtünk a
    gyermekek önálló szöveg-, és mesemondásához. A gyakori ismétlést, a mese többszöri feldolgozását kedvelik az óvodások. Nagyon szeretik a bábozást, amelyek
    szorosan kapcsolódnak a meséléshez, mondókákhoz, verseléshez. Az irodalmi élmények feldolgozását elősegítjük különböző eszközök, anyagok, barkácsolási
    lehetőségek biztosításával.

    A csoportszobában a gyermekek által is könnyen hozzáférhetően helyezzük el az általuk, és óvónői, szülői segítséggel készített bábúkat. Középső és
    nagycsoportosoknak évenként bábszínház látogatásával egybekötött buszos kirándulást szervezünk.


    Célunk

    • a nyelv szépségének, kifejező erejének megismertetésével, a helyes nyelvhasználattal, mondatszerkesztéssel a biztonságos önkifejezés megalapozása

    • a korosztálynak megfelelő irodalmi élmények nyújtásával az irodalmi érdeklődés felkeltése

    • a magyar kultúra értékeinek átörökítése

    • a szülők nevelési szemléletének formálása


    Az óvodapedagógus feladata mese, vers tevékenységekkel kapcsolatban

    • változatos irodalmi élmények közvetítése

    • életkornak és egyéni érdeklődésnek megfelelő irodalmi anyag választása

    • elsősorban a magyar népi, illetve műalkotásokból választás, ezen túl mai kortárs irodalmi művekből és a migráns gyermekek hazájának kulturális
      értékeiből

    • az irodalmi anyag kifejező közvetítése a gyermekek részére

    • a gyermek motiválása az irodalmi élmény befogadására

    • kiegészítő és bábeszközöket szívesen barkácsol

    • a gyermekek mese, versalkotásra ösztönzése

    • képeskönyvek elérhetőségének biztosítása

    • könyvtárlátogatások szervezése


    Mese-vers, dramatizálás, bábozás sajátos nevelési igényű gyermekek esetében

    Sajátos nevelési igényű gyermekek esetében a mese, vers, bábozás, csak úgy, mint az egészségesen fejlődő gyermekek esetében, nem csak önnállóan, hanem a
    mindennapi óvodai élet bármely szakában jelen van. Ha komplex rendszerben vizsgáljuk, a különbség csupán annyi, hogy sajátos nevelési igény esetén minden
    mozgást, történést átfed, melynek célja minnél több érzékszerv, testrész teljes bevonása, a transzferhatások érvényesítése a fejlődés érdekében. A
    fejlesztési célok és feladatok a pszichés funkciók működtetése mellett, megfelelnek az anyanyelvi nevelésben részletesen leírtakkal.


    b. Vizuális tevékenységek

    (gyurmázás, agyagozás, rajzolás, festés, batikolás, vágás, ragasztás, varrás, barkácsolás )


    Ezek a tevékenységek is a gyermekek kedvencei közé tartoznak. A feladat elsősorban az, hogy biztosítsuk a zavartalan és sokrétű tevékenykedés külső
    feltételeit. A gyermekek számára megszokott és elérhető helyen mindig álljon rendelkezésre mindenféle anyag és eszköz, amivel fantáziájuknak megfelelően
    dolgozhatnak, alkothatnak

    A tevékenységek megszervezéséhez kitűnő pedagógiai alapot adnak az évszakok változásai, a természet szépségei, a gyermek által megérthető világ tárgyai és
    eseményei. Ugyancsak kitűnően hasznosíthatók a vizuális tevékenységek számára az ünnepek, melyek érzelmileg is közel állnak a gyermekekhez és megmozgatják
    a fantáziájukat. Ahhoz, hogy kibontakozhasson a gyermekek alkotókedve, teljes önállóság szükséges. Az ötlettől a megvalósításig főként bátorítással,
    útmutatással és dícséretettel segítjük a gyermekeket.

    Biztosítjik, hogy az óvodában legyen lehetőségük a gyermekeknek arra, hogy bármikor kipróbálhassák képességeiket.


    Rajzolás, mintázás, kézimunka


    A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül.

    Maga a tevékenység - s ennek öröme - a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, az önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az
    esztétikai élmények befogadására. Ezen tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képi-plasztikai kifejezőképesség,
    komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendezőképességek alakulását, a gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését: a gyermekek
    tér-forma és szín képzeteinek gazdagodását, képi gondolkodásuk fejlődését, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítását. Az
    óvodapedagógus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagokkal, a rajzolás, mintázás és a kézi munka különböző
    technikai alapelemeivel és eljárásaival.

    Ezekhez a tevékenységekhez a gyermekek számára megszokott és elérhető helyen állnak rendelkezésre az anyagok, eszközök, amikkel fantáziájuknak megfelelően
    dolgozhatnak, alkothatnak. Az ábrázoló tevékenység a tárgyi világ megismerését, feldolgozását, újraalkotását teszi lehetővé a gyermek számára. Tavaszi,
    nyári időszakban aszfaltrajz-versenyeket rendezünk óvodánk környékén, udvarán. Őszi sétáink alkalmával begyűjtött termések a barkácsolásaink fő kellékei. A
    sokféle tevékenység megkívánja a csoportszobában a folyamatos rendrakást, melyet a gyerekek bevonásával biztosítunk. A tevékenységek megszervezéséhez
    kitűnő pedagógiai alapot adnak a természet szépségei, az ünnepek, melyek érzelmileg is közel állnak a gyermekekhez és megmozgatják a fantáziájukat. Ahhoz,
    hogy kibontakozhasson a gyermek alkotókedve teljes önállóság szükséges. Az ötlettől a megvalósulásig főként bátorítást, útmutatást, és dicséretet várnak a
    gyermekek.


    Célunk

    • a gyermekek élmény-,és fantáziavilágának képi, és szabad önkifejezéséhez a lehetőségek biztosítása

    • esztétikai érzékük, szép iránti fogékonyságuk alakítása

    • a helyes ceruzafogás elsajátíttatása.

    Az óvodapedagógus feladata a vizuális tevékenységekkel kapcsolatban

    • megfelelő helyet, időt és eszközt biztosít a gyermekek számára, melyeket a gyermekek által elérhető helyen tartja

    • megtanítja az ábrázoló tevékenységgel kapcsolatos higiéniai szokásokat: hosszú ujjú ruha feltűrése, kézmosás, védő asztalterítő

    • a 3-4 évesekkel megkedvelteti a rajzolás, festés alapjait, a mintázás alaptechnikáit, nyomdázást, tépést, ragasztást

    • a 4-5 éves gyermekek körében formálja a képalkotást, megismerteti a vágás, hajtogatás, egyszerűbb fonás, varrás és gyöngyfűzés alapjait

    • az 5-6-7 éves gyermekeknél a képalkotás különböző, változatos technikákkal történő készítését erősíti (pl: mozaik, kollázs, nyomatok), és
      megismerteti a szövés technikáját, valamint a többféle technikai megoldást igénylő barkácsolást

    • bemutatja a gyermekeknek az életkoruknak és egyéni érdeklődési körüknek megfelelő műalkotásokat, a jellemző épületeket, valamint a migráns
      gyermekek hazájának kulturális értékeit

    • a gyermekeket rácsodálkoztatja a szépre, esztétikusra

    • a gyermekek által létrehozott alkotást pozitívan értékeli, elfogadja

    • ösztönzi a gyermekeket a színek széles skálájának használatára

    • a váratlan eseményeken alapuló ábrázolási kedvet rugalmasan kezeli

    • balkezes gyermeket nem erőltet jobb kézzel való munkálkodásra

    • mintázáshoz többféle anyagot is használ (vizes homok, gyurma, gipsz)

    • a mintázási kedvet különböző természetes anyagokkal, kiegészítőkkel növeli (termések, magvak, fűszerek, szárított és préselt növények)

    • a csoportszoba, öltöző, mosdó esztétikumának alakítása és fenntartása során formálja a gyermekek ízlését, környezettudatos szemléletét.

    A vizuális tevékenységek, sajátos nevelési igény esetén:

    A vizuomotoros készség fejlesztésének feladatai

    E foglalkozás kettős feladatot lát el:

    alkalmassá teszi a gyermeket egyre pontosabb célzott manipulálásra - az érzékelés - észlelés - tapintás az ujjak ügyesítésével;

    másrészt az ábrázoló kedvet igyekszik felkelteni, támogatja a gyermek önkifejezését.


    Feladatok:

    • Olyan tanulási helyzetet kell létrehozni, ahol az ingerek sokoldalú felvétele, szelekciója biztosított.

    • Fejlesztő játékok, eszközök kiválasztásával törekedni kell a pontos megfigyelésre, megtanítani a tárgyak fixálását. Megismerik a különböző eszközök
      fogását, elengedését, osztályozását színek, formák, nagyság, súly alapján. Megtanulják a tárgyakat megkülönböztetni tapintással. Ismerkednek a
      pontos illesztéssel. Azonos tárgyakat csoportosítanak, különbségeket vesznek észre. Párosítanak ritmikus sort alkotnak. Megismerik a sor-alkotást,
      felismerik a hiányt, megtanulnak pontosan célozni. Az alakállandóság fejlesztését segítik a tapintásos gyakorlatok, az azonos tárgyak válogatása
      illetve az egyszerű mértani formák osztályozása, puzzle játékok, mozaik elemeinek összeillesztése. Fejlesztik a vizuális megfigyelő képességet, a
      lényeges jegyek felismerésének képességét. Ujjtornával ügyesítik a kéz ujjait és az önkiszolgálási feladatok végre-hajtása, az egyszerű
      munkatevékenységek is alkalmat adnak a gyakorlásra. Mindezek a tevékenységek, játékok, a játékra nevelés foglalkozáson az egyéni fejlesztésnél,
      természetesen más formában, megjelennek. A szem - kéz koordináció, az alak - háttér differenciáló képesség, az alak-konstancia, a testséma
      fejlesztés, az ujjak és kéz ügyesítése mellett a gyermek ábrázoló képességét is fejlesztik. Különböző anyagok, technikák megismertetésével,
      együttes tevékenységgel teszik őket alkalmassá arra, hogy örömüket, élményeiket rajzzal, festéssel, mintázással is ki tudják fejezni.


    Az ábrázolás, alakítás fejlesztésének lehetőségei




    Mintázás


    homok

    • formázás

    • építés

    • formakitöltés



    víz

    • töltögetés

    • pancsolás



    gyurma

    • lapítás

    • sodrás

    • gömbölyítés

    • formálás

    agyag

    • formálás









    Festés


    kézzel

    • tenyérrel

    • öt ujjal

    • ököllel

    • egy ujjal



    eszközökkel

    • "csumival"

    • szivacsos flakonnal

    • szivacs-ecsettel

    • vastag ecsettel



    Nyomdázás

    • szivaccsal

    • dugóval

    • terményekkel

    • játéknyomdával



    Papírmunkák

    • gyűrés

    • tépés

    • sodrás

    • ragasztás

    • nyírás



    Rajzolás

    • vastag zsírkrétával

    • vastag színessel

    • grafit ceruzával

    Vegyes technikák



    A felsorolt technikákkal és eszközökkel dolgozhatnak különböző nagyságú, minőségű, térbeli elhelyezésű anyagokon (papír, üveg, tükör, fólia, paraván,
    tábla, fa, textil stb.). A munka során fontos, hogy ügyeljenek a helyes irányra és a gyermekekkel is igyekezzenek megtanítani a balról - jobbra és a
    fentről - lefelé haladást.

    A vizuomotoros koordináció fejlesztését szolgáló gyakorlatok:

    • ujjak ügyesítése,

    • kézügyességet fejlesztő gyakorlatok,

    • fixációs gyakorlatok,

    • a szem - kéz koordináció fejlesztése,

    • a szenzomotoros koordináció fejlesztése,

    • az ábrázoló készség fejlesztése, helyes ceruzafogás, kellő nyomaték kialakítása, a rajzkészség fejlesztése,

    • a téri orientáció, alak - háttér differenciáló készség fejlesztése.




    c, Ének-zene, énekes játék

    Az óvodai ének-zene nevelésnek jelentős hagyományai vannak. A magyar népdalok, mondókák, gyermekdalok világa ma is élő és felhasználható hagyomány. Szinte
    valamennyi ünnepünkhöz kapcsolódik olyan dalanyag, melyet megismertethetünk a gyerekekkel. Az ének-zene és az ehhez kapcsolódó mozgás ugyanúgy az óvodai
    mindennapok része, mint a napi mesélés vagy séták és kirándulások.

    Nézetünk szerint ez a feladat sem korlátozható csupán a foglalkozások időtartamára. Napközben bármikor adódhat lehetőség éneklésre, mondókázásra vagy
    körjátékok játszására. A komplex foglalkozások inkább összefoglalják, elmélyítik a gyermekek ismereteit és alkalmat adnak a képességek fejlesztésére.

    Az élményt nyújtó közös éneklés, a körjáték vagy a mondókázás a művészeti és az esztétikai nevelés szempontjából is kitüntetett helyet kap. A Kodály Zoltán
    útmutatásai alapján Forrai Katalin által kidolgozott óvodai ének-zenei nevelés alapjaira épülő fejlesztés a tevékenységközpontú óvodai nevelésen belül
    hatékonyan megvalósítható. Ezzel biztosítjuk a gyermekek ének-zenei kultúrájának megalapozását, a néphagyományőrzés és az ének-zenei nevelés szinvonalának
    megőrzését.


    Célunk

    • A zene iránti érdeklődés felkeltése, befogadására való képesség megalapozása.

    • A gyermekek zenei hallásának, ritmusérzékének, éneklési készségének, harmonikus, szép mozgásának fejlesztése.

    • A szülőföld értékeinek átörökítése a népzene, a népdal, a népszokások és a népi hangszerek megismertetése által.

    Az óvodapedagógus feladatai a zenei nevelés terén

    Igényes zenei kultúrát képviselő dalok, dalos játékok, mondókák kiválogatása, ezek összeállítása az életkornak és az adott csoport és az egyén
    képességszintjének megfelelően.




    3-4 évesek

    A dalok hangterjedelme ne lépje túl a tiszta kvint távolságot, lehetőleg egyszerű negyed és páros nyolcad váltakozásával.

    A játékok elsősorban kétszemélyes (óvónő gyerekkel) jellegűek, illetve egyszerű utánzó mozgással kísért megszemélyesítő szerepjátékok
    legyenek.

    6-8 mondóka, ölbeli játékok, 10-15 énekes játék, 1-2 műdal.

    4-5 évesek

    A dalok hangterjedelme ne lépje túl a nagy hatod távolságot, hangkészletében, ne legyen félhang.

    A negyed és a páros nyolcad mellett a negyed szünet és szinkópa is előfordulhat.

    A játékok csoportos jellegűek: körjáték, szerepcserélő, sorgyarapító, párválasztó.

    4-5 új mondóka, 12-15 énekes játék, 2-3 műdal

    5-6-7 évesek

    A dalok hangterjedelme változatlanul nagy hatod távolságban mozogjon, de hangkészletében már megjelenhet fél hang is (fá és ti). a
    negyed és nyolcad mellett megjelenhet a tizenhatod is.

    Ismerjenek meg újabb játékformákat: kapus, hidas, sor és ügyességi, esztétikus mozgást igénylő párjátékok.

    4-7 új mondóka, 15-18 új énekes játék, 3-4 alkalomhoz illő műdal.


    • A migráns gyermekek hazájának kulturális értékeit is figyelembe vevő dal- és zenei anyag -választás.

    • Az óvodában is játszható énekes népszokások válogatása: szüreti mulatság, pásztorjáték, farsang, kiszézés, pünkösdölő,
      lakodalmas.(Néphagyományőrzés)

    • Ritmusérzék fejlesztése, éneklési készség és a harmonikus, szép mozgás alakítása.

    • A gyerekek nyelvi képességének fejlesztése mondókákkal, gyermekdalokkal és zenei képességfejlesztő játékokkal.

    • Igényes hangszerjátékkal és zene kiválasztásával a zenei fogékonyság megalapozása

    Óvónő feladatok korcsoportonként, a hallás és ritmusérzék fejlesztése terén:




    4-5 évesek

    Fejleszti hallásukat az oktáv és kvint távolságok érzékeltetésével.

    Halk-hangos megkülönböztetésével, beszéd, ének és taps formájában

    Zenei emlékezetüket dallamfelismeréssel, dallambújtatással fejleszti.

    Finomabb zörejek egymás hangjának és a természet hangjainak felismertetése.

    Az egyenletes járás és tapsolás összhangjának megteremtésével fejleszti ritmusérzéküket.

    Gyors-lassú tempótartás képességének alakítása beszéd, ének és mozgáson keresztül.

    Táncos jellegű mozdulatok alakítása.

    Ritmushangszerek használatával a szem-kéz koordináció és a finommozgás alakítása.

    Ritmus és dallam motívum visszatapsoltatása és visszaénekeltetése.

    Dallamfordulatok kitalálására ösztönzés.

    5-6-7 évesek

    Fejleszti hallásukat a magas-mély dallam vonalának térbeli érzékeltetésével.

    Gyors-lassú és halk-hangos fogalompárok együtt gyakoroltatása.

    Dallamfelismertetés kezdő motívumról vagy belső motívumról.

    Dallambújtatás gyakoroltatása hosszabb és rövidebb egységekkel.

    Motívum visszaénekeltetése kitalált szöveggel csoportosan és egyénileg.

    Sokféle zörejek és zenei hangok felismertetése, kis eltérések, irányok, távolságok, közeledések, távolodások függvényében.

    Fejleszti ritmusérzéküket az egyenletes lüktetés és ritmus megkülönböztetésével és összekapcsolásával.

    Dallam felismertetése a dal ritmusáról.

    Gyors és lassú tempó tartatása mérőegységnek megfelelően, negyed, nyolcad lépéssel.

    Esztétikus együtemű mozgás fejlesztése, változatos térformák alakítása, játékos táncmozdulatok gyakoroltatása.

    Tánc közben a zene ritmusának, lüktetésének átvételére motivál.

    Törekszik arra, hogy táncban a párok összehangoltan, és a több pár egymáshoz igazodjon.

    Változatos ütőhangszerek használatával a dalok ritmusához alkalmazkodás képességének fejlesztése.

    Dallammotívumok hangsúlyainak kiemeltetése tapssal, járással, játékos mozdulatokkal.

    Ösztönzi saját szövegű dallam kitalálására, zenei kérdés-felelet játékra.




    Ének-zene, énekes játék sajátos nevelési igényű gyermekek esetében:

    Ez a tevékenység lehetőséget nyújt a zene, a ritmus személyiségformáló szerepének megalapozására. Nem csak terápiás hatása nélkülözhetetlen, gyakran a
    tehetséggondozás egyik meghatározó területe is.




    formája

    • csoportos, mikrocsoportos, egyéni


    ideje

    időtartama

    • alkalomszerűen, illetve heti 2 alkalommal

    • a gyermek igényének megfelelően 5 - 10 perc


    célja

    • a zenei érdeklődés felkeltése

    • a környezet hangjainak felismerése, differenciálása

    • utánzásra késztetés

    • a ritmusérzék fejlesztése

    • a gyermek érzelmi életének alakítása, a gátlások oldása

    • a zenei hallás fejlesztése

    • hangulatkeltés, motiválás

    • a beszéd, mozgás, zene, játék összekapcsolása, egymás hatásának erősítése

    • a nagyon egyszerű népi mondókák, versek, énekek megtanítása

    • a zenehallgatás megszerettetése

    • a csend, a zörejek, a zene szerepének értékelése.


    Az értelmi fogyatékos gyermek életét végigkíséri a zene. A zene megnyugtató, elringató, figyelemfelkeltő, motiváló szereppel bír.

    Az a gyermek, aki a születése pillanatától élvezi az édesanyja megnyugtató beszédét, halk énekét, aki megtapasztalja a csend jelentőségét -- és nem
    állandóan szóló rádió, TV háttérzaja mellett él -- igényli a zenét, illetve később maga is szívesen énekel.

    Ezért fontos, hogy tudatosan építse ki a felnőtt közösség azt a légkört, ahol a zenének is szerepe van.


    Már a zörejek fontos szerepet játszanak a gyermek ismeretszerző folyamatában. A többször ismétlődő zörejhangokból mozgásokra, eseményekre tud következtetni
    (megérkezett valaki, ebédelünk stb.). Maguk is keltenek zörejeket játékuk során. A felnőtt felhívja a figyelmet a környezetben keletkezett váratlan
    zörejekre (mentő, autó, útfúrás, telefoncsöngés stb.).

    A beszéd és a zene szoros kapcsolatban van. A beszéd tempója, a ritmus, a hanglejtés, a hanghordozás, a hangmagasság más-más jelzéssel bír a gyermek
    számára. Érzelmi hatása különös jelentőséggel bír.

    A kisgyermeket zenei hangok tömege veszi körül, ebből az értelmi fogyatékos óvodás életében az ének játszik óriási szerepet.

    A hangszer is szerepet kaphat, mert élményt jelent a gyermeknek a felnőtt furulyázása, gitározása, sőt ő maga is megismerkedik a különböző hangszerekkel,
    azonban az énekhang közvetlen személyes kapcsolatot teremtő játékot, mozgást kísérő szerepe nagyobb. Az egyszerű mondókák, dalok a magyar beszéd
    hanglejtését, ritmusát pontosan követik. A dalokat elsősorban a magyar népdal-kincsből válogatják.

    A dalok szolgálhatják a hangulatkeltést, zenehallgatásként énekelhetnek. Ilyenkor a szöveg is érdekes lehet, míg máskor a szöveg jelentéktelen. Az óvodában
    alkalmazott mondókák, énekek hangsúlya, lüktetése, ritmusa, szövege, hanglejtése, dallama, mozgásossága egyaránt jelentőséggel bír.

    A dalokat először a felnőtt énekli, a gyerek figyeli, vele örül, újra és újra kéri. Tehát egy-egy mondóka vagy dal önmagában is öröm, de igazi örömöt a
    sokszori ismétlés ad. Fokozza a gyermek érdeklődését, a szép, tiszta felnőtt éneklés, a tempóváltoztatás, a halkabb, hangosabb előadásmód. A pedagógus
    mimikája, gesztusai esetleg bábok alkalmazása fokozhatja a hatást.


    A zenei nevelés helye a sajátos nevelési igényű gyermekeket fogadó óvodában

    A felnőtt minden olyan alkalommal énekelhet, amikor a gyermekek jó közérzettel tevékenykednek, szabadon játszanak. Tehát nem csupán a kötött foglalkozáson.
    Használhatja motiválásként a gyermek megnyugtatására, akár jutalmazhat is vele. Az éneklés a felnőtt és gyermek közötti személyes kapcsolatot elmélyíti,
    közös örömszerzés forrása.

    Az értelmi fogyatékos óvodások életében a hőcölő, lovagoltató énekek, mondókák fordulnak elő gyakran. Ezeknél a dal, a mondóka lüktetését mindig mozgás
    kíséri. A gyermekek nem értik a dalok mondanivalóját, de érzik ritmusát, élvezik dallamát, tempóját, a keletkező feszültséget. A gyakorlások, ismétlések
    során várják a "csattanót". Ezeknél a játékos együttléteknél a testi kapcsolat is fontos.

    A gyermek képzelete fejlődésével ő is utánozza a felnőttet, eljátssza babával, társaival az ismert dalt.

    A mindennapok során számtalan mód nyílik az éneklésre. A motiváción túl meséskönyv nézegetésekor körjáték játszásánál, altatásnál énekelhet a pedagógus.
    Ilyenkor csak egy-két ismétlést alkalmaz, addig énekel, míg a gyermekek figyelik az énekszót.

    Az élő zene az énekhangon túl hangszerek is szerepelnek az óvodában. A felnőtt hangszeres játékának hallgatásán túl maguk is megszólaltatnak hangszereket,
    a közös éneklést egyenletes lüktetéssel kísérik, tapsolnak, dobolnak, körbe járnak a dalra.

    A gyermekek a kedvenc énekeket, mondókákat megpróbálják énekelni, dúdolni, imitálni. Sokszor csak a dallam foszlányai ismerhetők fel és a dalt kísérő
    mozdulat mutatásával jelzi a gyermek, mit szeretne hallani.

    Bár hangsúlyoztuk, hogy a Kodály-módszernek megfelelő egyszerű, kis hangterjedelmű dalokat alkalmazzák elsősorban, azonban a speciális nevelési szükségletű
    gyermekeknél, ha az utánzásra késztetés a cél, alkalmazhatók a jól mutogatható, bonyolultabb dalok is. Itt a cél nem a pontos intonáció, hanem a mozgás
    utánzása.

    A sérült gyermekek beszédfejlesztésénél is fontosak a mondókák, énekek. Sokszor ezek kulcsszavai jelentik a gyermekek első önálló szavait is.

    A ritmusfejlesztés során az egyenletes lüktetésen túl érzékeltetik a gyors és lassú ritmust, a magas és mély hangokat.

    Az óvodások szívesen énekelnek, sok mondókát ismernek, képesek a dallam alapján felismerni kedvenc dalaikat, szívesen vesznek részt mozgásos, énekes
    játékokban.

    Feltétlenül indokolt a zenei nevelésre nagyobb hangsúlyt fektetni harmonikus személyiségfejlődésük, életük teljesebbé tétele érdekében.
















    IX.3. Az egyén társadalmi feladatait tudatosító, képességeit fejlesztő ismeretek, tevékenységek


    1. Mozgás

    A mozgás kedvezően befolyásolja az értelmi és szociális képességek alakulását is. A tornának, játékos mozgásoknak az egészséges életmódot erősítő egyéb
    tevékenységeknek a teremben és szabad levegőn, eszközökkel, és eszközök nélkül, spontán vagy szervezett formában az óvodai nevelés minden napján- az egyéni
    szükségleteket és képességeket figyelembe véve- minden gyermek számára lehetőséget biztosítunk.

    A mozgás megszerettetése, a mozgásigény kielégítése, a mozgáskultúra, a térbeli tájékozódás fejlesztése alapvető feladatunk.

    A tevékenységközpontú óvodai nevelés lényeges eleme a testi fejlesztés.

    A 3-7 éves gyermekek egészséges testi fejlődésének biztosítása nem képzelhető el a rendszeres, játékban gazdag, az egyéni képességeket messzemenően
    figyelembe vevő, kellő aktivitást és terhelést biztosító mindennapi testnevelés nélkül. A mozgásöröm és a szellemi fejlődés egymással szoros kapcsolatban
    áll. A mozgásfejlesztéshez tehát hozzátartozik, hogy maximálisan biztosítsuk a spontán mozgáslehetőséget, mégpedig az egyéni sajátosságok
    figyelembevételével. Ennek érdekében minden adódó lehetőséget kihasználunk a nap folyamán a mozgásra. Rendkívül fontosnak tartjuk a szabad levegőn való
    tartózkodás minél hosszabb idejű biztosítását.

    A gyermekek napirendjét úgyállítjuk össze, hogy azzal elkerüljük az egyoldalú terhelést és lehetőleg felváltva biztosítsuk a mozgást és az üléssel
    együttjáró tevékenységeket. A mozgás és pihenés egyensúlyának biztosításával sikerülhet a gyermekek egyoldalú igénybevételét elkerülnünk.

    Az egészséges életmód szokásainak megalapozását óvodáskorban kell elkezdenünk. A mozgás megszerettetése, a mozgásigény kielégítése az óvodai testi nevelés
    fontos feladata, amit csak a helyesen megválasztott mozgásanyag változatos gyakoroltatásával érhetünk el. A megfelelő intenzitású, derűs légkörű testmozgás
    biztosítja a motoros képességek fejlődését, melynek egyre magasabb szintje előfeltétele a bonyolultabb mozgások eredményes végrehajtásának, ezáltal a
    mozgás-műveltség fejlődésének. A természet erőivel - napfény, levegő, víz - történő edzés kedvező hatását is figyelbe vesszük, ezért a mindennapi
    testnevelést lehetőleg a szabadban tartjuk. Az intenzív, változatos gyakorláshoz megfelelő helyet és eszközt biztosítunk. A jó eredmény eléréséhez az
    optimális tárgyi feltétel biztosításán túl az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése is elengedhetetlen. A nyugodt, derűs légkörű, játékban
    gazdag, kellő intenzitású napi 20-30 perces testmozgás nem csak a kondicionális és koordinációs képességek fejlődését biztosítja, hanem hozzájárul a
    gyermeki személyiség differenciált fejlesztéséhez is.


    A mozgásfejlesztés célja

    • A gyermekek természetes mozgáskedvének megőrzése, a mozgás megszerettetése.

    • A rendszeres mozgással egészséges életvitel kialakítása.

    • A mozgástapasztalatok bővítése, a mozgáskészség alakítása.

    • A testi képességek: fizikai erőnlét, edzettség fejlesztése.

    • A mozgásfejlesztésen keresztül az értelmi struktúrák és a szociális képességek fejlesztése.

    A mozgásfejlesztésből adódó óvónői feladatok

    • A mozgás beépítése természetes módon a gyermekek tevékenységébe.

    • Mozgásra inspiráló biztonságos környezet kialakítása.

    • A gyermekek mozgáskedvének megőrzése, illetve szükség esetén felkeltése.

    • A mozgásos tevékenység pozitív megerősítése.

    • A baleset elkerülése érdekében a mozgástevékenység szabályainak kialakítása a gyermekekkel közösen, majd fokozott betartatása.

    • Mozgásos tevékenységek lehetőségének biztosítása a csoportszobában és az udvaron.

    • A gyermekek életkorához és egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó mozgásos tevékenységre inspiráló eszközök kiválasztása.

    • A testnevelés foglalkozások anyagának összeállítása, figyelembe véve a csoport és az egyéni fejlettség aktuális állapotát.

    • A játék, játékosság elsődlegességének tiszteletben tartása a foglalkozásokon.

    • Tiszta, jó levegő biztosítása.

    • A tevékenységek irányításánál és értékelésénél differenciál, figyelembe veszi az egyéni fejlődési jellemzőket.

    • Szükség esetén a dajka segítségének igénybevétele. (Baleset elkerülése.)

    • Odafigyelés a gyermekek optimális terhelésére.

    • A testnevelés foglalkozások szervezése elegendő időt hagy a gyakorlásra, illetve megadja a lehetőséget a tevékenységből való kilépésre.

    • A testnevelés foglalkozások szervezése biztosítja a folyamatos mozgás lehetőségét, kiküszöböli a várakozási időt.


    A mozgásfejlesztés feltételei

    • Legyen lehetőségük a gyermekeknek saját testük mozgását átélni.

    • Sokoldalú mozgástapasztalatokat szerezzenek a gyermekek az alapvető mozgásformák gyakorlása által.

    • Folyamatosan fejlődjön a gyermekek mozgása és egyensúlyérzéke.

    • A kéz finommozgásainak fejlesztésére nyújtsunk változatos lehetőségeket.

    • Segítsük elő a gyermekek harmónikus, összerendezett mozgásának kialakulását.

    2.A mozgásfejlesztés területei:

    • Szabad játékban a gyermek spontán, természetes mozgása közben

    • Kötelező testnevelés foglalkozásokon

    • Mindennapi testnevelésen

    • Óvodán kívüli mozgásfejlesztés

    • Mozgásfejlesztés a terápiás órákon


    2.a. Mozgásfejlesztés a szabad játékban

    A 3-4 éveseknél a természetes nagymozgások fejlődését kívánjuk segíteni. Ezért leginkább a csúszáshoz, bújáshoz, mászáshoz szükséges eszközöket kell
    biztosítanunk a csoportszobában, udvaron, teraszon, hiszen a 3-4. évesek gyakran kezdeményeznek csúszó-mászó - bújó játékokat. A 4-5 éves korban nagy
    hangsúlyt kap a szem-kéz, szem-láb koordináció és az egyensúlyérzék fejlesztése. Ezt szolgálják a különböző célba dobó játékok, ugróiskola, ugrókötelezés,
    hintázó, ringató, pörgő mozgások. (hinták, füles labda, labdarúgás, rollerezés, kerékpározás.)


    5-6-7 éves korban a finommotorika fejlesztésére kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Ebben fontos szerepe van a labdázásnak, ugrókötelezésnek, s mindenféle
    kézben fogható eszköznek. A mozgásos játékok természetesen és egyértelműen ötvözik a játék és mozgás hatásrendszerét, és komplex módon fejlesztik a gyermek
    személyiségét. Szerepük a mozgásigény kielégítésben, a képességek fejlesztésében, az ismeretszerzésben és a feladatmegoldó képesség alakításában jelentős.
    A mozgásos játékok köréből kiemeljük a testnevelési és a népi játékokat. A testnevelési játékokat beépítjük a foglalkozásokba, a mindennapi frissítő
    mozgásba és ez gyakran összefonódik a szabad udvari játéktevékenységgel. Feladatunk, hogy a gyermekek igénye szerint szervezzünk az udvari játék során is
    már megkedvelt futó-fogó játékokat, versengéseket, labdajátékokat. A testnevelési játékok segítségével is sokféle fejlesztési feladatot valósítunk meg, így
    a testséma fejlesztését, nagymozgások, szem-kéz, szem-láb koordináció, egyensúlyérzék, térérzékelés fejlesztését.

    A népi játékok elsősorban a kultúra átadásának, a népi hagyományok megőrzésének, átörökítésének eszközei és a mozgásfejlesztésen túl jelentős hatást
    gyakorolnak a személyiség egészére, ezért fontosnak tartjuk a szabad játékban való alkalmazásukat.

    Célja

    • hogy megőrizzük, ha szükséges felkeltsük a mozgáskedvet, és tudatosan építsünk rá,

    • hogy minden gyermek megtalálja a fejlettségének, érdeklődésének, temperamentumának legmegfelelőbb tevékenységet,

    • bátran, örömmel mozogjanak a csoportszobában és az udvaron egyaránt.


    2.b. Mozgásfejlesztés a testnevelési foglalkozásokon

    A kötelező testnevelési foglalkozásokon atlétikai, torna és játékjellegű főgyakorlatokból válogatunk. A testnevelési anyag éves elrendezésénél a didaktikai
    és pszichológiai szempontok mellett figyelembe vesszük óvodánk helyi adottságait, az időjárás változásait, a gyermekcsoport általános fejlettségét, a
    fejlődés ütemét. A foglalkozások során lehetőséget biztosítunk arra, hogy a gyermekek egyéni tempójuknak megfelelően sokat gyakorolhassák a különböző
    mozgásokat. Különböző nehézségű differenciált feladatok adásával segítjük elő, hogy minden gyermek képességeinek legmegfelelőbb mozgásos feladatokat
    végezzen. Elsősorban olyan készségeket és képességeket akarunk fejleszteni, amelyek majd elősegítik az egyre pontosabb mozgást.

    Törekszünk arra, hogy testnevelés foglalkozásokon minél több alkalommal használjunk kézi szert, különösen a különböző méretű labdákat. Lehetőség szerint
    sok foglalkozást tartunk a szabadban, hiszen a szabadban végzett mozgásnak fontos élettani hatása van.

    A 3-4 évesek testnevelési anyaga a természetes mozgásokat tartalmazza. A nagymozgások fejlesztése így kiemelt feladat, (járás, futás, csúszás, kúszás
    térden-tenyéren, mászás talpon-tenyéren) miközben ismerkednek testrészeikkel és azok funkcióival.

    Járás: Természetes járás egyenesen és különböző irányokba, speciális járás lábujjon és térdemeléssel, ütemérzéket fejlesztő járás tapssal.

    Futás: Természetes módon egyenes és különböző irányokba, körbe szétszórtan, irányváltoztatással, tárgyak és személyek megkerülésével. Futás egy-két
    akadályon át, futás többféle testhelyzetből történő indulással és megállás után elhelyezkedés azonos és különböző testhelyzetekben. Versenyfutás 10-15 m
    távon.

    Támaszgyakorlatok: Csúszás, kúszás, mászás talajon előre, oldalt, körben kézi szerrel, átbújás egy, majd két különböző magasságú szer alatt, mászás át, fel
    és le egy, majd két különböző szeren vízszintes és függőleges irányban. Hossztengely körüli gurulás egyenes irányban magasra nyújtott karral.

    Egyensúlygyakorlatok: Egyensúlyozás talajon 50-10 cm. széles vonal között kúszva, mászva, természetes járással, illetve 30 cm. magasságig emelt szeren.
    Egyensúlyozás kézi szerrel is.

    Ugrás, előkészítő ugrások: Szökdelés páros lábon helyben és haladással egy-két akadályon át. Lépés után lépéssel előre és oldalt. Átlépés, átfutás 10-15
    cm. magas és 50-60 cm. széles sávon helyben és hatnyolc lépés nekifutással. Ugrás kézi szeren át páros lábbal.

    Labdagyakorlatok: Ismerkednek a labda fogásával, tartásával, labdagurítás társnak, egyenes irányba, labda feldobás-ledobás állóhelyből.

    Játékok: Szerep- vagy utánzó játékok, futójátékok. Szabályjátékok: fogójátékok szerepvállalással körben, házzal egy fogóval. Egyéni és csoportos versenyek
    feladattal, akadályon át, kézi szerrel, nagymozgások alkalmazásával, labdajátékok gurítással.

    A 4-5 éves korban nagyobb szerepet kap a tér mozgásos megismertetése, (a különböző irányban végzett mozgások során) az egyensúlyérzék és a szem-kéz,
    szem-láb koordináció fejlesztése.

    Nagy hangsúlyt kap az oldaliság tanítása (jobb-bal oldal, kéz-láb).

    Járás: Egyesével, párokban kézfogással és kézfogás nélkül egymáshoz alkalmazkodva, hullámvonalban és átlóirányban, oldalt, hátra, sarkon, lábujjhegyen,
    körben és szétszórtan, 180 fokos fordulattal, különböző kartartással, járás ütemesen, számolásra.

    Futás: Természetes módon, versenyezve 15-20 m távon, futás 3-4 akadályon át.

    Támaszgyakorlatok: Mászás négykézláb egyenes irányban hátra és irányváltoztatással, mászás át-, fel- és le, különbözőképpen felállított szerekre, átbújás
    különböző magasságú szerek alatt. Csúszás, kúszás, mászás egyenként és társsal kézfogással. Csúszás padon karhúzással - és tolással. Hossztengelykörüli
    gurulás egyenes irányban, magas tartásba emelt karral. Gurulóátfordulás hajlított terpeszállásból, érkezés nyújtott, majd zsugorülésbe, ill. guggoló
    támaszba. Kézállás előgyakorlata rézsútos mély fekvőtámasz különböző szeren, "csikórugdalózás" gyakorlása, járás függőállásban érintő magas szeren.

    Egyensúlygyakorlatok: Egyensúlyozás járással, futással, vonalak, padok között, 5 cm széles vonalon, vízszintes és rézsútos szereken, magas térdemeléssel,
    különböző kartartásokkal, kézi szerek átlépésével, után-lépéssel előre és oldalt.

    Ugrás: Helyből távolba, magasba páros lábról, sorozatban páros és egy lábon, négy-öt akadályon át, mélyugrással 30-40 cm. magasból, célba ugrás 100 cm.
    széles sávba vagy körbe, kéztámasszal a padra fel és le, nekifutással távolra és magasra.

    Dobás: Különböző dobóeszközök megfogása, elengedése majd elkapása. Babzsák csúsztatása 3-4 m távolságra. Célba dobás egykezes felső dobással vízszintes és
    függőleges céltárgyakra.

    Babzsák és kislabda távolba hajítása.

    Labdagyakorlatok: Labdagurítás, feldobás, elkapás állva, különböző testhelyzetekben, járás és futás közben.

    Játékok: Utánzó játékok, futójátékok több csoportban, párokban, egy és két sorból, körből, kettős körből. Szabályjátékok, fogójátékok, sorverseny dobással
    kiegészített feladatokkal, labdajátékok.

    Az 5-6-7 éveseknél a legfontosabb az észlelés fejlesztése az alaklátás, a formaállandóság

    (csukott szemmel is elvégezhető gyakorlatok). Új feladat a finommotorika fejlesztése, melyet természetes módon, a szerek különböző fogásmódjával, kisebb
    testrészekkel végzett mozgásokkal lehet fejleszteni (labdák, botok, szalagok, kendők, karikák, babzsákok fokozott használata, kézfej, ujjak, lábfej,
    lábujjak gyakorlatai).

    Járás: Irányváltoztatással, csigavonalban, nyolcasban, balra, jobbra kanyarodással, speciális járásmódokkal, ütemérzéket fejlesztő módon.

    Futás: Természetes módon, a járásnál megismert alakzatokban, versenyszerűen 30 m-es távon.

    Támasz- és függőgyakorlatok: Mászás különböző módokon (pók-, rák-, sánta róka járás) és párokban. Talicskázás combfogással. Mászás 2-4 akadály
    leküzdésével. Kézenállás: a lépő láb magasra lendítésével, fellendülés után talajéréssel egy lábra. "Lajhármászás", lengés előre és hátra.

    Hossztengelykörüli gurulás: Magas tartásba emelt karral, párokban, kézfogással, egymással szemben.

    Gurulóátfordulás: Terpesz-, zárt- guggoló állásból guggoló támaszba, majd állásba érkezéssel, szalagon, karikán, helyből és néhány lépésből, egymás mellett
    állva, kézfogással párokban.

    Egyensúlygyakorlatok: Természetes módon, padon járással és közben 360 fokos fordulattal, társkerüléssel, fej-, kar- és lábmozgásokkal, különböző szereken,
    egyensúlyozó járás lábujjérintéssel.

    Ugrás: Távol és magasugrás néhány lépés nekifutással. Mélyugrás maximum 80 cm magasból 40- 10 cm. széles szerről. Felugrás nekifutással ugrószekrényre
    térdelésbe.

    Dobás: Kétkezes alsó és felső dobás, távolba dobás kislabdával. Célba dobás vízszintesen és függőlegesen egykezes alsó és felső dobással. Hajítás
    kislabdával távolba kidobó állásból.

    Labdagyakorlatok: Labdavezetés járás, lassú- és gyorsfutás közben. Labda előredobása után fussanak érte és fogják el. Futás közben a labda lerakása,
    felvétele. Labdavezetés két párhuzamos vonal, pad mellett. Labda átadás párokban 3-4 m. távolságra lévő társnak, egy és két kézzel.

    Játékok: Futójátékok, szabályjátékok, fogójátékok 2 fogóval, váltóversenyek, labdajátékok dobással és célzással.

    Célja:

    • A tervezett, szervezett, irányított testnevelési játékokkal a mozgáskultúra fejlesztése.

    • Koordinált mozgás alakítása.

    • Téri tájékozódás, oldaliság kialakítása.


    2.c. Mindennapi testneveléssel való mozgásfejlesztés

    Programunkban az óvodai testnevelés szerves része a mindennapi frissítő torna is. Ezt minden korcsoportban naponta legalább egyszer, tíz-húsz perces
    időtartammal szervezzük meg. E tevékenység napirendbe illesztését minden óvónő maga dönti el. Ha lehetőség van rá, megfelelő időben, ruházatban, ezt is a
    szabadban, jó levegőn tartjuk.


    A mindennapi testnevelés objektív feltételei

    A foglalkozásokat döntő mértékben a szabadban valósítjuk meg.

    Mindent, ami az óvoda udvarán található (fák, bokrok, homokozó, pancsolómedence, játékeszközök, stb.) felhasználunk a mindennapi testnevelés feladatainak
    megvalósításához. Ugyanez mondható el az épületen belül szervezett mindennapi testnevelésre is. Mindenkor nagy gondot fordítunk az alkalmazásra kerülő kézi
    és tornaszerek, berendezési tárgyak épségére, tisztaságára, valamint arra, hogy könnyen elérhetők legyenek, megfelelő számban álljanak rendelkezésre. Az
    eszközök előkészítése az óvodapedagógus, a gyermekcsoport és a dajka aktív együttműködésére is lehetőséget ad.


    A mindennapos testnevelés szubjektív feltételei

    Az óvodapedagógus személyisége, testi neveléshez való viszonya nagymértékben meghatározza a gyermekcsoportban folyó mindennapi testnevelés eredményességét.
    A testgyakorlatok mintaszerű végzésével, a játékba való aktív bekapcsolódással kedvezően motiváljuk a gyermekeket, építve utánzási hajlamukra, segítve a
    rendszeres testmozgáshoz való pozitív viszonyuk kialakulását. Az örömmel, derűs légkörben, együttesen végzett gyakorlással hozzájárulunk az egészséges
    életmód szokásainak megalapozásához is, ezért nagyon lényeges, hogy óvodapedagógusaink minden megnyilvánulásán tükröződjön az, hogy szívesen mozognak
    együtt a gyermekekkel és örülnek a gyermekek mozgásban elért sikereinek.

    A mindennapi testnevelés tartalmát döntő mértékben a természetes mozgások, gyakorlatok képezik (járások, futások, ugrások, függések, egyensúlygyakorlatok).
    Ezeket kiegészíti néhány talajtorna elem, valamint a kézi szerekkel végezhető gyakorlatok. Természetesen ide tartoznak a testnevelési játékok is.
    Alkalmazunk minden mozgásformát, amit a gyermekek képesek elvégezni.

    Célja

    • A gyermekek szívesen és örömmel vegyenek részt benne.

    • Igénnyé, majd szokássá váljék a mindennapi mozgás.

    • Maguk is kezdeményezzenek mozgásos játékokat.

    Az óvodapedagógus feladatai a mindennapi testnevelés megszervezésében

    • Legfontosabb feladat, hogy minden nap adjon lehetőséget a gyermekeknek minél hosszabb időtartamon keresztül a szabad levegőn való tartózkodásra.

    • Biztosítsa a gyermekek szabad mozgásgyakorlásának a feltételeit.

    • Adjon ötleteket, irányítsa a gyerekek figyelmét a szabadban és az épületen belül is a legoptimálisabb terhelést biztosító napi mozgáshoz.

    • Változatos eszközök és a gyermekek önálló, szabad mozgásának biztosításával tegye lehetővé, hogy a mindennapi testnevelés örömet jelentsen a
      gyermekek számára.


    2.d. Óvodán kívüli mozgásfejlesztés:

    Mivel a tevékenységközpontú óvodai program szerves részét képezi a mozgás, ezért pedagógusaink attitűdje is hasonló kell hogy legyen, mert így és csak is
    így maradhatunk hitelesek. Ennek érdekében alkalmanként kirándulásokat, a családokkal együtt közös túrázásokat, családi napokat, nyári táborokat
    szervezünk, ahol a mozgásé a főszerep. ezek mellett az:kba járó gyermekek rendszeresen vesznek részt úszás és labdarúgás foglalkozásokon is.


    2.e. Mozgásfejlesztés a terápiás órákon:

    Óvodánkban az alábbi mozgásos szemléletű terápiás foglalkozásokon vehetnek részt a gyermekek:

    • Dinamikus szenzoros integrációs terápia (Ayres)

    • Tervezett szenzomotoros tréning

    • Kulcsár- féle mozgásterápia

    • INPP


    Mozgásfejlesztés sajátos nevelési igényű gyermekek esetén:


    A mozgás fejlődése az érés és tanulás egységében valósul meg. Mozgásmintákból épülnek fel a motoros készségek, a sok-sok gyakorlással, ismétléssel lesznek
    pontosak, célszerűek.

    A mozgás a gyermek természetes reakciója, természetes aktivitása. Benne komoly motivációs erő rejlik, mely könnyebbé teszi az ismeretek átélését. A saját
    testből, illetve a külvilágból származó ingerek felvétele direkt kontaktus útján (tapintás, szaglás, ízlelés, egyensúlyérzékelés, proprioceptív
    ingerfelvétel) illetve indirekt módon (látás, hallás) történik. A mozgás szervezi meg a szenzoros impulzus mintákat, egyben örömforrás, amely a test
    működését kíséri, biztosítja a gyermek motiváltságát. A gyermek számára nyújtott ingerekre egyre magasabban szervezett viselkedésre válaszol, a taktilis,
    vesztibuláris rendszere normalizálódik, mozgása koordinált lesz.

    Fontos, hogy a környezet késztesse a gyereket a motoros válaszadásra, miközben biztonságot is hordoz. A gyermek saját aktivitásán át jusson újabb és újabb
    tapasztalatokhoz, amelyek az érzékszervi és mozgásos tanulás további fejlődését szolgálják.

    A mozgásfejlesztés hatalmas nyelvi anyagot is mozgásba hoz. Az átélt mozgás és annak megfogalmazása erős késztetést jelent a történések kifejezésére.


    Az értelmi fogyatékos gyermek mozgásának jellemzői

    Az értelmi fejlődésükben akadályozott gyermekek mozgásukban is eltérnek ép társaiktól. A pszichoszomatikus fejlődésüket befolyásolja – az életkor mellett –
    a fejlődési tempó nagyfokú lelassúbbodottsága, a fejlődés szabálytalansága, egyenetlensége, az egyes területek egymáshoz való viszonyában bekövetkező
    változás. Ehhez járul a fejlődés során jelentkező minőségi változásokat jelentő mozzanatok elmosódása, jellegtelensége.

    Tanítványainknál a mozgásfejlődés során bizonyos fázisok kimaradnak, kevésbé gyakorlódnak be, illetve hibásan rögzülnek.

    Ez a mennyiségi és minőségi eltérés megmutatkozik a mozgáskoordináció és egyensúlyérzék zavarában, a mozgás folyamatainak kivitelezésének pontatlanságában,
    a testséma, a téri, időorientáció fejlődésének elmaradásában, ügyetlen, lassú mozgásban, vagy hipermotilitásban.

    A figyelem zavara miatt gyakran egyszerű feladatok utánzására képtelenek. Számolnunk kell az esetleges társuló fogyatékosságként jelentkező
    mozgássérüléssel, esetleg mozgásos félelemmel. Ugyanakkor bizonyos kórformájú gyerekek jó utánzókészsége jó kiinduló alapot ad a fejlesztéshez.


    Az értelmi fogyatékos gyermek szembetűnő vonása a bizonytalan, ügyetlen, kevésbé harmonikus mozgás. Járása általában széles alapú, a kezek együttmozgása
    hiányzik testi fejlettségük eltér ép társaiktól. A gracilis csontozatú, kissúlyú gyermekek mellett sok az elhízott, lusta óvodás is.

    Mozgáskészségüket infantilizmus jellemzi, az érési egyenetlenség, a fejletlen testséma, a taktilis hárítás, a zavart kinesztetikus észlelés, a nagy és
    finommotorika koordinálatlansága tetten érhető. A szenzoros-motoros információk rendezése nehézségbe ütközik. Az ingerre való reagálás pontatlan. Nincs
    késztetésük a közelítő mozgásokra, megfigyelésük bizonytalan.

    Mozgásuk ritmusa diszharmonikus, statikai hibák, tartási rendellenességek, az izomtónus zavara jelentkezhet. Mozgás-kivitelezésük erőtlen.

    A téri orientációs zavar következtében a mozgások megtervezése, kivitelezése nehézséget okoz. Nem tudatosul a gyermekben vizuálisan, kinesztetikusan az,
    hogy miként tölti be a teret saját testével, nem érzi saját teste határait, nem ismeri fel a tárgyak, személyek, önmagához, illetve egymáshoz való
    viszonyát.

    A rosszul beidegződött mozgások nehezen korrigálhatók, gyakran figyelhetők meg mozgásos sztereotípiák. A mozgásos gátlásosság mellett jellemző lehet a
    hiperaktivitás.


    A mozgásfejlesztés feladata

    Az óvodáskorú gyermekre a cselekvésbe ágyazott gondolkodás jellemző, tehát a mozgásos tanulásnak – melyhez az érés is természetesen hozzájárul – óriási a
    jelentősége.

    Mivel gyermekeink fogékonyak a szenzoros-motoros közlésre, tanulásuk alapja a szemléletes, cselekvéses tanulás, ehhez állandó vezetésre, megerősítésre van
    szükség a sok-sok gyakorláson túl.

    Az óvodai mozgásnevelés feladata, hogy fejlessze az erőt, ügyességet, gyorsaságot, állóképességet, a biztos egyensúly kialakítását, növelje a
    teljesítőképességet, továbbá javítsa a hibás összerendezetlen mozgásokat. Meg kell tanítani a gyermekeket a különböző helyzetekben való értelmes
    cselekvésre, célirányos mozgásra.

    Az utánzókészség fejlesztését a nagymozgások utánzásával lehet a legjobban fejleszteni.

    Első lépés a passzív mozgásindítás (passzív tornáztatás). Eleinte sok ringató, gurítós játékot játszanak, amely a feszültség oldását segíti és az érzelmi
    nevelés szempontjából is nagy jelentőségű. Ezután a gyermeki mozgásfejlődés állomásainak megfelelő alapmozgások kialakítására, gyakorlására térnek át, majd
    az alapmozgásokból állítanak össze mozgássorokat.

    Ezekkel párhuzamosan sok gesztussal kísért mondókát tanulnak.

    Ez a tevékenységi forma a nagymozgások kialakítását, begyakorlását, korrigálását szolgáló foglalkozási forma.




    formája

    • csoportos vagy egyéni


    ideje

    időtartama

    • naponta

    • 20-30 perc


    célja

      • a motoros tanulás elősegítése;

    • az alapmozgások kialakítása, korrigálása, az értelmes, célirányos mozgás kialakítása;

    • a biztos egyensúly kialakítása;

    • ügyesség, állóképesség, erő fejlesztése;

    • a teljesítőképesség növelése;

    • a mozgásos gátlás oldása;

    • az utánzókészség fejlesztése;

    • a testséma fejlesztése;

    • a légzéstechnika javítása;

    • a ritmusérzék fejlesztése;

    • a szervezet sokoldalú, harmonikus, arányos fejlődésének biztosítása, az egészség megőrzése;

    • a figyelem, emlékezet, beszéd, mozgás összekapcsolása;

    • a szenzomotoros ismeretszerzés lehetőségeinek javítása;

    • a mozgáskoordináció fejlesztése;

    • a téri tájékozódás fejlesztése.

    A mozgásfejlesztés területei

    • játékos utánzó gyakorlatok

    • alapmozgások kialakítása, korrigálása, gyakorlása

    • mozgásos játékok.


    Játékos utánzó gyakorlatok

    Feladatai:

    Az utánzókészség fejlesztése, sikerélmény biztosítása, közös tevékenység, kapcsolatteremtés, az egyes testrészek átmozgatása, ráhangolódás a foglalkozásra,
    testséma fejlesztés, a beszéd megértés és beszédkésztetés, a figyelem, az emlékezet fejlesztése.

    A játékos utánzó gyakorlatokat kezdetben segítséggel, majd egyre önállóbban végzik a gyerekek. A mondókával, verssel, énekkel kísért gimnasztikai
    gyakorlatok az egész test átmozgatását célozzák.

    Az énekek, versek megadják a mozgások ritmusát, az egyszerű, könnyen utánozhatók, felkeltik a gyermek érdeklődését. Általuk megismerik az egyes
    testrészeket, megtanulják, hogy melyik a páros, és azt, hogy azok egymástól függetlenül is mozgathatók. Testsémájuk, testtudatuk, testfogalmuk fejlődik.






    Az alapmozgások kialakítása, korrigálása

    Feladatai:

    A pontos mozgás-kivitelezés segítése, a hibás, összerendezetlen mozgások javítása, a mozgásos gátlások oldása, a mozgásigény kiélésének segítése, az erő,
    ügyesség, állóképesség, gyorsaság, teljesítőképesség növelése, az érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, gondolkodás, beszéd fejlesztése.

    A foglalkozások fő részét ezek a gyakorlatok töltik ki. A csoportos együttlét alatt megtanulnak a gyermekek egymásra figyelni, egymást megvárni, segíteni
    egymáson. Megtanulnak egyszerű verbális utasításokat végrehajtani. Viselkedésük fegyelmezett lesz.

    A foglalkozás e része alatt hely- és helyzetváltoztató mozgásokat végeznek. A különböző minőségű talajon, szeren, szabadban végzett, sokoldalúan
    begyakorolt mozgások hatására gazdagodnak ismereteik önmagukról. A páros gyakorlatok a kapcsolatteremtést is segítik. A hibás mozgás korrekcióját az új
    dinamikus sztereotípiák kialakítása szolgálja.

    A foglalkozások e részének tervezésekor különös figyelmet kell fordítani a gyermek biológiai állapotára az esetleges társuló fogyatékosságára (pl. vitium).


    Gyakorlatok:




    rendgyakorlatok




    kartartások

    • nyújtott

    • hajlított

    • vegyes

    karkörzések


    állások

    • alapállás

    • lábujjon

    • sarkon

    • talpélen

    • guggoló állás

    • terpeszállás


    ülés

    • nyújtott

    • terpesz

    • török


    fekvés

    • hanyatt

    • hason

    • oldalt


    függés

    • függőállás

    • függeszkedés



    járás

    • kis és nagy lépéssel előre, oldalra

    • gyors, lassú

    • különböző minőségű talajon

    • vonal között

    • vonalon

    • tárgyak kikerülésével

    • tárgyak átlépésével

    • hullámvonalon

    • irányváltoztatással

    • különböző eszközökkel

    • lépcsőn járás


    futás

    • gyors, lassú tempóban

    • tempóváltással

    • különböző irányba

    • irányváltással

    • különböző szélességű vonalak között

    • futás közben akadály átlépése, megkerülése

    • futkározás

    • célbafutás

    • futás eszközzel a kézben


    ugrás

    • szökdelés

    • átugrás

    • leugrás

    • ki-be ugrás










    dobás-fogás

    • elkapás

    • eldobás

    • célba dobás


    támaszgyakorlatok

    • csúszás

    • kúszás

    • mászás

    • gurulás



    egyensúlyérzéket

    fejlesztő gyakorlatok

    • lábujjhegyen állás nyitott, majd csukott

    • szemmel

    • fél lábon megállás

    • statikai egyensúlyhelyzetből való

    • kibillentés

    • egyensúlyozás gerendán, vonalon

    • járás közben tárgy egyensúlyozása

    • állatmozgások utánzása

    • egyensúlyozás Bobáth labdán,

    • hengeren, AYRES eszközökön

    • forgások, hintázás

    • gördeszkán húzás, tolás

    • postura utánzás

    • stb.




    Mozgásos játékok

    Feladata:

    A tanult mozgásformák játékos gyakorlása, egyszerű szabályok megismerése, a versenyszellem előhívása, a foglalkozás játékos lezárása.

    Ezek a játékok azokból az elemekből épülnek fel, amelyek a foglalkozásokon megjelentek. Játék formájában szolgálják a rögzítést, gyakorlást. Alkalmat
    kínálnak versenyzésre, páros gyakorlatra, együttes játékra. Siker, kudarc átélését reprezentálják. Megtanulják a gyerekek ezek elfogadását, ezzel
    alkalmazkodóképességük is fejlődik az ügyességük, erőnlétük mellett.


    A foglalkozások része a légző gyakorlat is.

    Célja:

    • a hasi légzés kialakítása, a helytelen ritmusú légzés korrigálása és a túlnyomóan szájon át történő ki- be légzés helyett az orron át történő
      belégzés megtanítása.

    • Beszélő szervek edzése

    • helyes beszédtechnika megtámogatása

    • logopédiai foglalkozások megerősítése


    Alkalmazott terápiák:

    • Dinamikus szenzoros integrációs terápia (Ayres)

    • Tervezett szenzomotoros tréning

    • Kulcsár- féle mozgásterápia

    • INPP




















    1. A FEJLŐDÉS VÁRHATÓ JELLEMZŐI ÓVODÁS KOR VÉGÉRE

    X.1. A fejlődés várható jellemzői óvodás kor végére, normál fejlődésmenetű gyermekek esetén:

    Az egészségesen fejlődő gyermek.érthetően, folyamatosan, kommunikál, beszél, gondolatait, érzelmeit mások számára érthetően, életkorának megfelelő tempóban
    és hangsúllyal tudja kifejezni, minden szófajt használ: különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot, tisztán ejti a magán – és mássalhangzókat,
    végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét.

    Elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről, tudja nevét, lakcímét, szülei nevét, foglalkozását, felismeri a napszakokat, ismeri szűkebb
    lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat azok gondozását és védelmét, felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Ismeri a
    viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez,
    megvalósulásához szükségesek, elemi mennyiségi ismeretei vannak.

    Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan is éretté válnak az iskolára.

    A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a
    kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermektársaival, amennyiben az iskolai légkör ezt lehetővé teszi.


    A szociálisan érett gyermek egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni, késleltetni tudja szükségletei kielégítését, feladattudata kialakulóban van, s ez a
    feladat megértésében, feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg, kitartásának, munkatempójának, önállóságának,
    önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet. 5 éves kortól kötelező az óvodába járás. Az iskola előkészítés ideje alatt az óvodai nevelés célja,
    feladata változatlanul az egész gyermeki személyiség harmonikus fejlődésének elősegítése. Az iskolaérettség megállapítása a nagycsoport csoport - vezető
    óvónőinek feladata. Alapja a megfigyeléseken, tapasztalatokon kívül a szakirodalom által javasolt tesztek eredményei. A szülők és az iskola számára
    hozzáférhetőek ezek a dokumentumok. Amelyik gyermeknél egyértelműen nem tudjuk megállapítani, hogy alkalmas-e iskolakezdésre vagy a szülő nem ért egyet a
    véleményünkkel, abban az esetben javasoljuk a Nevelési Tanácsadó szakvéleményét kérni és figyelembe venni.

    Az óvodánkból kikerülő iskolára alkalmasnak tartott gyermek a következő jellemzőkkel rendelkezik


    Testi jellemzők:

    A gyermek 6 éves kora körül eljut az első alakváltozáshoz. Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Teste arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása
    összerendezett, harmonikus. Erősen fejlődik a mozgáskoordináció és a finommotorika. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan
    irányítani képes.


    Lelki jellemzők:

    Az egészséges gyermek az óvodáskor végére lelkileg készen áll az iskolakezdésre. A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek. Érzékelése,
    észlelése tovább differenciálódik /különböző jelentősége van a téri észlelés fejlettségének, a vizuális és akusztikus differenciának, a téri
    tájékozottságnak, a térbeli mozgásfejlettségnek, a testséma kialakulásának.


    Az egyes tevékenységi területek fejlődési mutatóinak alakulása

    Játék

    • A játék segítségével pontossá válik érzékelése, észlelése, kialakul szándékos figyelme.

    • Képes konstrukciókat előre megtervezni, majd játék végén produktumot felmutatni.

    • Megérti és alkalmazza a játék szabályait, képes egyszerűbb szabályok alkotására.

    • Igényli a társakkal való együttjátszást, képes szerepet vállalni.


    Mozgás

    • Mozgásigénye, mozgáskedve életvitelének részévé válik.

    • Kialakul testsémája.

    • Biztonságosan mozog, mozgását képes irányítani.

    • Ismeri a téri irányokat.

    • Finommotoros fejlettsége révén felkészül az írás tanulására.

    • Akarata, bátorsága, önuralma, figyelme és egyéb jellembeli tényezői megerősödnek.

    • Betartja a szabályokat, kialakul egészséges versenyszelleme.

    • Mozgásos játékokat önállóan kezdeményez, esetleg szervez is.


    Vers, mese, bábjáték, drámajáték, kommunikáció

    • A vers, mese igényéhez kapcsolódik a bábozás, dramatizálás, improvizálás, stb. ezeket önállóan kezdeményezi, szervezi.

    • Műalkotásokra érzékeny, befogadó, beleélő, érzelmeket-, képzeletet működtető.

    • Képes szorongásait feloldani, belső élményeit kiadni.

    • Önmagát képes jól kifejezni, gazdag szókinccsel rendelkezik, szituatív.

    • Anyanyelvi fejlettsége révén képes gondolatait, érzelmeit kifejezni.

    • A kommunikatív jeleket értve és használva képes a folyamatos beszédre.

    • „Beszédes” mozgáskultúrával rendelkezik.

    • Művészeti értékekre érzékenyen reagál.

    • Életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal fejezi ki magát.

    • Minden szófajt használ, tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat.

    • Végig hallgatja és megérti mások beszédét.


    Rajzolás, mintázás, kézi munka

    • A vizuális eszközöket, technikákat készség szintjén kezdi alkalmazni.

    • Képessé válik mondanivalóját képi megjelenítésben kifejezni.

    • Környezete iránt igényessé-, a szép iránt nyitottá válik.

    • Kialakult esztétikai érzéke alapján képes a szép meglátására.

    • Formagazdagon építkezik, változatos eszközöket használ.

    • Képes szóban kifejezni véleményét a látott alkotásokról.

    Ének – zene, énekes játékok

    • Felfedezi a hangok szépségét, képes másokkal együtt énekelni, dalos játékokat játszani.

    • Kifejlődik zenei képzelete, alkotókedve alapozódik.

    • Felismeri a ritmusváltozásokat, megkülönbözteti a hangszínek árnyalatait, felismeri és megnevezi a környezet hangjait, zörejeit.

    • Esztétikusan, egy ütemben képes együttmozogni, változatos térformában „táncolni”.

    • Önállóan használja a ritmushangszereket.

    • Szívesen hallgat zenét és fakad dalra.

    Külső világ tevékeny megismerése

    • Pontos ismeretekkel rendelkezik önmagáról és a családjával kapcsolatos alapvető adatokról.

    • Képes esztétikusan hatni környezetére.

    • A természetes környezethez való viszonyulását pozitív attitűd jellemzi.

    • Szereti és védi a természetet, növényeket, állatokat.

    • Rendelkezik a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez és megóvósához szükséges magatartási formákkal és szokások ismeretével.

    • Képes felismerni elemi matematikai ok-okozati összefüggéseket (mennyiség, nagyság, tér, forma, szín, számfogalom tekintetében).

    • Megkülönbözteti az irányokat, érti és helyesen használja a névutókat (alá, fölé, közé, stb.


    Munkajellegű tevékenységek

    • Örömmel végez munkát minden olyan területen, ahol arra szükség van.

    • Munkavégzése igényessége tükre.

    • Kialakul feladattudata, munkavégzésében kitartó.

    • Segít önmagán, észreveszi, ha valamit el kell végezni.

    Pszichikus fejlődés alakulása

    • Érzékelése, észlelése differenciálódik.

    • A közvetlen felidézés mellett kialakul a szándékos bevésés és felidézés.

    • Megjelenik a szándékos figyelem és emlékezés.

    • Kialakulóban van az elemi fogalmi gondolkodása.

    • Kreatív, önálló, tisztában van saját értékeivel, képes a konfliktusok kezelésére.

    • Nyitott, érdeklődő, problémamegoldó, tanulásra fogékony, készen áll az iskolába lépésre.


    A Közoktatási Törvény egyértelműen rögzíti, hogy az óvodákat - ezzel együtt az óvodásokat is értékelni és mérni kell.

    Olyan eljárásra van tehát szükség, amelynek megvalósítása során elkerülhető a fő veszély: az óvodák iskolásítása.

    A minőségbiztosítást - és ezen belül az értékelést, még a mérést is - lehet (és kell) úgy értelmezni, hogy ne gátolja a gyerek szabad fejlődését, hanem
    elősegítse azt.

    Ahhoz, hogy tudjuk, mely területen kell fejlődnie a gyereknek, meg kell őt ismerni.

    A mérés pedig – ilyen értelemben, valamint itt és most - azt jelenti, hogy olyan megismerési eljárásokat alkalmazunk, amelynek eredményeképpen eljutunk a
    megismeréshez. A megismerés adott pillanata - különösen, ha az eredményeket regisztráljuk, rögzítjük - alkalmas arra, hogy az adott pillanatot értékeljük.
    Így tudjuk meg, hogy honnan „mehetünk tovább.” Tehát egy állapot, „csak” egy állapot. A gyerek egyéniségét igazán figyelembe vevő pedagógus tudja, hogy az
    óvodás gyerek folyamatosan érik, változik, többnyire „magától” is fejlődik, sohasem szabad egyszerre mindent mérni.

    A folyamatosság nem csak azt jelenti, hogy többször, hanem azt is, hogy apró részletekben egyszerre csak egy pici területet célozzunk meg.

    A folyamatos megismerés, másképpen kifejezve a fejlődés nyomon követése adja meg a fejlesztés talaját, azt a bázist ahonnan folytathatjuk további
    teendőinket.

    A dokumentáció önmagunk számára, ugyanakkor a szülők számára is jelentős információhordozó.

    X.2. A fejlődés várható jellemzői óvodás kor végén, sajátos nevelési igényű gyermekek esetében:


    Általános követelményeket nem lehet meghatározni, hiszen a gyermekek fejlődésbeli sajátosságai, jellemzői nagymértékben meghatározzák a fejlesztés menetét,
    eredményeit.

    Mivel minden gyermek eltérően fejlődik, a lentebb írottak cask ajánlások, eddigi tanulmányainkon és tapasztalatainkon alapulnak.


    Beszéd, anyanyelv:

    • Egy részük az óvodai évek végére megtanítható szavakban, egyszerű mondatokban beszélni. Közlésük azonban a különféle artikulációs hibák miatt
      nehezen érthető.

    • Vannak, akiknél később indul a beszédfejlődés, szavakban, szótöredékekben beszélnek.

    • Egy kis részük pedig ugyan eljut a beszédmegértés bizonyos szintjére, szituációhoz kötötten viszonylag jól érti a közléseket, kérdéseket,
      utasításokat, de szavakat még nem mond, csak hangokat hangoztat.


    Játéktevékenység:

    • ismerjék az alapvető játékokat

    • legyenek képesek rövid ideig adekvátan játszani

    • válasszanak maguknak eszközt, használat után tegyék helyre

    • tanulják meg elkérni a játékot, tudjanak várni

    • tudjanak egyszerű építményt konstruálni

    • a szerepjátékok elemei jelenjenek meg játékukban

    • legyenek képesek rövid ideig együtt játszani

    • ismerjék a játszótéri játékokat, használják azokat rendeltetésszerűen

    • ha kell, játékukat kísérjék beszéddel

    • a tanult játékokat próbálják továbbfejleszteni.


    Vizuomotoros tevékenységek:

    • tudjon rövid ideig helyhez kötötten tevékenykedni

    • alakuljon ki kétujjas fogása

    • tudjon pontosan illeszteni

    • alakuljon ki a megközelítőleg helyes ceruzafogása

    • tartsa be a papírhatárt

    • szívesen ábrázoljon

    • rajzában jelenjen meg a kezdeti emberalak ábrázolás

    • használja az ábrázolás-foglalkozáson megismert eszközöket

    • rajzában alakuljon ki a helyes nyomaték

    • tudjon egyszerű ábrát, ritmikus sort kirakni

    • munkájában balról - jobbra haladjon

    • alakuljon ki kezessége, testsémája


    Zenei nevelés:

    • ismerjék fel a tanult énekeket,

    • szívesen vegyenek részt dalos játékokban,

    • szívesen énekeljenek,

    • tudjanak egyenletes lüktetéssel kísérni egyszerű dobbal,

    • ismerjék a hangszereket.

    XI.SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ GYERMEKEK INTEGRÁCIÓJA

    Integráció


    Az integráció az inkluziv pedagógiai gyakorlatunk azon része, amely a többségtől bármilyen szempontból eltérő gyermekek elfogadását és a többséggel történő
    együttnevelését jelenti.

    Programunkban a differenciálás értelmezése az inkluzív pedagógia, ez adja az integrációs nevelésünk ideológiai hátterét. Inkluzív pedagógiánkban a cél a
    gyermek saját szintjének maximumára való eljuttatása, kiváltképpen az SNI-s gyerekek tekintetében.

    Akkor eredményes a programunk, ha a gyermekek saját kereteiken, szokásaikon belül és azokkal együtt képesek fejlődni, egy nevelési szintéren belül, ahol
    többen (sokan) nevelődnek együtt.

    Ez a bánásmód egyénre tervezett pedagógiai gyakorlatot igényel, folyamatos visszacsatolást, nyomon követést. Álláspontunk szerint a tanulás során (a
    szociális tanulás esetében is) mindig az előzetes ismeretekre kell építenünk, amelyben benne van az egyén előtörténete, sorsa, kapcsolatrendszere,
    kontextusai, attitűdje, teljes személyisége.

    Az óvodai integráció mindennapjaiban a játékot tekintjük alaptevékenységnek. Az óvodai játék szabad, de nem szabados! Véleményünk szerint a gyermek játékát
    a spontaneitás, öröm, az előkészítés jellemzi, ami nem más, mint egyfajta tanulás. Minden gyermek játszik, noha nem játszik minden gyerek egyformán. Éppen
    ezért a gyermek játékát folyamatosan megfigyeljük és ezáltal ismerjük meg a gyermek személyiségét, kapcsolatait, társas magatartását, elmélyültségi fokát,
    verbális képességeit, gondolkodását, ismereteit, mozgását. Programunkban a játék megfigyelése elősegíti a differenciált tervezést, a konkrét célok,
    feladatok, módszerek, eszközök, időkeretek, munkaformák meghatározását.

    A szülők felkészítését is lényeges tényezőnek tekintjük, és itt külön hangsúlyozzuk, hogy minden szülőréteget együtt kell felkészíteni. A pedagógus
    feladata a dajkák felkészítése és bevonása a kisgyermek nevelésébe. Óvodapedagógusaink egyrészt érzelmileg azonosulnak az inklúzió alapelveivel, elfogadják
    és természetesnek tartják, másrészt minden kisgyermek esetében részletesen tájékozódnak az adott sérülés típusáról. Fontosnak tartjuk, hogy megértsük a
    gyermek adott állapotának lényegét, és a fejlesztéséhez vezető utat. Az óvodapedagógusok feladata a gyermekközösség és az érintett kisgyermek kapcsolatában
    az együttélés alakítása a mindennapi élet megszervezése és irányítása.

    Az objektív feltételek biztosítása programunkban azt jelenti, hogy az óvodát és az óvodai csoportszobát átalakítjuk attól függően, hogy milyen segítséggel
    élő gyereket nevelünk, fejlesztésükhöz pedig biztosítjuk a speciális fejlesztő eszközöket.


    Intézményünk az alapító okirat szerint ellátja a sajátos nevelési igényű gyermekek integrált óvodai nevelését. A Mary Poppins Óvoda biztosítja a sajátos
    nevelési igényű gyermekek óvodai nevelését, ezen belül a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság, illetve az Országos Szakértői
    és Rehabilitációs Bizottság szakvéleménye alapján integráltan nevelhető és oktatható enyhén és középsúlyos fokban értelmi fogyatékos, autizmus spektrum
    zavaros illetve a ill. a fejlődés egyéb pszichés zavarával (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozás zavarral) küzdő gyermekekét.

    Óvodánkban vállaljuk annak a kisgyermeknek az integrációját, aki:

    • szakértői bizottság véleménye alapján integráltan nevelhető, és

    • enyhén vagy középsúlyos fokban értelmi fogyatékos, vagy

    • autizmus spektrum zavaros, vagy

    • a fejlődés egyéb pszichés zavarával (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozás zavarral) küzdő, és

    • a fejlesztéséhez az intézmény rendelkezik a szükséges személyi és tárgyi feltételekkel

    Az integráció általános elvei

    • az integrációt az egész nevelőtestület felvállalja,

    • a csoportjukban integrációt folytató kollégákat az egész alkalmazotti közösség támogatva segíti,

    • az integrálhatóság minden esetben egyéni döntést igényel, figyelembe véve az összes körülményt,

    • csoportba való beosztás előtt az óvodapedagógusok személyesen találkoznak a gyermekkel és a szülőkkel,

    • csoportkialakításhoz az óvodavezető figyelembe veszi az óvodapedagógusok véleményét,

    • az első három hónapban kiemelt figyelmet fordítunk a szülőkkel történő kölcsönös kommunikációra, mely idő alatt eldönthető, hogy a gyermekek
      optimális fejlődésének feltételei biztosítottak e az adott csoportban, intézményben.

    • a sajátos nevelési igényű gyermek befogadása, segítése nem jelenthet túlzott terhet a csoportban élő gyerekek, felnőttek számára.

    Az integráció nem megvalósítható,

    • ha káros hatása van a SNI gyerekre, a csoportra, a nevelőkre,

    • ha nem szolgálja a SNI gyerek fejlődését, szükségleteinek kielégítését,

    • ha óvodapedagógiai eszközökkel nem oldható meg a közösségi együttélés kialakítása

    a gyerekek között,

    • ha a pedagógus testi-lelki terhelése túlzott.


    A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 4. § 25. pontjában meghatározottak szerinti sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelését végző
    óvoda a helyi pedagógiai programját az Óvodai nevelés országos alapprogramja, valamint a 32/2012. (X. 8.) EMMI rendeletet 1. mellékleteként kiadott Sajátos
    nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelvében foglaltak figyelembevételével készíti és fogadja el.

    Óvodánk a sajátos nevelési igényű gyerekek integrálásához a 32/2012. (X. 8.) EMMI rendeletet, és annak első számú mellékletét, a Sajátos nevelési igényű
    gyermekek óvodai nevelésének irányelvét vette alapul.

    Az alapdokumentumban meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak minden gyermek számára szükségesek. Az óvodai nevelés a sajátos nevelési igényű
    gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik.


    Az integrálás lehetőségének további feltételei:

    • a gyermek képes legyen legalább segédeszközzel helyváltoztatásra, segítséggel önellátásra, szobatiszta legyen, képes legyen kapcsolatteremtésre,
      szükségleteit ki tudja fejezni,

    • a gyermek képes legyen kapcsolatteremtésre, szükségleteit ki tudja fejezni,

    • értelmi sérült gyermek tanítható, fejleszthető legyen az óvodai csoportban,

    • pszichés fejlődési zavar miatt akadályozott gyermek alkalmas legyen a közösségi életre, ne veszélyeztesse önmagát vagy társait.


    A nevelés hatására a sérült kisgyermeknél is fejlődik az:

    • alkalmazkodó készség,

    • az akaraterő,

    • az önállóságra törekvés,

    • az érzelmi élet,

    • az együttműködés.


    A sajátos nevelési igény szerinti környezet kialakítása, a szükséges tárgyi feltételek, és segédeszközök megléte akkor biztosítja a nevelési célok
    megvalósíthatóságát, ha a napirend során a gyermek mindig csak annyi segítséget kap, ami a további önálló cselekvéséhez szükséges.


    Célunk, hogy óvodánk nevelési programjában foglaltak és a sajátos nevelési igény összhangba kerüljenek. Szem előtt tartjuk, hogy

    • az elvárások igazodjanak a gyermekek fejlődésének üteméhez,

    • fejlesztésük a számukra megfelelő területeken valósuljon meg,

    • a sajátos nevelési igényű gyermekeket a nevelés, a fejlesztés ne terhelje túl,

    • a habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztő foglalkozások programjai váljanak az óvodánk nevelési programjának tartalmi elemévé.

    A fejlesztés szervezeti keretének megválasztását, az alkalmazott speciális módszer- és eszközrendszert minden esetben a gyermekek állapotából fakadó egyéni
    szükségletek határozzák meg. Az óvodában történő együttnevelés – az illetékes szakértői bizottság szakértői véleményének figyelembevételével – minden
    esetben egyéni döntést igényel a gyerek szükségletei szerint.

    Célunk, hogy a speciális szükségletű gyermekek léte, nevelése és fejlesztése illeszkedjen az óvodai nevelésünk egészébe. Mivel minden gyerek más, ezért
    szemléletünk alapja a differenciálás, amely egyes esetekben részben az óvodapedagógus, részben más szakemberek által nyújtott speciális bánásmóddal egészül
    ki.


    Programunk felfogása szerint:

    • minden kisgyerek fejleszthető,

    • a gyermek meglévő képességeiből indulunk ki,

    • azon képességeket, amelyeknek fejlődése részleges zavart szenvedett és/vagy késve jelentkezett, szükséges segíteni, támogatni, fejleszteni


    A gyerekek fejlődésének nyomon követésekor megismerjük pillanatnyi fejlettségi állapotukat annak érdekében, hogy tovább lehessen fejleszteni őket. A
    sajátos nevelési igényű gyerekek is különbözőek, egyediek, ezért speciális nevelési megközelítést, egyéni bánásmódot igényelnek ugyanúgy, mint bárki más. A
    sajátos nevelési igényű gyerekek elsősorban gyerekek, és csak másodsorban sajátos nevelési igényűek. Ez azt jelenti, hogy a részfunkciók fejlesztésén túl
    az általános személyiségfejlesztésre nekik is szükségük van. A sajátos nevelési igényű gyerekeknek ugyanúgy joguk van az érzések, a tapasztalatok
    átéléséhez. Ezektől való megóvásuk annyit jelentene, mint kizárni őket a világból. Csak ők tudják érzékeltetni, hogy mire van szükségük. A pedagógusaink
    értő figyelemmel fordulnak feléjük. A sajátos nevelési igényű gyermekeknek önmaguknak is kell cselekedniük önmagukért. A pedagógus feladata, hogy a
    szükséges feltételek megteremtésében segítsen.

    A sajátos nevelési igényű kisgyereknek joga van sajátosságaihoz, az azokkal való teljes élethez, amely bizonyos speciális életmóddal jár együtt. Minden
    sajátos nevelési igényű gyereknek joga van, életkorának és egyéni fejlettségének megfelelő szinten, tisztában lenni saját állapotával, jogaival és
    lehetőségeivel.

    A habilitációs, rehabilitációs ellátás közös elvei

    A sajátos nevelési igény kifejezi

    a) a gyermek életkori sajátosságainak a fogyatékosság, az autizmus spektrum zavar vagy egyéb pszichés fejlődési zavar által okozott részleges vagy teljes
    körű módosulását,

    b) a képességek részleges vagy teljes kiesését, fejletlenségét, eltérő ütemű fejleszthetőségét.

    Az egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tevékenység olyan teammunkában kialakított és szervezett nevelési folyamatban valósul meg,
    mely az egyes gyermekek vagy gyermekcsoport igényeitől függő eljárások (időkeret, eszközök, módszerek, terápiák) alkalmazását teszi szükségessé.

    A sajátos nevelési igény a szokásos tartalmi és eljárásbeli differenciálástól eltérő, nagyobb mértékű differenciálást, speciális eljárások alkalmazását,
    illetve kiegészítő fejlesztő, korrekciós, habilitációs, rehabilitációs, valamint terápiás célú pedagógiai eljárások alkalmazását teszi szükségessé.

    A nevelés, a fejlesztés feltételeit a köznevelési törvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok határozzák meg. Az általánosan kötelező feltételeket a
    jogszabályok több területen módosítják, illetve kiegészítik olyan többletszolgáltatásokkal, amelyeket ki kell alakítani, és hozzáférhetővé kell tenni.

    A gyermekek habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztésének az alapja a szakértői bizottság szakértői véleménye.

    Az óvodai nevelőmunka során figyelembe kell vesszük, hogy:

    – a sérült kisgyermek harmonikus személyiségfejlődését az elfogadó, az eredményeket értékelő környezet segítse,

    – a gyermek iránti elvárást fogyatékosságának, autizmus spektrum zavarának vagy egyéb pszichés fejlődési zavarának jellege, súlyosságának mértéke határozza
    meg;

    – terhelhetőségét biológiai állapota, esetleges társuló fogyatékossága, személyiségjegyei befolyásolják.

    A habilitációs, rehabilitációs egyéni és/vagy csoportos fejlesztés elsősorban gyógypedagógiai kompetencia, amely kiegészül a társszakmák – pszichológiai,
    orvosi – terápiás együttműködésével. Az egyéni fejlesztési terv elkészítéséhez a gyermek fogyatékosságának, pszichés fejlődési zavarának típusához igazodó
    szakképzettséggel rendelkező gyógypedagógus, gyógypedagógiai tanár, terapeuta, pszichológus, orvos együttműködése szükséges, mely az óvodánkban dolgozó
    szakemberek által közösen valósul meg.

    A habilitációs, rehabilitációs tevékenység közös céljai és feladatai

    A fejlesztés céljait minden esetben a fejleszthetőséget megfogalmazó gyógypedagógiai-orvosi-pszichológiai komplex vizsgálat diagnózisára, javaslataira kell
    építeni.

    a) A mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékosságból, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékosságból, autizmus
    spektrum zavarból fakadó hiányzó vagy sérült funkciók kompenzálása vagy helyreállítása, a meglévő ép funkciók bevonásával,

    b) Törekvés a különféle funkciók egyensúlyának kialakítására.

    c) A szükséges speciális eszközök elfogadtatása és használatuk megtanítása.

    d) Az egyéni sikereket segítő tulajdonságok, funkciók fejlesztése.

    e) Az egyes területeken kimagasló képességeket mutató gyermek támogatása.


    A habilitációs, rehabilitációs tevékenységet meghatározó tényezők

    a) A fogyatékosság típusa, súlyossága.

    b) A fogyatékosság kialakulásának, diagnosztizálásának és a speciális ellátás megkezdésének ideje,

    c) korai fejlesztésben és gondozásban részesült gyermek esetében a korai időszak fejlődésmenete

    d) A gyermek

    – életkora, pszichés és egészségi állapota, rehabilitációs műtétei,

    – képességei, kialakult készségei,

    – kognitív funkciói, meglévő ismeretei,

    – családi háttere.


    Mindezek alapján a fejlesztés magába foglalja:

    • a vizuális,

    • akusztikus,

    • taktilis,

    • mozgásos észlelés folyamatait,

    • a motoros képességek,

    • a beszéd- és nyelvi készségek

    • és az értelmi képességek fejlesztését.


    Az egyes fogyatékossági típusok függvényében más-más terület kap nagyobb hangsúlyt. A nevelési programot egyéni fejlesztési terv is kiegészíti.

    A szükséges gyógypedagógiai feltételek biztosítása a sajátos nevelési igényű gyermek számára

    a) A sérülésspecifikus módszerek, terápiák, technikák szakszerű megválasztása és alkalmazása (Lásd.:Az óvoda speciális módszerei résznél);

    b) az egyéni szükségletekhez igazodó környezet, speciális bútorok biztosítása (Lásd.: Tárgyi feltételek résznél);

    c) az egyéni szükségletekhez igazodóan speciális segédeszközök használata (Lásd.: Tárgyi feltételek résznél); a segédeszközök elfogadtatása, azok
    következetes használatára és megóvására nevelés;

    d) a kompenzációs lehetőségek körének bővítése a nem vagy kevésbé sérült funkciók differenciáltabb működésének tudatos fejlesztésével;

    e) annak felismerése, hogy a sajátos nevelési igényű kisgyermek egyes területeken kiemelkedő teljesítményre is képes;

    f) rugalmas szervezeti keretek kialakítása a sajátos nevelési igényű gyermekek egyéni foglalkoztatásának megvalósulásához;

    g) az óvoda pedagógusai, pedagógiai munkát segítő alkalmazottai és a szülők megfelelő tájékoztatása a sajátos nevelési igényű gyermek befogadására,
    együttműködés a sérült gyermek családjával.


    Óvodánk nevelési programja és a minőségirányítási programja tartalmazza azokat a feladatokat és sikerkritériumokat, amelyek megvalósulásával érvényesülnek
    céljaink. Óvodánk nevelőközössége vallja, hogy a gyermeki boldogság, testi - lelki egészség megóvása, a személyiség fejlesztés csak a szülői házzal való
    közös munkálkodás eredményeként valósítható meg.

    Hisszük, hogy mindezt játék - és mozgásközpontú tevékenységek biztosításával, a természet megismertetésével, megszerettetésével, annak védelmével és
    tiszteletben tartásával való tudatosításával érhetjük el.

    A többségi óvodában történő együttnevelés – az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményének figyelembevételével – minden esetben egyéni
    döntést, esetenként egyéni fejlesztést igényel.

    Óvodánk a Szakértői Bizottság által integrálásra javasolt gyermekek nevelését vállalja fel.


    A Szakértői Bizottság szakvélemények tartalmaznia kell:

    • a SNI tényének megállapítását, annak okait,

    • az integrált nevelés lehetőségét,

    • a nevelési javaslatokat, fejlesztési területeket,

    • az intézmény kijelölését név szerint,

    • a kontroll vizsgálat időpontját ( 1. vizsgálat után 1 évvel, 12 éves korig értelmi és pszichés zavar esetén 2 évente, testi és érzékszervi
      fogyatékosság esetén 3 évente).

    A többségi óvodákban megvalósuló – integrált – nevelés, oktatás

    A sajátos nevelési igényű gyermek családi nevelését, a közösségbe való beilleszkedését elősegíti/elősegítheti a többi gyermekkel részben vagy egészben
    együtt történő integrált nevelése. Az együttnevelést vállaló intézmény többet vállal, magasabb értéket kínál a sajátos nevelési igényű gyermeknek, mint
    részvétet és védettséget.

    Az integrált fejlesztésben résztvevő óvoda:

    a) pedagógiai programjának kiegészítésekor és a speciális tevékenységek megvalósításakor figyelembe veszi a sajátos nevelési igényű gyermek fejlesztésének
    igényeit,

    b) külön gondot fordít arra, hogy a gyermek minden segítséget megkapjon hátrányainak leküzdéséhez,

    c) a befogadó óvoda vezetője támogatja a pedagógusok részvételét az óvodai integrációt segítő szakmai programokon, akkreditált továbbképzéseken.

    Az adott gyermek fejlesztési stratégiájának kialakítását a gyermek fogyatékosságának típusához igazodó szakképzettséggel rendelkező, az integrált
    fejlesztésben tapasztalatokkal rendelkező gyógypedagógus, terapeuta segíti (módszertani intézmény, utazótanári szolgálat). Munkája kiterjed a gyermeket
    fejlesztő óvodapedagógusok felkészítésére, az óvoda sajátos teendői ellátásának tervezésére és folyamatos tanácsadásra, mely az óvodai nevelőmunkán túl a
    szülők és az óvoda együttműködésére is kellő hangsúlyt helyez.

    Az integráltan fejlesztett gyermek számára biztosítjuk mindazokat a speciális eszközöket, egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs
    ellátást, melyekre a szakértői bizottság javaslatot tesz.


    Sikerkritériumnak tekinthető:


    - a gyermekek beilleszkedése,

    - egyenlő hozzáférése a foglalkozásokhoz,

    - önmagához mért fejlődése


    Mindezek eredményes megvalósítását az alábbiak szolgálják:

    a) Az együttnevelés megvalósításában érvényesül a habilitációs, rehabilitációs szemlélet és a sérülésspecifikus módszertani eljárások alkalmazása. A
    módszerek, módszerkombinációk megválasztásában a „sérülésspecifikusság” alkalmazkodást jelent a sajátos nevelési igény típusához, eltérő mértékéhez, az
    egyéni fejlődési sajátosságokhoz.

    b) A gyermekek integrált nevelésében, fejlesztésében részt vevő, magas szintű pedagógiai, pszichológiai képességekkel (elfogadás, tolerancia, empátia,
    hitelesség) és az együttneveléshez szükséges kompetenciákkal rendelkező óvodapedagógus

    – szükség esetén egyéni fejlesztési tervet készít, individuális módszereket, technikákat alkalmaz,

    – a foglalkozások során a pedagógiai diagnózisban szereplő javaslatokat beépíti, a gyermek fejlődésének elemzése alapján – szükség esetén – eljárásait
    megváltoztatja, az adott szükséglethez igazodó módszereket megválasztja,

    – egy-egy nevelési helyzet, probléma megoldásához alternatívákat keres,

    – alkalmazkodik az eltérő képességekhez, az eltérő viselkedésekhez,

    – együttműködik a különböző szakemberekkel, a gyógypedagógus iránymutatásait, javaslatait beépíti a pedagógiai folyamatokba.


    c) A gyermek fogyatékosságának, autizmus spektrum zavarának vagy egyéb pszichés fejlődési zavarának típusához igazodó szakképesítéssel rendelkező
    szakirányú végzettségű gyógypedagógus az együttműködés során:

    – segíti a pedagógiai diagnózis értelmezését, figyelemmel kíséri a gyermek haladását,

    – javaslatot tesz gyógypedagógia-specifikus módszerek, módszerkombinációk alkalmazására, az egyéni fejlesztési szükséglethez igazodó módszerváltásokra, a
    gyermek igényeihez igazodó környezet kialakítására,

    – segítséget nyújt a szükséges speciális (segéd)eszközök kiválasztásában, tájékoztat a beszerzés lehetőségéről,

    – együttműködik az óvodapedagógusokkal, figyelembe veszi a gyermekkel foglalkozó óvodapedagógus tapasztalatait, észrevételeit, javaslatait,

    – segít a helyi feltételek és a gyermek egyéni szükségleteinek összehangolásában,

    – kapcsolatot tart a szülővel a rehabilitáció sikerességét szolgáló ismeretek átadásával,

    – részt vesz a befogadó közösség felkészítésében,

    – részt vesz az óvodai foglalkozások és tevékenységek adaptációjában.


    Az integrált nevelésben részt vállaló óvodák – a köznevelés-fejlesztési tervekben meghatározott feladatellátás szerint – vehetik igénybe az egységes
    gyógypedagógiai módszertani intézmények, a pedagógiai szakszolgálati intézmények szolgáltatásait, az utazó gyógypedagógiai hálózat működtetésére kijelölt
    intézmények segítségét.


    A sajátos nevelési igényű gyerekek óvodai integrálásának célja:

    • közösségbe való beilleszkedésük segítése (alkalmazkodó készség, akaraterő, önállóság, érzelmi élet, együttműködés fejlesztése) - óvodapedagógiai
      eszközökkel,

    • képességeik fejlesztése (vizuális, akusztikus, taktilis, motoros, és nyelvi) – gyógypedagógiai eszközökkel,

    o a hiányzó vagy sérült funkciókat helyreállítani, újakat kialakítani,

    o a meglévő ép funkciókat bevonni a hiányok pótlása érdekében,

    o funkciók egyensúlyát kialakítani,

    o speciális segédeszközöket elfogadtatni, használatukat megtanítani,

    o egyéni sikereket segítő tulajdonságokat, funkciókat fejleszteni,

    • befogadóvá váljon az intézmény, lelkileg is.


    Az integrációs folyamatban közreműködő partnerek és feladataik:


    • Szakértői és rehabilitációs bizottság: diagnosztizál, javaslatot tesz, kontroll vizsgálatot végez, folyamatosan figyelemmel kíséri a gyermek
      fejlődését, vizsgálja az intézményi feltételek meglétét.

    • Szülő: lehetősége van a gyermekkel részt venni vizsgálatokon és terápiás foglalkozásokon. Kötelessége a gyermek fejlődése érdekében mindent
      megtenni.

    • Gyógypedagógus: értelmezi a SZB szakvéleményét, elvégzi a rehabilitációt, speciális egyéni fejlesztést, javaslatokkal segíti az óvodapedagógus
      munkáját, közreműködik a szülővel való kapcsolattartásban, egyéni fejlesztési tervet készít (BNO kód esetén).

    • Intézményfenntartó: helyben biztosítja az integrált nevelés feltételeit, a szakértői bizottság felé adatokat szolgáltat az integráló
      intézményektől.

    • Óvoda: A sérült kisgyermek részére is biztosítja a harmonikus, elfogadó, az eredményeket értékelő környezetet. A gyermek iránti elvárásokat az
      állapotának súlyosságához, jellegéhez igazítja. Terhelhetőségét biológiai állapotához, személyiségjegyeihez igazítja.

    • Óvodapedagógus:

    • individuális módszereket alkalmaz,

    • szükség esetén egyéni fejlesztési tervet készít (ha nincs BNO kód),

    • foglalkozások során a pedagógiai diagnózisban szereplő javaslatokat beépíti,

    • nevelési helyzetek megoldása során alternatívákat keres,

    • alkalmazkodik az eltérő képességekhez, viselkedésekhez,

    • együttműködik a szakemberekkel, javaslataikat beépíti a pedagógiai folyamatokba.




    A sajátos nevelési igényű gyermekek sérülésspecifikus fejlesztésének elvei, feladatai óvodai nevelés során


    Kiemelt figyelmet igénylő gyermek, tanuló:

    a) különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló:

    aa) sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló,

    ab) beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló,

    ac) kiemelten tehetséges gyermek, tanuló,


    Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló:

    az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján

    a) testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, a megismerő funkciók
    vagy a viselkedés fejlődésének tartós és súlyos rendellenességével küzd,

    b) a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének súlyos rendellenességével küzd.


    Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján
    mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum
    zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzdő gyermek.


    A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében az alábbi szakirányú feladatok kapnak hangsúlyt:


    • Prevenció: Feladat a gyermek állapotromlásának megelőzése, az esetleg kialakuló rendellenességek kiküszöbölése. Arra kell törekedni, hogy a
      másodlagos degeneratív elváltozásokat meggátoljuk. Ennek érdekében az életkornak megfelelő szinten a Sajátos Nevelési Igényű gyermeknek ismernie
      kell a számára káros helyzeteket és tevékenységeket is. A megelőzés nem csupán a testi állapot romlására kell, hogy vonatkozzon, hanem az egész
      személyiségre együttesen. Feladat a másodlagos személyiség- vagy viselkedészavarok kialakulásának megelőzése is.

    • Korrekció: Arra kell törekednünk, hogy mind a testi, mind pedig a személyiségben bekövetkezett károsodásokat a lehető legmagasabb szinten javítsuk,
      befolyásoljuk, kiküszöböljük. Arra kell törekedni, hogy a sérült funkciókat mindig egyidejűleg korrigáljuk, mivel mindegyik hatással van a másik
      területre is. Természetesen a súlypont mindig a legfőbb hiányosság korrekcióján van.

    • Kompenzáció: A sérült, kiesett funkciókat - amelyeket biztosan nem lehet korrigálni - más tevékenységekkel igyekszünk helyettesíteni. Például
      változatos manipuláció; különböző technikai segédeszközök igénybe vétele. Bizonyos esetekben teljes kompenzációt lehet elérni, más esetekben meg
      kell elégednünk a funkció részleges pótlásával.


    A Mary Poppins Óvoda az alábbi sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelését biztosítja:

    • enyhén és középsúlyos fokban értelmi fogyatékos,

    • autizmus spektrum zavarban szenvedő,

    • ill. a fejlődés egyéb pszichés zavarával (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozás zavarral) küzdő gyermek.

    Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek

    Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek fejlesztésében meghatározó és kívánatos a nem fogyatékos óvodás korúakkal történő együttnevelés. A spontán tanulást, a
    társakkal való együttműködést, a kommunikáció fejlődését segítik azok az élmények, tapasztalatok és minták, amelyeket a gyermek a kortárscsoportban megél.
    Az integrált óvodai nevelés keretében szükség szerint gondoskodni kell a folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről.

    Külön óvodai csoport létesítése kizárólag az 5. életévét betöltött – óvodai nevelésre kötelezett – és a komplex – gyógypedagógiai, pedagógiai,
    pszichológiai és orvosi – vizsgálat diagnózisa alapján egyértelműen az enyhén értelmi fogyatékos övezetbe sorolt gyermekek számára abban az esetben lehet
    szakmailag indokolt, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget a gyermek vélhetően csak a speciális nevelés keretében biztosított, intenzív
    gyógypedagógiai fejlesztés mellett éri el.

    A fejlesztés célja:

    A tankötelezettségi kor elérésére a megfelelő iskolakészültség biztosítása, amellyel a tanulmányokat normál általános iskolában, a tanulásban
    akadályozottak tanterve szerint kezdheti meg a gyermek.


    Feladat:

    • a gyermek szükségletei szerint folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről történő gondoskodás,

    • spontán tanulás biztosítása,

    • társakkal való együttműködés kialakítása,

    • kommunikáció fejlesztése,

    • élmények, tapasztalatok biztosítása,

    • érzelmi, értelmi, motoros és szociális képességek fejlesztése.

    • a fejlesztés során a gyermek aktuális igényének megfelelő ismeretek, tevékenységformák, módszerek, szervezeti keretek biztosítása,

    • a téri tájékozódás, a finommotorika, a figyelemkoncentráció, a kommunikáció, a szociális alkalmazkodás fejlesztése.


    Integráló óvodai környezet:

    • A spontán tanulást, a társakkal való együttműködést, a kommunikáció fejlődését segítjük elő azokkal az élményekkel, tapasztalatokkal és minták
      biztosításával, amelyeket a gyermek a kortárskapcsolatok során megél.

    • Adekvát játékhasználat elsajátítása

    • Az integrált óvodai nevelés keretében szükség szerint gondoskodunk a folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről.


    Speciális ellátást végző szakember:

    • gyógypedagógus

    • fejlesztő pedagógus

    • logopédus

    • óvodapedagógus


    A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermek

    A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermekek sérülése általában már az óvodáskort megelőzően, közvetlenül szülés után vagy kora gyermekkorban felismerhető.
    A jól szervezett és hatékony korai fejlesztés jelentősen segítheti az óvodai beilleszkedést és az óvodaérettség elérését.

    Óvodába lépéskor jellemző a bizonytalan nagymozgás, ügyetlen manipuláció, előfordulhatnak sztereotip mozgások. Szobatisztaság kialakulatlan, beszédértés
    gyenge, sok esetben a kommunikáció súlyosan akadályozott. Sérült a figyelem, a motiváció, az emlékezet és a kitartás.

    A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermek fejlesztésében a kis lépések elvét alkalmazva, a gyermekekre jellemző cselekvésbe ágyazott gondolkodást
    figyelembe vevő képességfejlesztés kiemelt jelentőségű.


    A fejlesztés célja:


    a) az alapmozgások, manipuláció kialakítására, fejlesztésére,

    b) a minimális kontaktus, kooperációs készség, valamint a nonverbális és verbális kommunikáció fejlesztésére, a gyermek egyéni szükségleteinek megfelelően
    a szóbeli kommunikációt kiegészítő, illetve helyettesítő módszerek, eszközök alkalmazásával történő fejlesztésére,

    c) a beszédindításra, a beszédmegértés fejlesztésére, az aktív szókincs bővítésére,

    d) a szobatisztaság, az alapvető önkiszolgálási szokások kialakítására,

    e) az adekvát játékhasználat elsajátítására, a kognitív funkciók fejlesztésére.


    Ezek kialakításánál kiemelt szerepe van a rendszerességnek, az utánzásnak, a gesztussal kísért, egyszerű verbális utasításnak, a zenének, a ritmusnak, a
    sok ismétlésnek. A fejlesztés során a csoportos foglalkozásokon törekedni kell a megfelelő motiváció fenntartására, a csoportban az egymáshoz való
    közeledésre, az egymás melletti tevékenykedés fejlesztésére.


    Feladat:

    • a gyermek szükségletei szerint folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről történő gondoskodás,

    • a fejlesztés során a gyermek aktuális igényének megfelelő ismeretek, tevékenységformák, módszerek, szervezeti keretek biztosítása,

    • az alapmozgások, kommunikáció, kognitív funkciók, önkiszolgálás, a szociális alkalmazkodás fejlesztése.




    Integráló óvodai környezet:

    • A spontán tanulást, a társakkal való együttműködést, a kommunikáció fejlődését segítjük elő azokkal az élményekkel, tapasztalatokkal és minták
      biztosításával, amelyeket a gyermek a kortárskapcsolatok során megél.

    • Az önkiszolgálási szokások kialakításához jó mintát nyújtanak a gyermek környezetében nevelkedő kortársak

    • Adekvát játékhasználat elsajátítása

    • Az integrált óvodai nevelés keretében szükség szerint gondoskodunk a folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről, egyéni bánásmódról.


    Speciális ellátást végző szakember:

    • gyógypedagógus

    • fejlesztő pedagógus

    • logopédus

    • óvodapedagógus


    Az autizmus spektrum zavarral küzdő gyermek

    Az autizmus spektrum zavarok meghatározó jellegzetessége a társas viselkedést, a kölcsönösséget igénylő kommunikációt és a rugalmas viselkedésszervezést
    megalapozó kognitív készségek minőségi károsodása, amely jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg. Az állapot hátterében az idegrendszer fejlődési
    zavara áll. Az autizmus spektrum zavarral küzdő gyermekre jellemző a kölcsönösséget igénylő társas helyzetek megértésének és azokban való részvételének
    zavara, a beszéd szintjéhez képest károsodott kölcsönös kommunikáció, a rugalmatlan, sztereotip viselkedés, a viselkedésszervezés és kivitelezés zavara és
    az egyenetlen képességprofil. Autizmus spektrum zavar minden értelmi szinten előfordul, ami azt jelenti, hogy jelen lehet átlagos (vagy átlag feletti)
    intelligencia mellett épp úgy, mint értelmi sérüléssel együtt járva. A fejlődési zavar átlagos, vagy átlag feletti intelligencia esetében is jelentősen
    befolyásolja, áthatja a gyermeki fejlődést, megváltoztatja a megismerés folyamatát és a társas viselkedés fejlődését, ezért sérülés-specifikus fejlesztésre
    minden érintett gyermeknek joga és szüksége van. Autizmusban a beszédfejlődés gyakran megkésik, súlyos esetekben nem alakul ki beszélt nyelv. A központi
    probléma azonban nem a nyelv hiánya, vagy megkésett fejlődése, hanem a funkcionális, kölcsönös kommunikáció sérülése. Az alapvető problémák közé tartozhat
    a nyelvhasználat színvonalától függetlenül, hogy hiányozhat a kommunikáció és a beszéd hasznának, hatalmának megértése, vagyis hiányozhat annak megértése,
    hogy mások érzéseit, gondolatait, tetteit kommunikáció útján befolyásolni lehet.

    A fejlesztés célja:


    Az óvodai fejlesztés fő céljai:

    • az elemi adaptív (alkalmazkodó képesség) viselkedések kialakítása, viselkedésproblémák, viselkedés- és gondolkodási készségek terápiája,

    • a sztereotip, inadekvát (nem megfelelően lemásolt) viselkedések kialakulásának megelőzése, illetve korrekciója.

    • szociális készségek fejlesztése,

    • egyénre szabott, augmentációs, vizuálisan segített kommunikációs eszköztár kialakítása,

    • a korai elemi készségek kialakítása (szobatisztaság, rágás-evés, önkiszolgálás),

    • az autizmusból, és a társuló fogyatékosságokból eredő fejlődési elmaradások lehetséges célirányos kompenzálása.


    Az autizmus spektrum zavarral küzdő kisgyermek lehető legkorábbi diagnózist követő habilitációs terápiája megelőzheti egyes tünetek kialakulását,
    enyhítheti a fejlődés devianciáját. Ennek eredményeként a nembeszélő, vagy megkésett beszédfejlődésű gyermek (ha mentális szintje megengedi) óvodába
    lépéskor már rendelkezhet korlátozott mennyiségű, de célszerűen használt augmentált – vizuálisan segített – kommunikációs eszköztárral. A gyermek a
    szociális interakció csecsemőkori fejlődési szintjének megfelelő egyes képességeket segítséggel használhat, és a kölcsönösséget igénylő társas viselkedési
    helyzetekben, illetve környezetében az egyéni fejlesztéshez szükséges viselkedéselemekkel képességeitől függően rendelkezhet.

    A korai speciális terápia hiányában ezek lesznek az óvodai fejlesztés fő céljai, kiegészítve a viselkedésproblémák, viselkedés- és gondolkodási készségek
    terápiájával, szükség esetén a korai elemi készségek kialakításával (szobatisztaság, rágás-evés, önkiszolgálás) fejlesztésének elemeivel.


    Feladat:

    • a gyermek szükségletei szerint folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről történő gondoskodás,

    • a szociális kapcsolatteremtés elemeinek tanítása (a beszéd vagy ennek hiányában alternatív, vizuális eszközzel történő kommunikáció használatának
      tanítása),

    • a tanítási helyzetben szükséges elemi szociális viselkedés kialakítása,

    • alapvető önkiszolgálási készségek kialakítása: rágás, étkezés, szobatisztaság, öltözés, tisztálkodás,

    • kommunikációs, szociális és kognitív habilitációs terápia az óvodai nevelés elsődleges feladata,

    • a korai kognitív funkciók (elemi logikai műveletek, fogalmak, összefüggések tanítása, szociális kognitív készségek fejlesztése, egyszerű
      aktivitásformák kialakítása strukturált keretek között, általánosítás képességének fejlesztése.

    • az elsajátított képességek önálló használatának tanítása, más összefüggésben való használata

    • a viselkedésproblémák kezelése, megelőzése, alternatív viselkedések kialakítása (kétszemélyes tanítási helyzetben való részvétel viselkedési
      elemeinek kialakítása, csoportba való beillesztés kialakítása, óvodán kívüli környezethez való adaptív viselkedés kialakítása),

    • a fejlesztés során a gyermek aktuális igényének megfelelő ismeretek, tevékenységformák, módszerek, szervezeti keretek biztosítása,

    • speciális eszközök és módszerek használatával, egyéni fejlesztési helyzet biztosítása,

    • az óvodai környezet megfelelő kialakítása, és a speciális módszerekben képzett szakember vagy fejlesztő asszisztens jelenléte.


    Integráló óvodai környezet:

    • A spontán tanulást, a társakkal való együttműködést, a kommunikáció fejlődését segítjük elő azokkal az élményekkel, tapasztalatokkal és minták
      biztosításával, amelyeket a gyermek a kortárskapcsolatok során megél.

    • A protektív óvodai környezet megfelelő kialakítása, és a speciális módszerekben képzett szakember vagy fejlesztő asszisztens jelenléte.


    • Adekvát játékhasználat elsajátítása

    • Az integrált óvodai nevelés keretében szükség szerint gondoskodunk a folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről, egyéni bánásmódról.


    Speciális ellátást végző szakember:

    • gyógypedagógus

    • fejlesztő pedagógus

    • logopédus

    • óvodapedagógus


    A fejlődés egyéb pszichés zavarával (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozás zavarral) küzdő gyermek

    A sajátos nevelési igényű gyerekek e csoportját a különböző súlyosságú és komplexitású – az ismeretelsajátítást, a tanulást, az önirányítás képességeinek
    fejlődését nehezítő – részképesség-zavarok, vagy azok halmozott előfordulása jellemzi. Az érintett gyermekek az átlagnál nehezebben viselik el a várakozás
    és a kivárás okozta feszültségeket, a váratlan zajokat. Aktivációs szintjük erősebben ingadozik, nyugtalanabbak. Fokozottabban igénylik a tevékenységet
    meghatározó állandó kereteket, szabályokat, valamint a pozitív visszajelzést, a sikeres teljesítmények megerősítését, a dicséretet. A kognitív, az
    emocionális-szociális képességek eltérő fejlődése a sikeres beilleszkedést, az iskolába lépésre való felkészülési folyamatot késleltetheti.

    A fejlesztés célja:

    Az óvodai nevelés és fejlesztés során kiemelt cél: a gyermek szakértői bizottsági véleményében foglaltakra alapozva a részképesség-zavarok egyéni
    fejlesztési terv szerinti korrekciója és kompenzálása tudományosan megalapozott szakmai módszerek alkalmazásával. A fejlesztés szakmai teamben, és a szülő
    aktív bevonásával történjen. További feladat megelőzni a teljesítménykudarcokra épülő másodlagos zavarok, inadaptív viselkedés kialakulását, és megalapozni
    az eredményes iskolai előmenetelhez szükséges készültséget.


    Feladat:

    • a gyermek szükségletei szerint folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről történő gondoskodás,

    • a gyermek szakértői bizottsági véleményében foglaltakra alapozva a részképesség-zavarok egyéni fejlesztési terv szerinti korrekciója és
      kompenzálása.

    • a kognitív, az emocionális-szociális képességek fejlesztése,

    • a fejlesztés során a gyermek aktuális igényének megfelelő ismeretek, tevékenységformák, módszerek, szervezeti keretek biztosítása,

    • speciális eszközök és módszerek használatával, egyéni fejlesztési helyzet biztosítása

    • az óvodai környezet megfelelő kialakítása, és a speciális módszerekben képzett szakember vagy fejlesztő asszisztens jelenléte.

    Integráló óvodai környezet:

    • A spontán tanulást, a társakkal való együttműködést, a kommunikáció fejlődését segítjük elő azokkal az élményekkel, tapasztalatokkal és minták
      biztosításával, amelyeket a gyermek a kortárskapcsolatok során megél.

    • Adekvát játékhasználat elsajátítása

    • Az integrált óvodai nevelés keretében szükség szerint gondoskodunk a folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről, egyéni bánásmódról.


    Speciális ellátást végző szakember:

    • gyógypedagógus

    • fejlesztő pedagógus

    • logopédus

    • óvodapedagógus

    Jogok és kötelességek az SNI gyerekek fogadása esetén


    A Sajátos Nevelési Igényű gyerekek jogai:

    • Különleges gondozás keretében, állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai, logopédiai, ellátásban részesüljön attól
      kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították.

    • A korai fejlesztés és gondozás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a fejlesztő felkészítés keretében kell biztosítani.


    A Sajátos Nevelési Igényű gyermek szülőinek joga és kötelessége:


    • A szakértői vélemény eredménye alapján gyermekét a megfelelő nevelési-oktatási intézménybe írassa.

    • Minden szülőnek törvény adta joga a szabad iskolaválasztás. Az iskolaválasztás segítése céljából fontos az iskolákkal való kapcsolattartás.

    • A sajátos nevelési igényű gyermekek számára a megfelelő iskolába való továbblépés sokszor problémás, ezért szükséges az óvoda-szülő-iskola
      kapcsolat minél szorosabb együttműködése. Sokszor nehezebb megtalálni számukra a megfelelő iskolát, ezért az ő esetükben még fontosabb, hogy az
      iskolákkal élő kapcsolatunk legyen, hogy a szülőknek minél pontosabb tájékoztatást tudjunk nyújtani.


    A kiemelten tehetséges gyermek


    Az intézmény fontos feladata a képességek kibontakoztatása, a tehetséges gyermekek felismerése, nyilvántartása, egyéni nyomon követése, a tehetségek
    gondozása és fejlesztése, élve az intézményi és az intézményen kívüli együttműködések lehetőségeivel. A mikro csoportos tevékenységszervezés közben a
    differenciálás gyakorlata kiválóan alkalmazható a kiemelten tehetséges gyermekek nevelésében, melynek fontos színterei, a játék tevékenység, a bábjáték. A
    témák feldolgozására legalkalmasabb a projekt módszer. A tehetséges gyerek már kisgyermekként is hordozza a kiemelkedő képességűekre úgy általában jellemző
    személyiségvonásokat, érzelmi mintázatokat és karakterisztikus viselkedésformákat. A tehetséggondozás során a tehetségígéreteket fejlesztjük a gazdagítás,
    dúsítás, differenciálás eszközrendszerével komplex programok keretében.

    Alapelveink:

    • A tehetség ígéretek erős oldalának fejlesztése

    • A gyermekek tehetségével összefüggő gyenge területének erősítése

    • Kiegyensúlyozott, elfogadó, szeretetteljes óvodai légkör megteremtése

    • Feltöltődés, pihenés, elvonulás lehetőségének biztosítása


    Célunk:

    A tehetségígéretes gyermekek személyiségének optimális alakítása, komplex fejlesztése az óvodai programok keretében.


    Feladataink

    • A tehetséges gyermek felismerése

    • Sokféle tevékenységkínálat biztosításával, a gyermekek érdeklődési körének megismerése

    • Egyéni bánásmód keretében történő célzott fejlesztés, képességfejlesztés

    • A gyermek pozitív én-tudatának kialakítása és erősítése

    • Elfogadó és támogató környezet kialakítása

    • A szülők folyamatos tájékoztatása, megnyerése a közös célok hatékony elérése érdekében

    • A tehetségfejlesztési szakértővel partneri kapcsolat kialakítása


    Szervezési keretek, személyi és tárgyi feltételek, speciális módszerek


    Egyéni fejlesztési terv


    A sajátos nevelési igényű gyerekek fejlődésének dokumentálásához egyéni fejlesztési tervet kell készíteni. Amennyiben a szakértői és rehabilitációs
    bizottság szakvéleménye alapján a diagnózis BNO kóddal szerepel a fejlesztési tervet gyógypedagógus készíti el a mellékletben szereplő TÜ 365. sz.
    Egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció, rehabilitáció egyéni fejlődési lap nyomtatványon. Amennyiben BNO besorolás nem szerepel a diagnózisban
    óvodapedagógus készít egyéni fejlesztési tervet.


    Tartalma:

    • gyermek neve, születési ideje,

    • óvodai felvétel ideje,

    • szakértői bizottság megnevezése, a szakvélemény dátuma, felülvizsgálat ideje,

    • diagnózis, vizsgálati eredmények,

    • fejlesztendő területek,

    • fejlesztési ütemterv havi bontásban,

    • elért eredmények.


    A csoportok szervezése


    Az SNI gyermek felvételéről, ellátásának tényleges biztosítottságáról az óvoda vezetője dönt. Az enyhe értelmi fogyatékos, és pszichés fejlődési zavarral
    küzdő kettő gyermekként, a középsúlyos értelmi fogyatékos, ill. az autizmus spektrum zavarral küzdő három gyermekként vehető számításba.


    Az eredményes integrálás személyi és tárgyi szükségletei:

    • inkluzív, befogadó környezet alkalmazottak, szülők, gyerekek részéről,

    • fogyatékosság típusának megfelelő gyógypedagógus,

    • integráló csoportokban elegendő személyzet,

    • speciális segédeszközök,

    • sérülés specifikus környezet - akadálymentes rámpa, kapaszkodók -,

    • kerületi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézet, mint szakszolgálat közreműködése - utazó gyógypedagógus, tanácsadás.


    Segítő szakemberek


    Az óvoda alkalmazásában áll egy fő gyógypedagógus, aki napi rendszerességgel végez egyéni komplex gyógypedagógiai fejlesztéseket. Egyéni és kiscsoportos
    fejlesztést végez az óvodában és ezzel segíti a csoportokban az integrációt, a sajátos nevelési igényű gyermekek egyéni fejlesztését, a magatartási
    beilleszkedési nehézséggel küzdő gyermekek felzárkóztatását:

    • a fejlesztőpedagógus,

    • a logopédus.


    Tárgyi feltételek

    Ld.:Az eszközlistában felsorolt eszközök.


    Az óvoda speciális módszere – terápiák


    • GMP beszédpercepciós diagmosztika és terápia

    • Sindelar-Zsoldos program

    • Dinamikus szenzoros integrációs terápia(Ayres)

    • Tervezett szenzomotoros tréning (TSMT)

    • Kulcsár-féle mozgásterápia

    • Logopédiai terápia

    • INPP














    XII.A NEVELÉS TERVEZÉSE ÉS IDŐKERETEI

    1. Az óvodai élet megszervezése

    A tevékenységközpontú óvodai nevelés céljának és feladatainak ismeretében a pedagógiai ráhatások rendszerét a gyermekek egyéni adottságaihoz igazodva
    tervezzük meg. Az óvodapedagógus számára alapvetően fontos feladat a teljes nevelési folyamat tudatos átgondolása még akkor is, ha jelentős mértékben
    építünk a spontán gyermeki ötletekre, tapasztalatokra. A tervezésben tudatosan figyelembe vesszük, hogy az egyes gyermekek fejlődési üteme különböző és a
    fejlődés dinamikája egy-egy területen szoros kölcsönhatásban valósul meg.

    A tervezés során mindig a 4-es feladatrendszerből kiindulva tervezzük meg a gyermeki tevékenységeket és ezen keresztül a szükséges fejlesztéseket. A cél és
    a feladatok ismeretében a fejlesztést hosszú távon, éves periódusban gondoljuk át, konkrét formában heti tervet készítünk. Így van lehetőség a gyermekek
    spontán ötleteinek és a tapasztalatainak a begyűjtésére, a nevelőmunkában való felhasználásra. A gyermeket foglalkoztató élmények és tapasztalatok éppen
    olyan részesei a nevelésnek, mint az óvodapedagógus által előzetesen átgondolt és megtervezett feladatok. A gyermeki személyiség fejlesztése, az életre
    való felkészítés feltételezi a gyermek szűkebb és tágabb környezetében megszerzett, átélt élményeinek és tapasztalatainak, ötleteinek, aktuális
    tevékenységeinek beépítését a nevelőmunka egészébe. Ezért a nevelőmunka során külön is biztosítani szükséges a gyermeki tapasztalatok előre nem tervezhető
    tartalmának megjelenítését a tervező és megvalósítható munkában. A gyermekek folyamatos megfigyelése, az óvodások élményeinek meghallgatása a közös
    élmények nyújtása a tervezés előkészítő folyamatához tartozik.

    Az óvoda teljes nyitva tartási idejében, a gyermekkel történő foglalkozások, tevékenységek mindegyikét kizárólag óvodapedagógus irányíthatja. Az óvodai
    nevelés csak a fenntartó által jóváhagyott helyi nevelési program alapján történhet és a gyermek neveléséhez szükséges a teljes óvodai életet magában
    foglaló tevékenységek keretében szervezhető meg.

    Az 1 hetes időszakra szóló tervezés lehetővé teszi olyan nevelési alaphelyzet kialakulását, amiben a gyermek és az óvodapedagógus aktív egymásra hatása
    képes a nevelési, tervezési folyamatot befolyásolni. Alapvetően a tevékenységek megtervezéséből kiindulva a nevelés- tanulás komplex egymásra hatását
    figyelembe véve szükséges tervezni. A tervezésnél nem az ismeretanyag növelésére, hanem a több alkalommal, sokoldalúan, különböző nézőpontokból való
    megközelítésre helyezzük a hangsúlyt. Kevesebbet, de azt alaposabban, többoldalú tapasztalatszerzés és tevékenykedtetés segítségével tervezzük meg. A heti
    ütemterv megírása egyben a napi vázlatot is megadja az óvónő számára, ezért nem szükséges külön vázlatírás. Ennél fontosabb, hogy feljegyzéseket vezessünk
    a gyermekek fejlődési üteméről, hogy konkrét megfigyelések adjanak alapot az egyéni, differenciált fejlesztés megtervezéséhez. A gyermekek ötleteinek,
    javaslatainak feljegyzése, összegyűjtése a tevékenységek sokszínűségének megtervezéséhez nyújt segítséget.


    1. A nevelés időkeretei

    A nevelés céltudatos megtervezése során alakítjuk ki a gyermekek óvodai életrendjét, időbeosztását. A hetirend és a napirend az a szervezeti keret, ami
    biztosítja a gyermek számára a nyugodt, kiegyensúlyozott, kiszámítható óvodai környezet megteremtését. A gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges a
    mozgásos tevékenységek és a pihenés váltakozó biztosítása. A napirend lehetővé teszi a szabad levegőn való hosszú idejű tartózkodást, a szokásrendszer
    kialakítását. A napirenden belül a legtöbb időt a gyermekek legfontosabb tevékenysége, a játék kapja. A szabad levegőn való tartózkodás, a gyermekek
    gondozásával kapcsolatos teendők /étkezés, tisztálkodás, alvás/ ugyancsak beilleszthetők a játéktevékenység egész napos folyamatába. Reggel, különösen
    tavasszal és nyáron a szabad levegőn való tartózkodás természetes része a gyermekek napi életének, a hűvösebb idő beköszöntével is szükséges a szabad
    levegőn való mindennapi tartózkodás, csupán annak időtartamát csökkentjük. A napirenden belül rugalmasan figyelembe vehető az egyes tevékenységek
    időigénye. A napirend változtatható, módosítható. A napirend a gyermekek nyugodt napi életét biztosítja, figyelembe veszi a fejlődés közben bekövetkezett
    változásokat. A gyermekek szokásrendszerének kialakításával biztosítjuk a napirenden belül megvalósuló tevékenységek végzésének zavartalanságát.


    A tevékenységközpontú óvodai nevelés céljának és feladatainak ismeretében a pedagógiai ráhatások rendszerét a gyermekek egyéni adottságaihoz igazodva
    tervezzük meg. Óvodapedagógusaink számára alapvetően fontos feladat a teljes nevelési folyamat tudatos átgondolása még akkor is, ha jelentős mértékben
    építünk a spontán, gyermeki ötletekre, tapasztalatokra. A tervezésben tudatosan számításba vesszük, hogy az egyes gyermekek fejlődési üteme különböző és a
    gyermek fejlődését tekintve is különböző szinteken lehet egyik vagy másik képességét illetően. A fejlődés dinamikája tehát egy-egy gyermek esetében a
    különböző területeken más és más lehet. A tervezés során mindig a 4-es feladatrendszerből kiindulva tervezzük meg a gyermeki tevékenységeket és ezen
    keresztül a szükséges fejlesztéseket. A cél és a feladatok ismeretében a fejlesztést hosszú távon, éves, féléves periódusokban gondoljuk át, ám konkrét
    formában egy vagy két hetes periódusokban tervezünk. Elősegítjük ezzel, hogy lehetőség nyíljon a gyermekek spontán ötleteinek és tapasztalatainak a
    nevelőmunkában való felhasználására. A gyermeket foglalkoztató élmények és tapasztalatok éppen olyan részei a nevelésünknek, mint az óvodapedagógus által
    előzetesen átgondolt és megtervezett feladatok. A gyermeki személyiség fejlesztése, az életre való felkészítés - véleményünk szerint - szükségessé teszi a
    gyermek szűkebb és tágabb környezetében megszerzett, átélt élményeinek és tapasztalatainak, ötleteinek, aktuális tevékenységeinek beépítését a nevelőmunka
    egészébe.

    A gyermekek folyamatos megfigyelése, az óvodások élményeinek meghallgatása és közös élmények nyújtása a tervezés előkészítő folyamatához tartozik. A rövid
    időszakot átfogó tervezés ugyanakkor lehetővé teszi olyan nevelési alaphelyzet kialakulását, amiben a gyermek és az óvodapedagógus aktív egymásrahatása
    képes a nevelési, tervezési folyamatot befolyásolni. Tervezésünk alapvetően a tevékenységek megtervezéséből indul ki, a neveléstanulás komplex egymásra
    hatását figyelembe véve. A tervezésnél nem az ismeretanyag növelésére, hanem a több alkalommal, sokoldalúan, különböző nézőpontokból való megközelítésre
    helyezzük a hangsúlyt.


    1. A fejlesztés módszere

    A fejlesztés módszere az egyénre szabott differenciált fejlesztés a csoport keretein belül.

    Óvodánkban az óvodapedagógus dönti el, hogy adott esetben kötetlen kezdeményezés vagy kötött foglalkozás keretein belül kívánja elképzeléseit
    megvalósítani. A fejlesztést, a tevékenység formáját nem a gyermekek életkora, hanem fejlettségi szintje határozza meg. A gyermekek önállóan, spontán
    szerzett tapasztalatai kiindulópontot jelentenek az óvodapedagógus számára a tudatos, irányított tapasztalás megszervezéséhez.

    Arra törekszünk, hogy a gyermek cselekvés közben, cselekvések sorozatában való aktív közreműködéssel érzékeljen, tapasztaljon, tanuljon, valódi, a
    környezetben meglévő problémával foglalkozzon.

    Feladatai közé tartozik a kiemelkedő képességekkel rendelkező gyermekek felismerése és fejlesztése is. A fejlesztés legfőbb célja abban nyilvánul meg, hogy
    a gyermeket aktivitásra, a problémák meglátására és kifejtésére bátorítjuk és képessé tesszük azok megoldására. Növendékeinket kreatív problémamegoldásra
    ösztönözzük, melynek kialakulásához elegendő időt, teret és tevékenységet biztosítunk.


    1. A fejlesztés kerete

    - A teljes nevelési folyamat, amely vegyes, részben osztott vagy osztott csoportokon belül a gyermeki tevékenységre, önállóságra, döntési helyzetekre és
    sokoldalú tapasztalatszerzésre épül.

    - A nevelési folyamatba szervesen illeszkedő tanulási folyamat, melynek részei:

    - önálló és irányított tapasztalatszerzés

    - komplex foglalkozások rendszere, kötetlen és kötött kezdeményezések és foglalkozások


    1. A nevelés időkeretei

    A nevelés céltudatos megtervezése során alakítjuk ki a gyermekek óvodai életrendjét, időbeosztását. A hetirend és a napirend az a szervezeti keret, ami
    biztosítja a gyermek számára a nyugodt, kiegyensúlyozott, kiszámítható óvodai környezet megteremtését. A gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges a
    mozgásos tevékenységek és a pihenés váltakozó biztosítása. A napirend lehetővé teszi a szabad levegőn való hosszú idejű tartózkodást, a szokásrendszer
    kialakítását, a gyermeki tevékenységek szabad kibontakozását. A napirenden belül a legtöbb időt a gyermekek legfontosabb tevékenysége, a játék kapja. A
    szabad levegőn való tartózkodást, a gyermekek gondozásával kapcsolatos teendőket (étkezés, tisztálkodás, alvás) a játéktevékenység egész napos folyamatába
    illesztjük.

    A napirend biztonságot, támpontot ad és állandóságot jelent a gyermek számára. Alakításánal szükségszerűen rugalmasan vesszük figyelembe az egyes
    tevékenységek időigényét, az évszakok váltakozását, a gyermeki tevékenységek fejlődését. Napirendünkkel a gyermekek nyugodt napi életét, tevékenységük
    zavartalanságát biztosítjuk.

    A napirend általános időkeretei:


    5.1. A napirend általános időkeretei

    Az óvoda nyitva-tartása 7.30-17.30 óráig

    Játék és szabadidős tevékenység 6 és fél óra

    Étkezés, pihenés 3,5 óra.

    Öltözködés, tisztálkodási tevékenység kb. 1 óra korcsoporttól függően

    Komplex foglalkozások naponta 35 perc – középső és nagycsoportos korú gyermekek számára

    Mindennapi testnevelés 10 – 15 - 20 perc kis – középső – nagycsoportos korú gyermekek számára

    A napirendben az egyes tevékenységekre fordítható idő rugalmasan változtatható a körülmények, az évszakok, a váratlan események hatására.


    Napirendünk




    Idő

    Tevékenység

    6-10.30

    Párhuzamos tevékenységek: szabad játék, szabadon választott tevékenység, tízórai, óvónő által kezdeményezett vagy kötött komplex
    tevékenység, mindennapos testnevelés

    Kötelező testnevelés heti 1 alkalommal

    10.30-11.30

    udvari játék, levegőzés

    11.30-12.30

    öltözködés, mosdóhasználat, ebéd

    12.30-13.00

    előkészület a pihenéshez

    13.00-15.00

    pihenés, egyéni szükséglethez való ébredés

    15.00-17.00

    párhuzamos tevékenységek: átöltözés, mosdóhasználat, uzsonna, szabad játék, szabadon választott tevékenység, óvónő által kezdeményezett
    tevékenység


    A napirendben az egyes tevékenységekre fordítható idő rugalmasan változtatható a körülmények, az évszakok, a váratlan események stb. hatására.


    5.2. Hetirend

    Az óvodai tevékenységeket úgy szervezzük, hogy a szülők igényei szerint eleget tudjunk tenni az óvodai neveléssel, a gyermek napközbeni ellátásával
    összefüggő feladatainknak. A hetirend nem napokhoz kötött tevékenységet jelent, hanem egy-egy témakör köré csoportosított ismeretek, tapasztalatok,
    élmények feldolgozását segítő tevékenységek rendszerét. A napirend, hetirend kialakítása a helyi adottságok, igények, lehetőségek, hagyományok
    figyelembevételével, a helyzethez rugalmasan alkalmazkodva történik. A pedagógiai programunk szemléletéből adódóan elsődlegesnek tartjuk a gyermek játékát,
    ezért a legtöbb időt a napirendben erre a tevékenységre fordítjuk. Mivel az óvodai élet szervezésében a gondozásnak is kiemelt szerepe van, az
    óvodapedagógus a gondozás folyamatában is nevel, építi kapcsolatait a gyermekekkel, egyúttal segíti önállóságuk fejlődését, együttműködve a gondozást végző
    dajkával, ezért a napirend kialakításánál ezt az időigényt is figyelembe vesszük.

    A hetirend a napirendhez hasonlóan a folyamatosságot, a rendszerességet, a nyugalmat segíti elő az óvodánkban. Különösen a beszoktatás idején figyelünk
    arra, hogy minél lazább, rugalmasabb és alkalmazkodóbb hetirendet állítsunk össze növendékeink számára. Az iskolai életmódra való felkészítés időszakában a
    hetirend és a napirend pontosabb betartását helyezzük előtérbe. A hetirend összeállításánál különösen ügyelünk arra, hogy jusson elegendő idő a gyermeki
    tevékenységek, kezdeményezések, ötletek és javaslatok meghallgatására, kipróbálására vagy közös megvitatására.


    A hetirend általános tartalma és maximális időkeretei


    Naponta 20-30 perc Naponta 30-35 perc


    H Mindennapi testnevelés

    Mese-vers

    K Mindennapi testnevelés Matematika

    Mese-vers

    Sz Mindennapi testnevelés Művészeti tevékenységek Mese-vers

    Cs Mindennapi testnevelés Természet-társadalom-ember Mese-vers

    P Mindennapi testnevelés Művészeti tevékenységek

    Mese-vers


    A hetirend alakítása az óvodapedagógus feladata, melynek megfelelően rugalmasan alakítja azt a csoport mindenkori életéhez. A csoport és a gyermekek
    igényeinek, képességeinek figyelembevételével nemcsak a komplex foglalkozások helyei, de az időkeretek is megváltoztathatók.

    1. Az óvodapedagógus feladatai a nevelőmunka dokumentálásával kapcsolatban

    • Heti, kétheti, havi nevelési-tanulási tervkészítés

    • Hetirend és napirend összeállítása

    • A gyermek fejlődésének megfigyelését szolgáló feljegyzések vezetése

    • A nevelőmunka folyamatos értékelése


    XIII. KAPCSOLATOK, EGYÜTTMŰKÖDÉSEK

    1. Családdal

    A család és az óvoda jó kapcsolatának kialakítása során az első lépés, hogy óvodánk elfogadja a családok anyagi lehetőségeinek, kulturáltságának, emberi
    kapcsolatainak, nevelési elképzeléseinek különbözőségeit. Egy óvoda csakis akkor működhet eredményesen, ha megismeri partnerei igényeit, elégedettségét, és
    elégedetlenségét.

    A partnerközpontú óvodai nevelés egyik alapvető feltétele, hogy a gyermekkel, a szülőkkel, mint közvetlen partnerekkel megfelelő kapcsolat alakuljon ki.

    Jó szándékkal kell megkeresnünk a családok életében azt a pontot, amelyen keresztül a gyermek mélyebb megismeréséhez, megértéséhez vezet az út, ugyanakkor
    a gyermeken keresztül pozitív hatást lehet gyakorolni a szülőkre.

    Arra törekszünk, hogy az óvoda és a család együttműködése egyenrangú nevelőtársi viszonyban működjön, amelynek alapja, a kölcsönös bizalom és
    segítségnyújtás. Fontosnak tartjuk, hogy az minden gyermek, de legfőképpen az SNI gyerekek szüleivel, családjával megvalósuljon, hogy a családok
    együttműködjenek az óvoda szakembereivel a gyerekek maximális fejlődésének biztosítása érdekében.

    Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését. Kiemelt feladatunknak tekintjük a családdal való szoros
    együttműködést. Minél több tevékenységbe próbáljuk bevonni a szülőket, lehetőséget biztosítva arra, hogy ők is aktív részesei lehessenek az óvoda életének.
    Úgy gondoljuk ennek nagyon szívesen eleget is tesznek a szülők.


    1.1. Óvodánk és a család kapcsolatának elvei

    • A gyermek személyiségének fejlesztéséhez kitűzött alapelvek, célok, feladatok egységes értelmezése és megvalósítása.

    • Kölcsönös bizalom és segítségnyújtás, a gyermekre gyakorolt hatás erősítésére.

    • Az óvodánkban és a családokban folyó nevelési sajátosságok kölcsönös megismerése.

    • A szülők és dolgozóink egymás iránti bizalmának, tiszteletének erősítése.

    • Közös célok megvalósítása az együttműködés szabályainak betartásával.

    • Óvodánk a gyermek és a program érdekében kezdeményező és elfogadó, amely az egyenrangú kapcsolat alapja.


    Az együttműködést egy folyamatnak tekintjük, amelyet nem csak időszakos cselekvések sorozatának kell értelmezni. Pontosan kell tudni, hogy mit várunk el
    egymástól, amelynek alapja a rendszeres vélemény feltárás, ami a minőségbiztosítás megvalósításának is egyik fontos alappillére.




    Kapcsolatfelvételünk a leendő szülővel

    • Szülő fogadása

    • Óvodánk bemutatása

    • Helyi nevelési rendszerünk fő vonalának megismertetése

    • Az óvodánkat bemutató helyi nevelési program rövid kivonatának (küldetésnyilatkozat) átadása

    1. Kapcsolattartás lehetséges módjai az óvodánkban




    Formális

    Informális

    Családlátogatás

    Napi beszélgetések

    Értekezletek

    Falitáblán közérdekű hírek

    Nyílt napok


    SZMK

    Esetmegbeszélő találkozások szakemberek bevonásával (pszichológus, orvos, gyógypedagógus stb.)

    „Véleményláda”


    Kérdőívek


    Közös ünneplések


    Munkadélutánok


    Sportdélutánok, egészségnapok


    Szabadidős programok



    1. Az együttműködés lehetséges tartalmi formái





    Kapcsolattartási lehetőség

    Cél

    Munkaforma

    Beiratkozás

    Anamnézis felvétele

    Ismerkedés az óvodával

    Egyéni beszélgetés

    Családlátogatás

    A gyermek életkörülményeinek megismerése

    Óvodánk programjával való megismerkedés

    Játék a gyermekkel, egyéni beszélgetés

    Óvodakezdés

    Ismerkedés az óvodai élettel

    Szülő- gyermek kapcsolat megismerése

    Bizalom kiépítése az óvodai nevelés iránt

    Közös játék, közös tevékenység szülővel, gyermekkel

    Szülői értekezlet

    Óvodánk életével kapcsolatos információk megbeszélése, közlése

    Jellemző problémára, kérdés megválaszolására szakember meghívása

    Egy- egy csoport életének, fejlődésének megbeszélése

    Egy-egy csoportban készült videó felvétel megtekintése

    Egy probléma köré csoportosult szülők fóruma (esetleg szakember meghívásával)

    Értekezlet

    Előadás

    Csoportos értekezlet

    Helyzet - megbeszélés

    Mikrocsoportos esettanulmányozás

    Nyílt napok

    1-2 nap esetén betekintés az óvoda mindennapjaiba

    1-2 hét esetén megismerkedés a nevelési program folyamatával

    Megfigyelési szempontok szerkesztésével a szülő – óvónő partner kapcsolat mélyítése

    Megfigyelés

    Közös megbeszélés

    Egyéni problémák egyéni megbeszélése

    SZMK

    Szülői feladatok koordinálása

    Szülői kezdeményezések megvalósítása

    Szülők érdekképviselete

    Értekezlet, megbeszélés

    Családi sportrendezvények (gyermeknap)

    A családok egészséges életmódra nevelése

    Az óvoda közösségi szellemének ápolása

    Közös élménnyel az óvodai kötődés erősítése

    Óvodán belül csoportok közötti vetélkedés, intézményeken belül óvodák közötti vetélkedés

    Munkadélután

    Egy- egy elkészített játékeszköz fejlesztő hatásának megismertetése

    Kellemes hangulatú beszélgetések kezdeményezése

    Szülők megismerése

    Közös munka tevékenység,

    beszélgetés

    Mikulásvárás

    Az ünnep közös szervezésével, lebonyolításával óvoda- család kapcsolat mélyítése

    Szervezés

    Közös ünneplés

    Családi kirándulás

    Egészséges életmódra nevelés

    Szabadidő hasznos eltöltésére ösztönzés

    Közös beszélgetések kezdeményezése

    Közös élménnyel óvodai kötődés erősítése

    Kirándulások, túrák

    Alapítványi bál

    Óvoda támogatási lehetőségének biztosítása

    Pozitív kötődés erősítése az óvoda iránt

    Bálszervezés

    Anyák napja

    Meghitt közös együttlét

    Közös játékélmény

    Családi kapcsolatok mélyítése

    Közös együttlét

    Teadélután

    A szülők kérdéseire, problémáira próbálunk tanácsot adni. A szülő is kezdeményezheti, de évente 1 alkalommal mi is ajánlunk kérdéskört
    és időpontot

    Kötetlen beszélgetés


    A gyermeknevelés elsősorban a család feladata. Az óvoda ezt a tevékenységet segíti. A gyermek a beiratkozás alkalmával találkozik először az óvodával, az
    itt dolgozókkal, az ide járó óvodásokkal. Fontosnak tartjuk, meghatározó élményeknek az első benyomást, ezért kedves, barátságos helyen fogadjuk a
    gyerekeket és a szülőket. Óvodakezdés előtt minden új gyermeket meglátogatunk otthonában. Nyílt napon megismerhetik a szülők, hogyan teljesít, viselkedik a
    közösségben. Egy-egy ünnepség során vendégként is meghívjuk a szülőket. Szülői értekezleten az óvónő ismerteti a gyerekek fejlődését, a gondokat. SZMK
    bálon, kirándulásokon való szülői részvétel. Aktuális tájékoztatás a faliújságon történik.


    1.4. A család szerepe az óvodai életben

    A szülőknek jogaik és kötelezettségeik vannak gyermekük gondozásában, nevelésében, fejlesztésében, iskolára alkalmassá tételében. Az óvoda szerepet vállal
    a családi nevelés erősítésében.


    Feladatok

    Elsődleges feladatunk a személyes kapcsolat kialakítása a szülőkkel. Az óvodapedagógusok szakszerűen segítik a szülőket a gyermeknevelésben, ezzel
    elősegítik a gyermekük iránti felelősségérzet növekedését. Az óvodai nevelésben megteremtjük a feltételeit a családok szocializációs különbségeiből adódó
    hátrányok kompenzálásának.


    1.5. Az óvoda szerepe a családi életben

    Elvek

    A gyermek nevelése a család joga és kötelessége az óvoda kiegészítő, segítő szerepet tölt be.

    Átmenetnek tekintjük az óvodai nevelést a családi és az iskolai nevelés között. A család és az óvoda kapcsolata a pedagógiai hatások forrása. Alapvető
    feltétel a kölcsönös tisztelet és bizalom. A nevelőközösség alapelvnek tekinti a gyermek szeretetét, tiszteletét, elfogadását, fejleszthetőségét,
    másságának értékként való kezelését. Az óvodai szocializáció folyamat jellegű ezért a feladatokat elosztva, egymásra építve, tartalmukat fokozatosan
    bővítve kell megtervezni.


    Feladatok

    Az óvoda kezdeményezi, majd tudatosan tervezi a közös nevelés érdekében, a bizalomra épülő kapcsolattartást a szülőkkel. A hagyományos kapcsolattartási
    formák felajánlása mellett törekedni kell új, a szülői igényekhez igazodó lehetőségek keresésére. Folyamatosan mérjük a kapcsolattartás formáira,
    tartalmára vonatkozó szülői elégedettséget. Az eredményeket a kapcsolattartási formák kiszélesítésében és mélyítésében felhasználjuk. Amennyiben a család
    nem képes betölteni a társadalmi normák által meghatározott funkcióját, abban az esetben az óvoda feladata a családgondozás által a meglévő funkciók
    megtámogatása, további szakmai támaszrendszer kiépítése (segítők bevonása). Az óvodai szocializációs folyamat tervezésénél a bemeneti szinthez képest
    differenciáltan, a fokozatosság elvére támaszkodva határozzuk meg feladatainkat. Tervezőmunkánkban a specifikus célok, feladatok, módszerek, eszközök,
    ellenőrzések, értékelések megfogalmazása, harmonizálása szükséges.


    1.6. Az óvodapedagógusok, mint a nevelés partnerei

    Elvek:

    Az óvodapedagógus megértő, türelmes, érzelmileg elfogadó partneri szerepet tölt be az együttnevelésben.

    Az óvoda minden dolgozójával szemben egységes követelmény és elvárás, hogy előítéletektől mentesen közeledjen a családokhoz. Nem avatkozunk bele a család
    érzelmi életének pillanatnyi zavaraiba. Rugalmasan, az értékeinkhez, a vállalt küldetésünkhöz igazítva kezeljük a szülők elvárásait.


    Feladatok:

    Tudjuk, hogy a szülőhöz a gyermekén keresztül vezet az út. A tudomásunkra hozott, vagy jutott információkat bizalmasan kezeljük.

    Rendszeresen tájékoztatjuk a szülőket nevelési elképzeléseinkről, eredményeinkről.

    A gyerekeket érintő fontos kérdésekben kikérjük a szülők véleményét és bevonjuk őket a döntéshozatalba.


    1.7. A szülők, mint a nevelés partnerei

    Elvek

    Az óvoda családias lehet, de nem válhat a gyermek családjává.

    A gyermekek érdekében az együttnevelés megvalósulásának céljából fontos a partneri viszony kiépítése.


    Feladatok:

    Az óvodapedagógus ismerje meg a családok eltérő nevelési szokásait. Az óvoda törekedjen az eltérő nevelési igények közelítésére. Pozitív attitűddel,
    befogadjuk, elfogadjuk, megértjük a szülőket. Csak ebből a pozícióból lehet az együttműködést elindítani a hiányosságok korrigálása érdekében.


    1. Együttműködés az iskolával

    Az iskolával jó a munkakapcsolatunk. Az óvoda-iskola kapcsolatának erősítése érdekében a leendő első osztályos tanító már tavasszal átjön az óvodába egy
    hétig hospitálni. ( Az óvoda-iskola átmenet programja az éves munkaterv része.) Már ekkor megismerkedik a gyerekekkel, tájékozódik fejlettségükről,
    ismeretanyagukról, magatartásukról. Év végén ellátogatunk az első, második osztályba, megnézünk néhány tanítási órát. Év elején az óvodai
    fejlesztőpedagógusunk felméri, kiszűri azokat a gyerekeket, akik külön foglalkoztatásra, fejlesztésre szorulnak. A mindenkor aktuális elsős tanító,
    meghívja a volt nagycsoportos óvónőket az első nyílt napjukra. Az iskola igazgatójával telefonon, illetve személyesen beszéljük meg a problémáinkat.

    1. Egészségüggyel

    A törvényi változások miatt a gyermekek szűrését már nem az óvodában végzi a védőnő illetve a gyermekorvos, hanem a szülőnek kell a rendelőbe vinnie
    gyermekét vizsgálat céljából. A védőnő együttműködik az óvodával, szükség szerint ellátogat hozzánk, illetve családlátogatásokra is együtt megyünk, ha a
    gyermek érdeke úgy kívánja.


    XIV. HÁTRÁNYOS HELYZET


    Programunkban a hátrányos helyzet „valamitől való megfosztottságot” jelent. Véleményünk szerint a hátrányos és a leszakadó helyzet ugyanazon folyamat kezdő
    és befejező stádiuma.

    A hátrányos helyzet könnyen vezethet iskolai kudarchoz, ami pedig a mai viszonyaink között is szinte biztos leszakadáshoz, perifériára szoruláshoz
    vezethet. A hátrányos helyzetnek számos típusa van, és valamennyiből súlyos kulturális hátrány, esetenként diszkrimináció is következhet. A hátrányos
    helyzet a személyiség bizonyos rétegeit érinti.

    A veszélyeztetettség az egész személyiség fejlődését gátolja, és a társadalmi beilleszkedési zavart előlegezi meg. Deviáns viselkedéssel, életvezetési
    problémákkal, morális defektusokkal, önértékelési zavarokkal jár. A személyiség mentális normalitását rombolja. A gátló tényezők fel nem számolása
    megfordíthatatlan törést jelent a személyiség további fejlődésében.

    A hátrányos és a veszélyeztetett helyzet kapcsolódása:

    • a hátrányos helyzetben a szociális tartalom a hangsúlyos.

    • a veszélyeztetett helyzetben a pszichés tartalom a súlyosabb.

    • nem törvényszerű, hogy a hátrányos helyzet veszélyeztetettségig fajuljon.

    • a veszélyeztetettség minden esetben magában foglalja a hátrányos helyzetet.

    A hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyerekek esetében szorgalmazzuk, hogy rendszeresen járjanak óvodába, így napi étkezésük, gondozásuk biztosítottá
    válik.

    Kiemelten nagy gondot fordítunk egyéni fejlesztésükre, ezzel segítve óvodai beilleszkedésüket, szociális fejlődésüket.

    A hátrányos szociokulturális környezetben élő gyermekek számára a környezeti ingerek, hatások nem megfelelőek a kiegyensúlyozott, harmonikus
    személyiségfejlődéshez, ezért ezek gyakran eredményeznek a normáktól eltérő viselkedést. Ezeknek a kisgyerekeknek az esetét még súlyosbíthatja, ha
    genetikai hátrányaikkal is meg kell küzdeniük. Az óvodai nevelőmunkánk során, a gyerekek szociokulturális körülményeinek feltérképezésekor körvonalazódik,
    hogy kik azok a gyerekek, akiknek családi háttere nem mindig képes biztosítani a gyermek fejlődéséhez szükséges feltételeket. Ezeknek a tényezőknek a
    tisztázásában nagyfokú tapintatot tanúsítanak óvodapedagógusaink.


    A szociális hátrányok lehetséges okai:

    • alkoholizmus a családban

    • a szülők életvezetési problémái

    • a nagycsaládosok gondjai

    • a csonka családok

    • az éppen felbomló családok

    • érzelmi szegénység

    • hiányos törődés

    • krónikus betegség (akár a gyermeknél, akár a szülőnél)

    • igénytelenség a család részéről

    • a túl erős ingerkörnyezet is súlyossá válhat az ember, a kisgyerek számára, akár maradandó károsodásokat is okozhat


    A hátrányos helyzet megjelölést nemcsak a szegénységre, hanem például a gyermekeknek a „szülői szeretettől való megfosztottságára” is használjuk.


    XV. GYERMEKVÉDELEM


    Célunk a prevenció, a hátrányos helyzet csökkentése, a veszélyeztetettség kialakulásának megelőzése, segítségnyújtás. Együttműködés azokkal a szervekkel és
    szervezetekkel, amelyek szakszerű támogatást tudnak nyújtani nevelőmunkánkhoz.

    Gyermek-,és ifjúságvédelmi tevékenységünk az óvoda valamennyi pedagógusára vonatkozóan az alábbiakat foglalja magába:


    • általános prevenciós, mentálhigiénés tevékenység

    • a családdal való együttműködés, tanácsadás

    • gyermekek óvodán kívüli életének, szabadidős tevékenységének figyelemmel kísérése

    • képességfejlesztés és tehetséggondozás,

    • egészség- és balesetvédelem


    A gyermek mindenekfelett álló érdekének figyelembevétele az óvoda valamennyi dolgozójának kiemelt feladata. A speciális gyermekvédelemben hangsúlyozni
    kívánjuk a preventív gyermekvédelem fontosságát. A szociokulturális ártalomforrások társadalmi szintű növekedésével egyenes arányba nő a hátrányos és
    halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek száma. Sokat segíthetünk a szülői nevelési stílusból adódó károsító hatások /kényeztetés, túlzott szigor/
    kiszűrésével. Elsődleges célunk a meggyőzés, a gyermek érdekeinek figyelembevételével.


    Bármilyen oknál fogva hátrányos helyzetben lévő, illetve veszélyeztetett gyermekre irányuló teendőink felölelik:


    • a hátrányos és veszélyeztetett gyermekek felmérését, nyilvántartását,

    • felzárkóztató programokat, az indulási hátrányok kompenzálását,

    • tehetséggondozó foglalkozásokat,

    • differenciált képességfejlesztést,

    • szülőkkel való együttműködést; személyes, egyéni tanácsadást,

    • egészségvédő és mentálhigiénés programok szervezését,

    • tájékoztatást a családsegítő és a gyermekjóléti szolgálatokról,

    • egészségügyi szűrővizsgálatot,

    • integrációs- és képesség kibontakoztató programot.


    Kiemelt szerepe van a csoportvezetőknek a családokkal való szoros kapcsolattartásban.

    A szülővel, főleg az édesanyával a beíratás napján találkozunk. Itt már az első alkalommal képet kapunk a családok szociális helyzetéről.


    Óvodapedagógusaink a családlátogatásokon ismerkednek meg az óvodába készülő gyermekekkel és életkörülményeikkel. Ősszel a csoportvezető óvónők felmérik a
    csoportjukba járó gyermekek szociális helyzetét.

    Tanácsokkal látják el a hozzájuk fordulókat.

    Munkadélutánokon oldottabb légkörben még közelebbi kapcsolatba kerülnek az óvónők a szülőkkel.


    A cél elérése érdekében a következők a feladataink

    • A gyermeki- szülői jogok megismertetése és érvényesítése az óvodában.

    • Biztonságos, egészséges óvodai környezet megteremtése.

    • Együttműködés a gyermekvédelemben partner társszervekkel.

    • Óvodán belüli szociális szolgáltatások megszervezése.

    • A családot, gyermeket megillető kedvezményekhez való hozzájutás elősegítése.

    A gyermek-, és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok, tevékenységek ellátására, koordinálására óvodai gyermekvédelmi felelőst alkalmazunk.


    Feladata


    • tájékoztatás a szociális ellátások elérhetőségéről

    • tájékoztatás a segítő szolgáltatások lehetőségeiről

    • pszichológiai tanácsadásra való irányítás

    • a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek kiszűrése:


    A kritériumok alapján számba veszi az ezen körbe tartozó gyermekeket az aktuális tanév kezdetén az óvodai csoportokban, illetve intézményi szinten.

    Tájékoztatja az októberi munkaértekezleten a nevelőtestületet a hátrányos- és halmozottan hátrányos helyzetű, valamint veszélyeztetett gyermekek számáról,
    csoportjairól.

    A nevelőtestülettel közösen meghatározzák a gyermekvédelmi feladatokat a nevelési évre vonatkozóan:

    Mentálhigiénés tevékenységek, egészségvédő programok, családlátogatások, közreműködési formák a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzésében és
    megszüntetésében, együttműködés a Gyermekjóléti Szolgálattal, illetve a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó, feladatot ellátó más személyekkel,
    intézményekkel, hatóságokkal, ha valamelyik családban a gyermek megfelelő fejlődésének feltételei nincsenek biztosítva, ha a bántalmazás vélelme felmerül.


    Kapcsolattartás egyéb szervekkel

    A hátrányos helyzetű gyermekek megsegítése, preventív feladatok ellátása, a veszélyeztetettség kialakulásának megelőzése érdekében az intézményvezetés, a
    gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, valamint a csoportvezetők kapcsolatot tartanak a védőnői szolgálattal, a gyermekjóléti- és családsegítő szolgálattal,
    és a fenntartó önkormányzattal.


    XVI. AZ ÓVODAI NEVELÉS ESÉLYEGYENLŐSÉGI ELVEI


    Minden óvodás korú gyermeknek törvényben biztosított joga, hogy a számára megfelelő óvodai ellátásban részesüljön.

    Már 3 éves korban szükség van arra, hogy a gyermekek megismerjék és gyakorolják a társas együttélés, az önérvényesítés szabályait: az együttérzést, egymás
    segítését, az egymásra figyelést, az egymáshoz való alkalmazkodást.

    A gyermekek érdeklődése igen különböző, tehát feladataikat eltérően közelítik meg, kommunikációs módjuk is eltérő, sőt különböző mértékben fogadják el a
    társadalmilag elfogadott szokásokat és viselkedési normákat.

    Az eredményes és elfogadott kapcsolatkialakítás, a megtartás és a fenntartás képességének fejlesztése az óvodapedagógus modellhatása és a szoktatás révén
    alakul ki.


    Ennek érvényesítéséhez az óvodának a következő elvek szerint kell biztosítani a feltételeket


    • folyamatos, egyénhez igazodó fejlesztés,

    • a gyermekek tanulási nehézségeinek feltárása, problémái megoldásának segítése az óvodai nevelés egész folyamatában és valamennyi területén;

    • a tanulási esélyegyenlőség eredményes segítésének egyik alapvető feltétele a gyermekek személyiségének megismerése, az ahhoz illeszkedő pedagógiai
      módszerek alkalmazása,

    • a gyermekek önmagukhoz és másokhoz viszonyított kiemelkedő teljesítményeinek, tehetségjegyeinek feltárása, fejlesztése foglalkozásokon és e
      tevékenység támogatása a szabadidőben is,

    • adaptív tanulási eljárások alkalmazása,

    • egységes, differenciált és egyénre szabott követelmények, ellenőrzési-értékelési eljárások alkalmazása.


    Fontos tehát, hogy


    • soha ne legyenek előítéleteink a gyermekekkel szemben;

    • alkalmazzuk a pozitív megerősítés módszerét;

    • segítsük a helyes viselkedési normák kialakítását;

    • beszéljük meg a fejlesztés stratégiáját a munkatársainkkal és a szülőkkel;

    • komplex módon, tehát nem egymástól függetlenül, hanem egymást erősítve fejlesztjük a gyermekek személyiségét, egyéni képességeit.


    Alapelveink


    • személyiségjogok tiszteletben tartása

    • személyiség egészének erősítése

    • elfogadó attitűd kialakítása, másság elfogadtatása

    • érzelmi biztonság megteremtése

    • szorongás csökkentése


    Az indulási hátrányok csökkentése és az esélyegyenlőség biztosítása érdekében a tudás megszerzését és alkalmazását szolgáló pedagógiai eljárások mellett
    szükséges a tanulási nehézségek gyors felismerése és preventív kezelése.

    A legfontosabb feladat ezután a rendszeres szintfelmérés, a fejlesztő felzárkóztatás: differenciáltan, egyénre tervezetten, nemcsak az ismeretekre, hanem a
    részképesség-zavarokra is odafigyelve, fejlesztőpedagógus, logopédus, gyógypedagógus és a szakszolgálatok igénybevételével.

    A nevelési folyamatot úgy szervezzük, hogy a pozitívumokra támaszkodjon. Ehhez a jogszabályi minimumnál jóval gazdagabb környezeti-tárgyi feltételrendszert
    teremtünk, hogy az alapkészségek területén mutatkozó hiányosságok ne jelentsenek akadályt az új tartalom elsajátításához.

    A tanulási kudarcnak kitett gyermekek felzárkóztatásának alapja a tanulási zavarok pontos azonosítása, az okok feltárása és a megfelelő fejlesztési
    módszerek megtalálása. Ehhez speciális ismeretekkel rendelkező, fejlesztő pedagógushoz és gyógypedagógushoz irányítjuk a szülőt gyermekével.

    A gyermekek fejlesztéséhez egyéni fejlesztő foglalkozást biztosítunk és egyéni fejlesztési tervet készítünk.

    A prevenció nem csak pedagógiai feladat, ezért a szülőkkel szoros kapcsolatot tartunk, rendszeresen családlátogatást végzünk.

    A korrekció az óvodai nevelés feladata is. Tennivalóink: a tünetek tanulmányozása, ok-keresés, elemzés és tervkészítés a magatartási probléma leküzdésére.
    A korrekció sikerének legfőbb biztosítéka a szeretet, a megértés, a bizalom a gyermek iránt, a lelkiismeret, valamint a pedagógiai és pszichológiai
    tudásunk. Ha eredmény ezek ellenére nem mutatkozik, külső segítségért folyamodunk, és folyamatos önképzéssel törekszünk a probléma pontos azonosításának és
    hatékony ellensúlyozásának megvalósítására.

    Kiemelten kezeljük a problémakört az általános iskolába kerülést közvetlen megelőzve, mivel itt van a legnagyobb jelentősége a zavar felismerésének, a
    szülőkben és a gyerekekben itt van a legnagyobb elvárás a teljesítménnyel szemben, és itt még a legeredményesebb a korrekció is.


    A felzárkóztatás formái


    • egyéni fejlesztés

    • logopédiai ellátás

    • szakszolgálatok igénybevétele


    Az óvoda felvételi rendszere biztosítja, hogy minden gyermek egyenlő eséllyel bírjon az óvodába való bekerülés szempontjából.


    Az integrált nevelésre vonatkozó általános alapelveink


    • A sajátos nevelési igényű gyermeknek joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő gyógypedagógiai ellátásban részesüljön.

    • Valljuk, hogy nem a közösségből kiszakítva, hanem a többi gyermek között, párhuzamos tevékenységként kezdeményezett fejlesztő játék a
      legeredményesebb formája a fejlesztésnek.

    • Gyermekközösségbe csakis olyan sajátos nevelési igényű gyermekek integrálhatók, akik a többiekkel együtt nevelhetők.

    • A gyermekek mindenekfelett álló érdekében a mi felelősségünk, hogy minden rendelkezésünkre álló segítséget megadjunk a gyermekeknek képességeik
      fejlődéséhez, személyiségük kibontakozásához, ismereteik bővítéséhez.

    • Az óvónőnek olyan befogadó csoportlégkört kell kialakítaniuk, melyben a gyermek magatartása, viselkedése kizárja a hátrányos megkülönböztetést,
      zaklatást (megfélemlítés, megalázás, az emberi méltóság megsértése).

    • A fejlesztés rövid távú céljait minden esetben a fejleszthetőséget tükröző gyógypedagógiai – orvosi - pszichológiai komplex vizsgálat diagnózisára,
      javaslataira, illetve a szakértői és rehabilitációs bizottság javaslatára kell építeni.

    • A fejlesztés legfontosabb területei:

    • A kognitív funkciók fejlesztése

    • Alapmozgások kialakítása, a nagymozgások koordinálásának javítása, az egyensúlyérzék fejlesztése

    • Manuális készség, finommotorika fejlesztése

    • Minimális kontaktus, kooperációs készség, a nonverbális és verbális kommunikáció fejlesztése, a beszédszervek ügyesítése, beszédindítás, a
      beszédmegértés fejlesztése, az aktív és passzív szókincs bővítése és a grammatikai rendszer kiépítése

    • Játéktevékenység alakítása, adekvát játékhasználat elsajátítása

    • Szociális kompetenciák kialakítása, fejlesztése.


    XVII. AZ ÓVODÁBAN FOLYÓ NEVELŐMUNKA ELLENŐRZÉSI, ÉRTÉKELÉSI RENDSZERE


    A nevelőmunka ellenőrzésének célja az óvoda törvényes, elvárásoknak megfelelő, magas színvonalú szolgáltatásainak biztosítása. Funkciója nem más, mint az
    óvoda működésének vizsgálata a hatályos jogszabályok és a Nevelési Program alapján (normáknak, jogszabályoknak való megfelelés.)


    Külső, intézményi szintű ellenőrzés


    • ágazati ellenőrzés az Nemzeti Erőforrás Minisztérium szakértők bevonásával

    • fenntartói ellenőrzés (ÖMIP szerint)

    • belső, intézményi szintű ellenőrzés


    Ellenőrzésre jogosultak: az óvoda vezetője, és akit ezzel a jogkörrel megbíz. Óvodánk minőségbiztosítási és minőségfejlesztési programmal rendelkezik.

    Az ellenőrzést végzők jogosítványait az Óvodai Minőségirányítási Program rögzíti. Az ellenőrzés területei: intézményműködés és a pedagógiai munkával
    összefüggő tevékenységek.


    Az ellenőrzés módszerei

    • Folyamatos adatszolgáltatás elemzése /dokumentumok ellenőrzése/

    • Munkafolyamatba épített ellenőrzéssel

    • Tevékenység-ellenőrzéssel (funkcionális ellenőrzés)

    • Beszámoltatás

    • Helyszíni ellenőrzés

    • Foglalkozások látogatása

    • A tanügyi dokumentumok ellenőrzése tételesen vagy szúrópróbaszerűen, formailag vagy tartalmilag, folyamatosan vagy alkalomszerűen.

    • Az ellenőrzéseket ellenőrzési terv alapján végezzük a nevelési év rendjéhez kötötten, illetve alkalmanként.

    Pedagógiai munka értékelése

    Az értékelés az ellenőrzés tapasztalataira épül, vele szoros egységet alkot. Funkciója a végzett munka során elért eredmények számbavétele és a hibákkal
    való szembenézés. Egyidejűleg minősíti a munkában résztvevő személyeket is, és feltárja a vezetés számára az intézmény erősségeit, valamint azokat a
    hiányosságokat, amelyek a következő időszak megoldásra váró feladatait jelentik.

    Az óvodai munka értékelésének alapja az a szempont- és értékelési rendszer, amelyet maga a nevelő testület határozott meg akkor, amikor a célokat
    kijelölte. Az értékelés célja a vállalt feladatok teljesítésére való ösztönzés, a munkavégzés hatékonyságának fokozása, az egyes feladatokat végzők
    önbizalmának erősítése.


    Területei

    • dokumentumok ellenőrzése, elemzése,

    • a nevelőmunka feltételeinek ellenőrzése,

    • pedagógiai gyakorlat ellenőrzése, elemzése, értékelése,

    • helyi nevelési program megvalósulásának nyomon követése, ellenőrzése.


    Az óvoda pedagógiai munkájáért az óvoda vezetője a felelős, tehát az ellenőrzés és értékelés is elsősorban az ő feladata, azonban külső szaktanácsadót,
    szakértőt is felkérhet.

    Fontos az objektív értékelés, amely alaposságot, körültekintést igényel. A gyakorlati munka elemzése során elsődleges szempont az önálló munka tiszteletben
    tartása, a módszertani szabadság biztosítása, a pozitív megerősítés, az elfogadott elvek számonkérése.


    A pedagógiai gyakorlat ellenőrzése két szinten történik

    • a gyermek fejlettségének értékelése,

    • az óvónői gyakorlati munka szintje.


    A gyermek csoport fejlettségének értékelése az egyéni megfigyelések eredményeinek és az egyéni munkák áttekintése után közös konzultációval történik.

    Mivel a gyermekek megfigyelési adatait folyamatosan gyűjtjük az óvodás évek alatt, ezért az összehasonlítás azonnali eredményt mutat. A fejlettségi mutatók
    ismeretében a gyakorlati munka megfigyelése egészíti ki az óvónői, pedagógiai gyakorlat ellenőrzését, és értékelését. Az óvónők pedagógiai munkájának
    ellenőrzésére azért van szükség, hogy munkájuk értékelésével tisztában legyenek, megőrizzék a megújulás képességét, innovációjuk szakmai kontrol
    segítségével fejlődjön. Az ellenőrzés a tanév folyamán előre ütemezetten történik – az óvoda éves pedagógiai- működési terve tartalmazza. Év végén összegző
    értékelés készül. Az egész óvodát érintő folyamatokban kiemelt jelentőségű, az iskolába lépés szorosabb ellenőrzése.


    Az óvodai csoportok és a gyermekek fejlődésének ellenőrzése és értékelése

    A pedagógiai munka tervezése, elemzése a gyermekek egyéni megfigyelései, az egyénre szabott nevelési – fejlesztési eljárások folyamatos írásbeli munkát
    igényelnek.

    Segítik a folyamatok célirányos, célszerű egymásra építését, ugyanakkor a rugalmas alkalmazás és a gyerekekhez való igazodást biztosítják.

    A gyermekcsoport nevelési – tevékenységi programjának tervezése a gyermekek fejlődési üteméhez, igényeihez, a spontán helyzetekhez igazodik, a feladatok
    egymásra épülnek.

    A terv nem megmásíthatatlan, hanem az élethelyzetek, a gyermek, az aktuális feladatok irányítják a folyamatot. Ellenőrzését a nevelési év elején az
    óvodavezető végzi.

    A vezető óvónő csoportlátogatások alkalmával folyamatosan ellenőrzi és értékeli a tervezést olyan céllal, hogy az mennyire szolgálja a helyi nevelési
    program célját és feladatát. Év végén az óvónők szóbeli értékelést végeznek a gyermekek közösségi életének és egyéni fejlődésüknek alakulásával.

    Az egyéni képességfejlesztésnek mindenhol érvényesülnie kell. Minden óvónőnek tudnia kell, hogy melyik gyermeket miben, mivel kell fejleszteni, ahhoz hogy
    önmagához képest optimálisan fejlődjön. Legfontosabb a gyermekek folyamatos megfigyelése, megismerése.

    Követni kell fejlődési ütemüket, jelezni a lemaradásukat és az egyénhez kötődő feladatokat.




    Az egyéni fejlődést tartalmazó dokumentum szempontjai

    Önállóság fejlődése

    • önkiszolgáló munka/öltözés, étkezés, testápolás/

    • egyéni igények jellemzők.


    Játék

    • a gyermek élményanyaga, a játék fejlődése, fajtái, sajátossága

    • együttműködés a játékban

    • a gyermek helye a játszócsoportban

    • érzelmi megnyilvánulások.


    Szociális magatartás

    • beilleszkedés

    • önállóság /bátorság, magabiztosság, szabályok betartása stb./

    • kapcsolatteremtő képesség

    • együttműködés a tevékenységekben /kitartás, fegyelmezettség, baráti kapcsolatok/.


    Kommunikációs képesség

    • beszédhallás, beszédértés

    • hangok ejtése, szókincs

    • mondat szerkesztés

    • folyamatos, összefüggő beszéd, önálló történet elmondása.


    Kognitív képesség

    • vizuális észlelés, alaklátás és formaállandóság

    • téri tájékozódás

    • keresztcsatornák fejlődése

    • az észlelt összefüggések vizuális megfogalmazása

    • gondolkodási műveletek

    • verbális, vizuális memória és a figyelem tartóssága terjedelme.


    Motoros képesség

    • nagy mozgások /tempó, ritmus, irány

    • finommotorika

    • szem-kéz, szem-láb koordináció

    • kezesség

    • testséma fejlődése

    • testrészek mozgatása.


    A gyermek megfigyelésének szempontjai alapján vezetett egyéni fejlődési dokumentum ellenőrzése folyamatosan történik. Év közepén az iskolába készülő
    gyermekek fejlődési eredményeiről szóbeli értékelést ad az óvónő a vezetőnek.


    Óvodánkban használt mérési módszerek/eszközök

    • Óvónő folyamatos megfigyelései.


    Nevelőmunkát segítő eszközjegyzék:

    Játék és foglalkozási eszközök:

    • Anyanyelvi fejlesztő játékok

    • Kommunikációs képességet fejlesztő játékok

    • Kreativitást fejlesztő játékok, eszközök, mozgásos játékok

    • Kísérletezéshez használható eszközök ( mikroszkóp, nagyító stb. )

    • Munkajellegű tevékenységet segítő eszközök

    • Egyéni fejlesztést szolgáló speciális eszközök.


    Óvodapedagógusok munkavégzéséhez szükséges eszközök:

    • Pedagógiai szakirodalom

    • Mesekönyvek, szakirodalmak a pedagógusok felkészüléséhez

    • Hangkazetták, CD-k

    • Ismeretterjesztő kiadványok


    Technikai dolgozók munkavégzéséhez szükséges eszközök:

    • Kerti szerszámok,

    • Automata mosógép


    Bútorzat és egyéb berendezés:

    • Óvodai fektető

    • Gyermekasztal

    • Gyermekszék

    • Szőnyeg

    • Egyéb bútorzat




    XVIII. ÉRVÉNYESSÉGI NYILATKOZAT


    Az óvodai nevelési programunk érvényességi ideje:

    2014. szeptember 1-től határozatlan ideig.




    Az óvodai nevelési program módosításának feltételei:

    1. Írásbeli előterjesztés az óvoda vezetőjének

    2. Írásbeli előterjesztés a nevelőtestületnek

    3. A nevelőtestület elé terjesztés szóban, véleménykérés, döntés a módosítás elfogadásáról.

    4. A Szülői Munkaközösség elé terjesztés szóban, véleménykérés, döntés a módosítás elfogadásáról


    A helyi nevelési program bevezetésének ütemezése:

    2014. szeptember 1-től minden csoportban

    XIV. LEGITIMÁCIÓS ZÁRADÉK




    1. Véleményezi az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértő.


    Kelt:

    ……………………………








    2., Egyetértését nyilvánította az óvodai SZMK.


    Kelt: …………………., 2014. ………………… …..


    …………………………….






    3., Nevelőtestület elfogadta


    Kelt: …………………, 2014. ………………. …..


    …………………….. …………………….. ………………………


    …………………….. ……………………. ………………………












    4., Jóváhagyta: Mary Poppins Óvodai Alapítvány, mint Fenntartó


    Kelt: …………………., 2014. ………………….


    ………………………………….